Társadalmi újrarendeződés idejét éljük, és az anyagi motiváltság mellett ez is háttere a Kárpát-medencei fiatalok nagyfokú, de nem tragikus mértékű elvándorlásának – hangzott el tegnap Tusványoson a magyar ifjúság külföldi munkavállalását, továbbtanulását vizsgáló kutatásokról való értekezésen. Nyugat legfőbb vonzereje a jobb fizetés, az itthon tartó legfőbb tényezők pedig a család, a barátok és a hazaszeretet. A hazacsábítás szempontjából a szakértők szerint a „londoni pizzafutár”-kategóriájú fiatalokra érdemes leginkább fókuszálnunk. [caption id="attachment_74561" align="aligncenter" width="1000"] Bali János, Gulyás Tibor, Orbán Balázs, Székely Levente és Vincze Géza Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] Szinte valamennyi panelbeszélgetésen elhangzik a fiatalság elvándorlásának problémája – vezette fel a kerekasztalt a beszélgetést moderáló Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási igazgatója –, de az asztalnál helyet foglalók mindegyike azon a véleményen volt, hogy nem annyira tragikus a helyzet. „Csendes ifjúság” Korábbi, a Kárpát-medencei magyar fiatalok körében végzett kutatások alapján az ifjúságot passzívnak, apolitikusnak, borúlátónak, gyökértelennek jellemezték. A Kutatóközpont fogalomhasználatában „csendes ifjúságként” találkozhatunk ezeknek a gyűjtő megnevezésével. – A csendes ifjúságnak három jellemzője van: a passzivitás, a bizonytalanság és a meglévő status quo elfogadása, azaz a szülők társadalmi helyzete megfelelőnek ítélése. Ezt a 2012-es kutatásunkban állapítottuk meg, és a 2016-os újabb kutatások sem cáfolnak rá. A négy év alatt viszont jelentősen nőtt a fiatalok elégedettségi indexe – fejtette ki Székely Levente, a kutatóközpont kutatási igazgatója. Orbán Balázs, a magyar miniszterelnökség államtitkára éppen az elégedettségi mutató javulására hivatkozva mondta el, hogy a helyzet korántsem annyira tragikus, mint sokan gondolnák. Mint mondta, Magyarország esetében három jelentős elvándorlási hullám mutatható ki az EU-hoz való csatlakozás óta: 2004-ben maga a csatlakozás, 2008-ban a gazdasági válság, 2011-ben pedig a német és az osztrák munkaerőpiaci nyitás indított el egy-egy hullámot, manapság pedig jóval visszafogottabb a fiatalok külföldre vándorlása. Inkább húzó-, mintsem tolóhatás Az utódállamokban élő magyarság számára a politikai, közéleti érdeklődést a kisebbségi lét is nagyban befolyásolja, de az elvándorlás vagy éppen az itthon maradás okai többnyire azonosak: leginkább a magasabb fizetés és a jobb életkörülmények reménye képezi a húzóerőt, a tolóerőt pedig – ami a rossz itthoni körülményekből fakad – lényegesen kisebb hatást fejt ki. Kilóg a sorból Kárpátalja, ahol viszont jobban érvényesül ez a tolóerő. Összefügg ezzel, hogy Kárpátalján kevésbé hangsúlyos a ragaszkodás a három fő marasztaló tényezőhöz: a családhoz, a barátokhoz és a hazához. Társadalmi újrarendeződés Bár a „csendes ifjúság” kevésbé lázadó fiatalságot jelent, a mégis jelentős elvándorlásnak fontos társadalmi okai is vannak. Ezek talán legfőbbike a társadalmi újrarendeződés – vallja Gulyás Tibor, a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke. – A kommunizmus idején korlátozott ifjúságról beszélhetünk. Az út ki volt jelölve számukra, nem igazán voltak kitörési lehetőségek. Ma már nincs meg ez a „cső”, amiben haladnia kellene a fiatalságnak, sőt magát a mintát is a fiatalságnak kell megfogalmaznia. A korábbi rendszer olyan mezőgazdaság és ipar köré építette a helyi közösségeket, amelyek köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. Az akkori mesterséges átrendeződés után most van folyamatban a társadalmi újrarendeződés – részletezte Gulyás Tibor. Mint mondta: ez bizonyos szempontból valóban veszélyt jelent, de trendként kell felfogni, és dolgozni kell annak a környezetnek a kialakításán, amelyben az elvándorlás ténye már nem veszélyt jelent. A „londoni pizzafutárok” A legsérülékenyebb elvándorló csoport Orbán Balázs szerint a diplomás, de külföldön szakképzetlen munkát vállaló fiataloké. Őket az államtitkár leegyszerűsítve „londoni pizzafutár” gyűjtőnév alá sorolta, és mint kifejtette: rájuk érdemes szentelni a legnagyobb figyelmet. – Ők bevándorló hátterű személyekkel versenyeznek a munkáért, rendszerint például pakisztáni és bolgár lakótársakkal osztoznak a bérelt lakásukon, mondjuk a főként bangladesiek által lakott negyedben. Rajtuk az őket képző állam is veszít, és az egyén számára sem biztos, hogy jó döntés ez a munkavállalás – mondta az államtitkár, megjegyezve, hogy számukra meggyőző lehet, ha itthon a szaktudásuknak megfelelő munkakörben helyezkedhetnének el. Vincze Géza, az Új Nemzedék Központ ügyvezetője hozzátette: a magyar fiatalok esetében a nyelvi akadályok is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a képesítésüknek nem megfelelő munkát végeznek. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében Orbán Balázs szerint eredményes volt a hallgatói szerződések bevezetése: az államilag támogatott egyetemi, főiskolai helyeken végzőknek a diplomaszerzést követően Magyarországon kell dolgozniuk. Az asztalnál helyet foglalók egyetértettek abban, hogy különbséget kell tenni a külföldön munkát vállalók és a külföldön tanulók között, támogatni kell a külföldi tapasztalatszerzést és nyelvtanulást, és nagy hangsúlyt kell fektetni a hazacsábításra. Szász Jenő: óriási kockázat A panelbeszélgetés végén Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke kifejtette: meglátása szerint a Székelyföld esetében sokkal árnyaltabb a kép. Úgy véli, téves üzenet a fiatalok külföldi tapasztalatszerzésre való buzdítása, mert óriási kockázatot jelent a székelység számára még az is, ha a fiatalság csupán Kolozsvárig vándorol el és ott állapodik meg. Kovács Hont Imre