Tavaly ősztől az iskolában már rég működő Step by step alternatív oktatási módszer mellett a Montessori pedagógiai módszert is alkalmazzák a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában. A tanítónő szerint nagyon szeretik a gyerekek a pedagógia egyik sajátosságának számító eszközöket, amelyek révén játszva, a tapasztalás útján tanulnak. [caption id="attachment_84839" align="aligncenter" width="1000"] Borcsa Tímea és az egyik Montessori-eszköz. A gyermekek érdeklődésére építenek Fotók: László F. Csaba[/caption] Éppen csendes foglalkozást zavartunk meg látogatásunkkor a csíkszeredai József Attila Általános Iskola Tudor lakótelepi épületének egyik előkészítő osztályában. Az elmélyülést, lenyugvást szolgáló foglalkozást egyedül is folytatták a gyerekek, amíg a Montessori-módszerrel is oktató tanítóval, Borcsa Tímeával beszélgettünk. Az iskolában tavaly vezették be ezt a pedagógiai módszert, az egyik előkészítő osztályban a délelőtt zajló hagyományos oktatást egészítik ki a délutáni, Montessori-jellegű foglalkozással. Amint Borcsa Tímea elmesélte, délelőtt is alátámasztja a tananyagot a Montessori-eszközökkel, megmutatja azokat a gyerekeknek, ebéd után azonban minden gyerek azt veheti a kezébe, ami érdekli. Miközben a tanító a módszerről beszélt, láthattam is, milyen figyelmesen foglalkoztak egy-egy ilyen eszközzel a gyerekek: a tanterem egyik sarkában csoportosan fakockákat rakosgattak egymásra, a másik sarokban egy kisdiák gyöngysorok­kal számolgatott, az asztalnál ketten-hárman is rajzoltak mértani elemek sablonjaival. „Sok speciális eszköz van, amit Maria Montessori fejlesztett ki. Például aranygyöngy-készlet, számrudak, mértani testek, rózsaszín torony, barna lépcső stb. Az eszközök a tanulásra és az önellenőrzésre is alkalmasak. Használatuk minden érzékszervet bevon, a tapintást, látást, hallást, fejlesztik a logikus gondolkodást és a mozgást is. Minden eszköz finomítja az íráshoz is használt ujjakat, ezáltal is előkészítve a gyerekeket az első osztályra. Nincs más játék az osztályban, délután sorra előveszik ezeket a gyerekek, és nagyon jól elbabrálnak velük” – mesélte Borcsa Tímea. Ismeretek központjai A lelkes fiatal tanító szerint nagyon szeretik a gyermekek a Montessori-módszert, amelynek lényege, hogy a gyermek érdeklődésére és egyéni fejlettségi szintjére épít. Az osztályban központok vannak, a sajátos eszközökkel: matematikai, anyanyelvi nevelés, érzékelés, kozmikus nevelés központok és a praktikus élet tárgyai. A gyermek abban a központban tevékenykedhet, amelyikben és amennyit szeretne. Van például, aki az első félévben végig az anyanyelvi nevelés központjában babrál, és sokan tudnak már olvasni, próbálják összeolvasni a betűket, anélkül, hogy erre tanították volna őket. A betűket, az írást nemcsak a falon látható, szépen rajzolt ábécéről lehet ellesni, hanem akár tálcára hintett grízben is gyakorolni lehet. „A lényeg, hogy megvan a tanulásra felkínált környezet, az eszközök, és ezeket használva fejlődik a gyermek, saját ritmusában” – emelte ki a tanító. A matematika központban nagy kedvenc az aranygyöngyfüzér, a számomra elsőre bonyolultnak tűnő eszközzel az egyik előkészítős pillanatok alatt kiszámolta, kártyák segítségével leolvasta, hogy épp 2263 gyöngy van előttünk. A praktikus eszközök központjában palánták növekedtek, vizespoharak, kancsó áll, és ha valami kiborul, kifolyik, akkor a gyermekek veszik elő a seprűt és a feltörlőt – tudtuk meg. Derzsi-Élthes Piroska tanító, aki a következő tanévben kezd szintén ezzel a módszerrel kiegészítve előkészítő osztályt, úgy gondolja, az 1870-ben született Maria Montessori munkásságára, módszereire manapság is éppen akkora igény van, mint annak idején, amikor ezeket kidolgozta. Szükség van változatosságra Ferencz Salamon Alpár, az iskola igazgatója szerint egy tanintézetnek választási lehetőséget is kell biztosítania, mind módszerben mind pedagógiában, és meg kell felelnie a nevelési igényeknek. E szükségletre válaszoltak akkor, amikor tavaly elindították és következő tanévben is elindítják a Montessori-módszerű délutáni foglalkozással kiegészített hagyományos osztályt. Az igazgató nem tartja hátrányosnak a hagyományos oktatási módszerű osztályokat, hisz – mint mondta – minden a pedagógustól függ, de úgy gondolja, a változatosságra is szükség van. Ennek szellemében speciális tanulási igényű gyermekekkel is foglalkoznak, az iskolában működik az autista gyermekek számára a Puzzle Oktatási Központ és például a meglátogatott előkészítő osztályba is jár egy autista kisfiú. A kötelező mellett a plusz Az iskola diákja Endes-Áb­rahám Ákos is, a látássérült kisfiú tanulásának elősegítése érdekében nemrég a Szent Anna Speciális Iskola és a Hargita megyei önkormányzat segítségével Braille-nyomtatót vásároltak. Tanítója ezzel ki tudja nyomtatni számára a tanult szövegeket. „Iskolánk arra törekszik, hogy minél nagyobb mértékben befogadó iskola legyen, hogy tudjunk odafigyelni a speciális nevelési igényű tanítványainkra, hogy a kötelező mellett képesek legyünk adni azt a pluszt, amit hozzáadott pedagógiai értéknek nevezünk. Kollégáim ebben a szellemben dolgoznak, és én büszke vagyok arra, hogy sok esetben felvállaljak azt is, amire a közoktatási rendszer nem ad választ. Ilyenkor úgy gondolom, hogy kötelességem nekem is támogatni mind a speciális helyzetben lșvő gyermeket, mind a kihívást vállaló pedagógust. Ez a helyzet a látáskorlátozott kis tanítványunkkal is. Fantasztikus a tanító, Both Virág vállalása, és csodálatos, hogy milyen tehetség rejlik ebben a kis emberben. Ilyen vagy hasonló helyzetben meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk, hogy könnyebbé tegyük a diák vagy tanítója munkáját” – fejtette ki Ferencz S. Alpár. R. Kiss Edit