A közösség megtartó erejét, a székely szabadságszeretetet, a megmaradni akarást hangsúlyozták a madéfalvi veszedelem 253 éves évfordulójának felszólalói a szombati megemlékezésen. A hideg ellenére is több százan gyűltek össze a madéfalvi emlékműnél, ahol elhangzott: a magyar kormány 170 millió forinttal támogatja a Siculicidium-kápolna befejezését. [caption id="attachment_42285" align="aligncenter" width="1000"] Tragédiából, tűzben és vérben született közösség Fotó: Kovács hont imre[/caption] Idén is egész napos programmal készültek a szervezők az 1764. január 7-i madéfalvi veszedelem évfordulójára. A megemlékező szintmisét Antal József gyergyótekerőpataki plébános celebrálta, a templomi alkalmat pedig az iskolás gyermekek műsora gazdagította. A misén részt vevők átvonultak az emlékműhöz, és a nemzeti himnusz eléneklése után itt hangzottak el a megemlékező ünnepi beszédek. Tanulnunk kell a közösségépítésből Szentes Csaba korábbi polgármester a madéfalvi RMDSZ elnökeként szólalt fel. A 253 évvel korábbi szombat hajnalról emlékezett meg, és elmondta: – Másnaptól mindenkire egy másfajta élet várt: az elmenekülteknek szülőföldjüktől távol kellett más hazát építeniük, az itthon maradottaknak pedig le kellett söpörniük a településről a vért, újraépíteni házaikat, lelket önteni egymásba és létrehozni egy új közösséget. És ez az építő erő nemzetünkben azóta is erősödik, de ugyanakkor a romboló erő is mások életében – figyelmeztetett Szentes Csaba. – Az elődeink által épített közösségeket az idők során a mindenkori rendszerek kiszipolyozták, de nekünk, mai embereknek sem lehet más élethivatásunk, minthogy ismét lelket leheljünk, értéket adjunk mindennek és mindenkinek, akiket mások értéktelennek minősítenek. 2,5 millió lej a kápolna befejezésére A megemlékezést valóban ünneppé tette Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatójának bejelentése, miszerint a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül biztosítja a Siculicidium-kápolna befejezéséhez szükséges 170 millió forintot, azaz bő 2,5 millió lejt. A Szent Anna tiszteletére felszentelendő kápolnát adományokból kezdték építeni az emlékmű közelében, és a szomszédságában lebontott imaházzal egybeépítve az alsó falurész „temploma” lesz, vendégszobákkal is ellátva. – A bukovinai székelyek történetének egyik legjelentősebb állomása a 250 éves évforduló alkalmával a madéfalvi emlékmű melletti kopjafaállítás volt. Hirdeti, hogy a tragédiából, tűzben és vérben született közösség azóta is él, és visszatalált a gyökereihez – fogalmazott Csibi Krisztina, aki maga is bukovinai székelyek leszármazottja. – Az erős összetartozás-tudat, a múlt számontartása, az emlékezés mentett meg bennünket eddig is. A falut felgyújthatták, lakóit megölhették, elüldözhették, mindezek ellenére van ma itt egy székely falu, ahol emlékezhetünk, koszorúzhatunk. A helytállás meghal a közönyünkben – A múlt mindig azt üzeni, amit tanulni szeretnénk belőle. A madéfalvi veszedelem esetében üzeni a bátorságot, a helytállást, a meg nem alkuvást, a jogokért folytatott küzdelmet. Azt is üzeni, hogy magyarok és székelyek, anyaországiak és külhoniak mindenféle veszedelemmel szemben csakis magunkra és egymásra számíthatunk. A minket megillető jogokat csakis mi vívhatjuk ki – fogalmazott megemlékező beszédében Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul. – Ma is számos veszedelem fenyeget, csak nem császári uniformist visel, nem ágyú- és puskatűzzel tör ránk. Ma nyájas modor, hízelgő szavak, kecsegtető ajánlatok formájában jelentkezhet az a veszély, ami korábban is ránk tört, és hasonlóan tragikus következményei lehetnek. A főkonzul szerint egyik veszedelem a közöny: amikor csak magunkra gondolunk, tétlenül szemléljük az eseményeket, sodródunk az árral. – A helytállás minden alkalommal meghal kicsit a mi közönyünkben is. Újra és újra ki kell állnunk az értékeink, szimbólumaink védelmében – fejtette ki Zsigmond Barna Pál. A szabadságvágyunk örök Tánczos Barna szenátor a nagyhatalmak bennünket is érintő játszmájával indította beszédét, és a székely szabadságszeretetre hívta fel a figyelmet. – A székelyek sajátságos értékrendjük miatt mindig mások voltak. 250 évvel ezelőtt is, ha hadba kellett vonulniuk a császárért, magyar vezényszót, magyar tiszteket kértek. Más zászlót, más egyenruhát, más jelvényt. Azt kérték, ha hadba kell menniük, tegyék úgy, ahogy jónak látják. Ma is ugyanezt kérjük: saját dolgainkat rendezhessük úgy, ahogy jónak látjuk. Meg kell üzennünk országnak, világnak, hogy ha kilencvenkilencszer kényszerítenek térdre, századszor is felállunk, mert a székely nép szabadságszeretete örök – mondta a szenátor. A hegyivadászok is koszorúztak Az ünnepi beszédeket koszorúzás követte. Politikai, civil, egyházi szervezetek mellett a csíkszeredai 61-es hegyivadász zászlóalj is elhelyezte a kegyelet koszorúját a madéfalvi emlékműnél. Erre korábban nem volt példa, tudtuk meg a község vezetőitől. Az egybegyűltek tapssal köszönték meg a gesztust. A székely himnusz eléneklése utáni szeretetlakomát egy tűzeset tette kevésbé jólesővé, az ünneplő sokaságnak köszönhetően azonban sikerült még időben megállítani a közeli autószerviz padlásán felcsapó lángokat. Este népviseletmustrával és a dalkör fellépésével kulturális műsor zárta a megemlékezés programját. [box type="shadow" ]Szabadság nélkül nincs semmi „Szabadság nélkül nincs semmi! Nincsenek kisebbségi jogok, nincsen kiszámíthatóság, nincsen emberhez méltó élet! A szabadságra kell gondolni mindig, és nem szabad félni!” – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök január 7-én, szombaton azt követően, hogy Madéfalván, a Siculicidium-emlékműnél lerótta kegyeletét azok előtt, akikkel 253 évvel ezelőtt embertelen módon bánt a hatalom. Kelemen Hunor úgy véli: minden, a madéfalvi veszedelem évfordulójához hasonló megemlékezésnek a szabadságról, a szabadságszeretetről kell szólnia. „Nekünk azt kell hangsúlyozni ilyenkor is, hogy szabadság nélkül nincs semmi. Ez az állítás minket, nemzeti kisebbségeket különösen érint egy olyan korban – alig 27 évvel a diktatúra bukását követően –, amikor sokan kétségbe vonják a szabadság ideáját. Szabadság nélkül nincsenek kisebbségi jogok, nincsen kiszámíthatóság, nincsen emberhez méltó élet” – áll a szövetségi elnök szerkesztőségünknek is eljuttatott közleményében.[/box] Kovács Hont Imre