Régész: a Csíki-medencében az első templomok építése már az 1100-as években megkezdődött
A Csíki várórák előadás-sorozat augusztusi előadását hallgathatta meg a közönség szerda este a Csíki Székely Múzeum protokolltermében. Az előadást dr. Botár István régész mutatta be Csík korai templomai címmel.
A Csíki várórák előadás-sorozat nyolcadik, augusztusi kiadásán Botár István régész kifejtette: véleménye szerint a csíki templomok környezetében feltárt leletek, falak és sírok nemcsak helytörténeti érdekességeket hordoznak magukban, hanem a Magyar Királyság keleti határvidékének, a mai Székelyföldnek az írott források előtti ismeretlen történetének a dokumentumait is.
Előadásában Botár István az elmúlt húsz év templomokkal kapcsolatos régészeti ásatásait mutatta be a Csíki-medencéből, azon belül is kifejezetten az Árpád-kori templomokra koncentrált. Sorba vette a csíki egyházi terjeszkedés, templomépítés legkorábbi emlékeit, főként annak perspektíváját helyezte előtérbe, hogy mit jelent ez a Magyar Királyság és Székelyföld betelepülése, megszervezése szempontjából.
A régész nem bizonytalan analógiákat, alaprajzokat és méreteket vett alapul, hanem a konkrét, biztos keltezési módszereket, mint a szénizotópos kormeghatározás és a dendrokronológia. Ezek alapján az egyik legfontosabb következtetés, melyre kitért, az, hogy
a Csíki-medencében az egyházi építészet, az első templomok építése már a tizenkettedik században megkezdődött.
Botár István kiemelte: ez azért nagyon fontos, mert az első írott adatok a tizennegyedik század elejéről származnak. Ellenben a régészeti források, az ásatásaik és a leleteik azt bizonyítják, hogy
már az 1100-as években létrejöttek az első templomok, az első temetők, ez a terület is egyházilag szervezett volt, és a korabeli Magyar Királyság része.
Egy másik, szintén fontos következtetés, melyet a Csíki Székely Múzeum régésze előadásában kiemelt, hogy bár a Csíki-medence egy periférián levő, viszonylag szegény vidék volt, nagyvárosok és kolostorok nélkül, mégis az Árpád-kori egyházépítészet sokkal színesebb és gazdagabb volt, mint azt korábban gondolták. Úgy fogalmazott: bár erről nem sokat beszélnek, szerinte nincs sajátos székelyföldi egyházépítészeti fejlődés, hanem legalábbis a tizenharmadik századig színesebb vagy „többgyökerű” volt az egyházi építészet, melyet például az alapozási technikák és faragványok bizonyítanak.
A Csíki várórák előadás-sorozat augusztusi bemutatóját Botár István úgy zárta: meg van győződve róla, hogy még sok érdekes és értékes kutatni-, illetve felfedeznivaló rejlik a témában.