Még pártfelügyelettel, más néven szervezték meg 40 évvel ezelőtt a legelső gyimesi fesztivált, mára viszont a csángó rendezvények „legcsángóbbikává” nőtte ki magát és szabadon hirdeti az összetartozást, a hagyományokhoz való ragaszkodást és a jókedvet. Gyimesközéplokon százakat csalogatott a Csángó Fesztivál helyszínére a jubiláló rendezvény programja. [caption id="attachment_35242" align="aligncenter" width="2592"] Tradíciók bemutatásának 40 éves hagyománya. Felvonulás, felvonultatás[/caption] A Csángó Fesztivál kitalálóinak eszükbe sem juthatott volna, hogy Csángó Fesztiválon törjék a fejüket: a 70-es évek elején megfogalmazódott gondolat ugyanis szóba sem jöhetett volna ezen a néven, hiszen a csángókról beszélni kényes dolog volt. Ezért az első időkben a Megéneklünk, Románia! nevű propaganda tömegmozgalom keretében szervezték Tatros Forrásánál Fesztivál néven. Már a kezdetektől népszerű volt, részben azért is, mert a rendszer kötelezte a lakosságot, hogy részt vegyen a tartalmában alaposan ellenőrzött rendezvényen. A rendszerváltás után viszont valóban „elcsángósodott”, és kihagyhatatlan eleme a gyimesi hagyományőrző rendezvényeknek. Gyimesközéplok és Gyimes­felsőlok évről évre felváltva szervezi a fesztivált. Ahol a legszebben szól a gyimesi muzsika A jubileumi fesztiválra a Csíkszentimrei Zöld Fák Fúvószenekar ébresztője csalogatta a falubelieket, majd a moldvai csángók fogadása és 1977-ből, a második fesztiválról származó archív felvételek megtekintése után ünnepi szentmise következett a gyimesközéploki Mária Magdolna-plébániatemplomban. Ezt követően szekerekkel vonultak az ünneplők a középloki labdarúgópályára, a szabadtéri színpadhoz, ahol elhangzottak a nyitóbeszédek. Gergely Károly polgármester rövid történeti áttekintővel köszöntötte az egybegyűlteket, Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja a csángó kultúra, a csángó-magyar anyanyelv és az összetartozás ünnepeként beszélt a fesztiválról, Ferencz Angéla, a társszervező Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) igazgatója pedig a rendezvény „tartalmát” méltatta: – A korabeli újságok beszámolói szerint azok, akik nézők voltak, ugyanolyan szépen tudtak táncolni, mint a fellépők. A szervezők nehéz időkben, rendszerváltáson is szépen hozták át a fesztivált, majd a csángó kifejezést megtisztítottuk, kifényesítettük, és a gyimesi mellett a moldvai, bukovinai, dévai, hétfalusi csángók együtt léphettek fel. Ha van hely, ahol a legszebben szól a gyimesi muzsika, az itt van – fogalmazott. A csángó rendezvények bölcsője A Tatros Forrásánál Fesztivált az 1934-es gyimesi parasztlázadás évfordulója miatt októberre időzítették – tudtuk meg Ferencz Angélától. Az időpont viszont meglehetősen késeinek bizonyult, ezért a későbbiekben szeptemberre hozták elé az időpontot. Ahogy Blága Károly, a sötétpataki hagyományőrzők 85 éves vezetője is megjegyezte: a „csángós gagyában” reszkettek a hidegtől. A kezdetekkor azonban korántsem volt „tiszta” csángó rendezvény, bár már akkor is túlmutatott számos szocialista tömegrendezvényen. – Miután megvolt a szénacsinálás, és a kalibázás ideje is lejárt, visszatértek a falubeliek a nyári szállásokról a faluba, és ez volt az egyik jó alkalom arra, hogy összegyűljenek és találkozzanak – mesélte Gergely Károly polgármester. – A negyven év során annyira megszokta a két település, hogy a helyi lakosság, a helyi önkormányzat és a helyi vállalkozók is örömmel fognak össze a megszervezéséért. Valamennyi csángó rendezvénynek ez a bölcsője. Ádám Gyula, a HMKK fotóművésze a 80-as évektől fényképész-krónikása a fesztiválnak. Amit az objektív lencséjén át lát, abból ez alkalommal is tárlat nyílt a középloki „megállói” kultúrotthonban, az „összképet” illetően pedig kicserélődött közönségről mesélt a Hargita Népének: – A rendszerváltással és a táncház-mozgalommal kicserélődött a közönség. A fesztivál csak az új rendszerben válhatott igazán csángó jellegűvé, addig a moldvai csángók el sem jöhettek ide. Sajnos közülük még ma is sokan titokban jönnek el, hogy a szomszéd meg ne tudja – közölte Ádám Gyula. Hozzátette: a csángó hagyományoknak ez a legjobb talaja, a táncházmozgalom így egyértelműen jó forrásból merített és kölcsönösen sok jót tettek egymásnak a csángó népi értékekkel. Benke Paulina a Bákó megyei Somoskáról érkezett. Évek óta visszatér, nagyon szereti itt, főként azért, mert szülőfalujában és környékén nem szerveznek hasonló rendezvényeket, ami a csángó identitást erősítené. Helyi táncokkal, helyi népda­lokkal lépett fel a csoportjával. Ma már van utánpótlás A sötétpataki hagyományőrzőket 1949 óta vezető, 85 éves Blága Károly – vagy ahogy a falubeliek ismerik: Kicsi Kóta – a legelső fesztiválra is jól emlékszik. – Nem volt ennyire jól szervezett, de azért jó volt. A legények lóháton, a lányok szekéren vonultak a templomtól a kultúrotthonig, de már akkor is voltak magyarországi vendégek is. A gyimesi nép már gyermekkorában megtanulja ezeket a táncokat és énekeket, de volt idő, amikor attól tartottam, végzetes idők jönnek. A rendszerváltást megelőző időkben a fiatalokat kezdte nem érdekelni a népi kultúra, jöttek a diszkóból, meghallották, hogy Zerkuláék muzsikálnak, és csak legyintettek rá. Aztán a táncházmozgalommal újra szárnyra kapott a népzene és néptánc, és ma már ügyes fiataljaink vannak – fejtette ki „Kicsi Kóta bácsi”. Blága Károly szerint muzsikusok terén is jól állnak a csángók, és hiszi, hogy a következő negyven évben is jó hangulatú csángó fesztiválok örvendeztetik az érdeklődőket. Az egyensúly teszi jó rendezvénnyé A HMKK-ra – és még inkább jogelődjére, a Hargita Megyei Népi Alkotások Házára – korábban több feladat hárult, de ez mára megváltozott, a változás pedig jó irányba terelte a fesztivált. – ’89 után egyre több szerep hárult a helyiekre, fokozatosan átvették a szervezést, és mára csak a módszertani felügyelet van a mi kezünkben. Ez nagyon jó egyensúlyt eredményezett, mert ezáltal a helyiek még jobban kötődnek hozzá, és a színvonal is garantált. A helyi szervezők gyakran eljönnek hozzánk és mi is hozzájuk, gondos előkészítés előzi meg a fesztivált. Erőssége a múltja és a folytonossága, valamint az, hogy hozzáférést nyújt a csángó népi kultúrához. A turisták vonzása terén is sokat fejlődött, és e tekintetben még mindig van benne tartalék – mondta Ferencz Angéla. Az idei fesztiválon felléptek a sötétpatakiak, a hidegségiek, a budapesti Zurgó zenekar, a külsőrekecsiniek, a gyimesfelsőloki Kesice, a somsokaiak, a csíkszeredai Borsika, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és népdalénekesek. A szokáshoz híven a helyiek zárták a hagyomá nyőrzők fellépéseit, majd koncertekkel zárult a rendezvény. Kovács Hont Imre