Ünnepélyes keretek között nyitották meg szombaton a Márton Ferenc-emlékszobát Csík­szent­györgyön. Czikó Gergely nyugalmazott iskolaigazgató, magyartanár lapunk érdeklődésére kiemelte: a székely festőművész szellemisége ma is aktuális, hiszen a rá jellemző erő, akarat és munkabírás példa lehet minden fiatal számára.

[caption id="attachment_70269" align="aligncenter" width="1000"] Dokumentumok, reprodukciók mutatják be Márton Ferenc életét és munkásságát Fotó: László F. Csaba[/caption] Márton Ferenc festő, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező 1884-ben született Csíkszentgyörgyön, ahol ma is őrzik emlékét: a helyi óvodában szombaton avatták fel a művész tiszteletére berendezett emlékszobát. Az ünnepélyes megnyitó előtt nyilatkozott lapunknak az ötletgazda Czikó Gergely nyugalmazott iskolaigazgató, magyartanár, aki elmondta, összefogás nélkül nem valósulhatott volna meg a kezdeményezése. – Nagy izgalom és öröm számomra, hogy a rengeteg előkészület után itt vagyunk, és átadhatjuk az emlékszobát. A polgármesteri hivatal, a helyi önkormányzati testület és egyéni támogatók nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Meggyőződésem, településünk szempontjából kiemelten fontos, hogy ne feledjük el nagyjainkat. Márton Ferenc az erő, akarat és munkabírás szellemiségét képviseli, az ő példája útmutató a fiataloknak – ecsetelte a kezdeményező, akitől megtudtuk, hogy az emlékszoba ötlete régóta megfogalmazódott, de sokáig nem volt olyan tér, ahol megvalósíthatta volna. Végül a háromtízesi óvodában leltek otthonra a székely emlékét őrző tárgyak. Az emlékszoba megnyitójára a falu apraja-nagyja kíváncsi volt. A múltat ébren kell tartani Nyitóbeszédében Czikó Gergely hangsúlyozta, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehet eligazodni a jelenben, és emiatt kiemelten fontos a múlt ébren tartása. Kiemelte: a csíkszentgyörgyi polgármester gondolkodás nélkül a rendelkezésére bocsátotta a kért szobát, és hálás azért a nagymértékű összefogásért, amely a kezdeményezését övezte. A nyugalmazott igazgató után György József polgármester szólt a jelenlévőkhöz, mondván: a község újabb adósságát törlesztette a neves őseivel szemben. – Az elmúlt 25 évben háttérbe szorultak ezek a kérdések, és nem irányult kellő figyelem Csíkszentgyörgy neves szülötteire. Ez viszont nem jelenti azt, hogy elfelejtettük őket, hiszen ez az emlékszoba is azt bizonyítja, hogy az akarat lángja nem aludt ki, és tovább fogjuk táplálni ezt a tüzet – fogalmazott a polgármester. György József gondolatai után Kézdi József, a helyi közbirtokosság elnökének beszédét hallhatták az egybegyűltek. – A Fiság-völgye nem szűkölködött tehetségekben, hiszen nem csak egy nagy szülöttje van vidékünknek – hangsúlyozta Kézdi József, aki szerint a neves elődök emléke hitet ad számukra, s a község mai lakói büszkék lehetnek arra, hogy ott születtek. Végül arra buzdította a jelenlévőket, hogy adják a közösségnek a festőművészhez köthető tárgyaikat, hiszen csak így őrizhetők meg az utókornak. Keresik a hagyaték részeit Szabó András képzőművész-muzeológus köszöntőjében elmondta, hogy a csíkszentgyörgyi művész minden műfajban jelentőset alkotott, de kevés alkotása maradt meg az utókor számára, ezért továbbra is keresik elveszett műveit. Megjegyezte: minél több forrásra lelnek, annál teljesebben rajzolódik ki az, hogy milyen is volt Márton Ferenc. A köszöntőbeszédek sorát Ferencz Imre költő, ny. szerkesztő szakította meg A művész apokrif levele című versének felolvasásával. A húsz évvel ezelőtt írt költeményt Márton Ferenc munkássága ihlette, előadása közben megkondultak a harangok a szomszédos templom tornyában. Ezt követően Borboly Csaba megyeelnök a fiatal tehetségek felkarolásának fontosságát taglalta, majd hozzátette, hogy a Fiság-völgyéhez személyesen is nagyon kötődik. Utolsóként Imets László, a Nagy István Művészeti Középiskola igazgatója szólalt fel, lévén, hogy ő készítette Márton Ferenc alkotásainak az emlékszobában kiállított reprodukcióit. – Márton Ferenc a Székelyföld majdnem elfelejtett nagy művésze. Mialatt újrafestettem alkotásait, éreztem vívódását és figyelő tekintetét, dorgálását. Munkássága felbecsülhetetlen, és a hozzá hasonló nagy szellemeket követnünk kell, hiszen erősödhetünk általuk – zárta gondolatait Imets László. A megnyitóünnepség végén Pál Vilmos Barna főesperes-plébános Isten áldását kérte az emlékszobára, majd megáldotta azt. A háromtízesi óvoda tehát már nemcsak a jövő, de a múlt irányába is mutat, jelezve az eljövendő koroknak, hogy a Fiság-völgye nem felejt.

Keresztes Bea