Hogyan állapítsuk meg, mi a valós hír és mi a kamu az interneten? Miként fejezzük ki az érzelmeket a digitális világban? Hogyan viszonyuljon az iskola a gyerekek mobiltelefon-használatához és internetezéséhez? Milyen gyakori itthon a kiskorúakat érő internetes zaklatás? – csak néhány kérdés abból a tanulmánycsokorból, amelyet a Sapientia egyetem csíkszeredai kutatócsoportja könyv formájában, Internet az iskolában, internet a családban címmel tett le az olvasó asztalára. [caption id="attachment_69011" align="aligncenter" width="1000"] Biró A. Zoltán társadalomkutató Fotó: Sapientia[/caption] Már a tartalomjegyzéket böngészve is izgalmasnak tűnik, hogy zömében csíkszeredai iskolákban folytatott kutatásokon alapszik a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának a kiskorúak médiafogyasztását és internetes viselkedését vizsgáló kutatócsoportja által a csíkszeredai Státus Kiadónál megjelentetett kötete. Az Internet az iskolában, internet a családban című kötet a Média hatása a gyermekekre és a fiatalokra nevű kutatócsoport munkája, és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal kialakított együttműködési program keretében született. A szolgálat által kezdeményezett és támogatott program 2011 óta működik, most indul a 2018-as kutatási program – tájékoztatta a Hargita Népét dr. Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a kiadvány egyik szerkesztője. Amint azt megtudtuk, kutató- és tanárkollégájával, Bodó Juliannával, a témakörben tavaly Csíkszeredában tartott konferencia előadásainak anyagait szerkesztették egybe, és olyan olvasók figyelmébe ajánlják a kiadványt, akik a médiának a gyermekekre és fiatalokra irányuló hatása iránt érdeklődnek. A kötetben sorjázó tanulmányok ugyanis sokféle szempontból közelítik meg az iskolai és otthoni tanulás, valamint a digitális világ közti kapcsolatot. Csontba vágó körkép „Az igazság odaát van?” – teszi fel a legendás, földönkívüli jelenségeket vizsgáló X Akták sorozatból ismert kérdést címében a kötetnyitó írás, amelyben Veszelszki Ágnes a „kamuhírek” jelenségét vizsgálja. A teljesség igénye nélkül ismertetünk további címeket. Az online népszerűségére Sterner Zoltán összpontosít vizsgálatában, Baracsi Katalin a digitális esélyegyenlőséget veszi górcső alá. Míg a médiahasználat pályaválasztást szolgáló jellemzőit Kiss Adél foglalja össze, Tódor Imre egy csíkszeredai gimnázium tanulóinak internethasználatát vizsgálva elemzi az új generációt. Szülői mértékletesség a digitális tankönyvek használatában a címe Hátsek Kinga Mária dolgozatának, Fülöp Ilona pedig az online kommunikációban használt új érzelemkifejező eszközöket leltározza. Balázs-Györfi Rita azt mutatja ki, melyek a nemi különbségek a médiafogyasztásban, Fekete Deák Ildikó rurális környezetben élő, 14–15 éves gyerekekkel kapcsolatosan tesz megfigyeléseket a szülő–gyerek kapcsolat, illetve a család szocializációja tekintetében. De az új kötetben találunk elemzést arról is, hogyan viszonyulnak a gyerekek a szülők által otthon bevezetett internethasználati szabályokhoz (Gedő Judit), és megismerjük a pedagógusok nézőpontját is (Páll Zelinda). Elekes Zoltán intézményvezető a Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerben élő gyerekek internethasználati tudatosságát elemzi, de a bihari gyakorlatról is képet kapunk (Szarka Árpád–Szántó Ildikó), valamint a digitális nyelv anyanyelvre gyakorolt hatásairól is olvashatunk (Szőcs Erika), Zsigmond István pedig esettanulmányt közöl Csíkszeredából arról, hogyan állunk a hagyományos és online zaklatással. Ez a sokféleség nem véletlen – állítják a szerkesztők. Ugyanis a programsorozat 2011-es kezdete óta a vizsgált témakör gyarapodását tapasztalják, ennek következtében egyre többen, egyre részletesebben kutatják az újabbnál újabb jelenségeket. A csoport célja ugyanakkor nem kevesebb, minthogy az ebben a témában született anyagok minél szélesebb körben eljussanak pedagógusokhoz, kutatási feladatokkal foglalkozókhoz, vagy az ilyen munkát tervezőkhöz, nem utolsósorban pedig intézményvezetőkhöz, közéleti szereplőkhöz és döntéshozókhoz. Mint megtudtuk, a kiadvány előzménye a 2017 májusában Csíkszeredában hasonló címmel szervezett konferencia, és a rendezvény külföldi és hazai előadói kérték fel arra, hogy előadásaikat dolgozzák át tájékoztató jellegű összefoglaló formába. Ezáltal, a szerkesztők szándéka szerint, a kiadvány két feladatnak igyekszik megfelelni: nem csupán az elért eredmények összegzését végzi el, hanem „a választott elemzési témák és utak helyességének és használhatóságának kérdését is előtérbe hozza”. „Egy új és fontos társadalmi jelenség társadalmi tematizációja legalább annyira fontos, mint a kutatási eredmények közzététele” – fogalmaznak a szerkesztők. Iskolákban hasznosítható eredményeket kínálnak „Ha fokozatosan, apró lépések formájában is, de erősödik az a meggyőződés térségi kontextusban is, hogy a digitális eszközök és tartalmak hasznosulásának mértéke és módja – a gyermekek és fiatalok esetében különösen – közügy”. Ezt a szerkesztők vallják az immár 8. kötet bevezetőjében. Biró A. Zoltán Bodó Juliannával együtt hiszi és vallja: a kutatócsoport sorozatában föllelhető kutatási anyagok között nem kevés olyan is van, amelynek adatsorai, megállapításai közvetett vagy közvetlen módon segíthetik a digitális eszközök és tartalmak iskolai hasznosítására irányuló mindennapi oktatómunkát. Abban bíznak, hogy a kutatássorozat szakmai eredményeivel a témakör hangsúlyt kap térségünkben, és a gyakorlati megoldások támogatásához is hozzájárul. Ám a könyvsorozat korábbi darabjainak jó része csak szakmai és közkönyvtárakban hozzáférhető – tudtuk meg. Éppen ezért, a mostani kötet szakmai újdonsága, hogy tartalmi kivonatok formájában ismerteti a korábbi hét kiadvány tanulmányait, illetve a korábbi publikációk bibliográfiai adatait. Biró A. Zoltán részletesen ismertette lapunkkal a kutatócsoport által a 2016–2017-es időszakban végzett szakmai feladatokat is. Ebből tallózunk: nagymintás szociológiai adatfelvételt végeztek a székelyföldi térség 7. és 11. osztályos tanulói körében, illetve a közép-erdélyi és partiumi térségben; székelyföldi pedagógusok és szülők körében végeztek interjús kutatást; a média hatása az anyanyelvre témakörben szerveztek és bonyolítottak le kutatást. A kutatócsoport összetétele ebben az időszakban (a kötet szerkesztői mellett) az intézmény szakemberei és diákjai: Gergely Orsolya, Székely Kinga, Sárosi-Blága Ágnes, Bakos Kinga, Kovács Judit, Páll Zelinda, Hatsek Kinga Mária, Pinti Zsolt, Szőcs Erika, Gedő Judit és Jánó Éva. Gergely Edit A cikk a Hargita Népe április 16-i számában jelent meg.