Hirdetés

Énekszó, tánc és egy veder hideg víz

A csíkszentkirályi Vadrózsa Néptáncegyüttes ve­ze­tői arra törekednek, hogy az alcsíki község fia­tal­ja­i ne csak megőrizzék, amit az elődöktől örökül kaptak, hanem a minden­na­pok­ban meg is éljék ha­gyo­má­nyai­kat. E gondolat mentén húsvéthétfőn szé­kely ruhás legények vonulnak végig a falu utcáin, hogy énekszóval, tánccal köszöntsék a lányokat és családjaikat, majd ahogyan azt dédapáik és szépapáik tették: egy vödör vízzel meglocsolják őket.

Pál Bíborka
Becsült olvasási idő: 4 perc
Énekszó, tánc és egy veder hideg víz
Fotó: Illusztráció: Karda Zenkő

A leányoknak-legényeknek régen is volt saját közösségük, akikkel együtt jártak a tánc­mu­lat­sá­gokba vagy a fonóba – ehhez hasonló köteléket jelent most a csíkszentkirályi fiataloknak a Vadrózsa Néptánc­egy­ü­ttes tagjának lenni. A tánc­próbákon és előadásokon kívül arra is időt fordítanak, hogy húsvétkor hagyomány szerint locsolják meg a lányokat, karácsonykor pedig aprószentekelni járnak egymáshoz.
A húsvéthétfőt megelőző héten a táncosok megbeszélik, milyen útvonalon járják be a falut, és azt is, hogy kik azok a lányok, akik vállalják a hagyományos locsolást. A népviseletbe öltözött fiúkat zenészek kísérik, jövetelükre mindenhol összesereglik az utca népe, a kíváncsiskodók a kertre csimpaszkodva figyelik, mi történik a lányos háznál.

– Természetesen senkit nem erőltetünk arra, hogy vállalja a hideg vizes locsolást. De az évek során úgy tűnik, legalább egyszer minden lány szeretné átélni a locsolásnak ezt a formáját, és az ezzel járó izgalmat, készülődést

– mondta Kelemen Szilveszter, a néptánccsoport vezetője.


Hirdetés


A fiúk zöld ággal és szegfűvel feldíszített vödörrel érkeznek, hogy a felcsíki csárdás után verssel kérjenek engedélyt a locsolásra: 
„Eljött a szép húsvét reggele, feltámadásunk ünnepe. / Ünneplőruhákba öltöztek a fák, pattognak a rügyek s virít a virág. / A harang zúgása hirdet ünnepet, egy kismadár dalol a zöld rétek felett. / Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, / Akit azzal meglocsolok, megáldja az isten. / A hideg, friss víztől megnőnek a lányok, / A kosárba gyűljenek a piros tojások.”
Vagy: 
„Itt a húsvét, eljött végre, a szép lányok örömére. / Mert a lányok szép virágok, illatos víz illik rájuk. / Kit húsvétkor nem locsolnak, hervadt virág lesz már holnap. / Ne fuss el hát, szép virágom, locsolásért csók jár, három!”
Ha az engedélyt megkapták, a lány előlép a családja köréből, a fiúk kézen fogják és az udvar közepére kísérik, majd egy veder vízzel meglocsolják. A vedret mindig az előző lánynál töltik meg, s mivel volt már olyan, hogy a háziak meleg vizet töltöttek bele a hideg helyett, ezért a fiúk mindig ellenőrzik.
A húsvéthétfői locsolást minden helyszínen kínálkodás és zárótánc követi, a háziak diós, mákos tekerccsel, zsíros kenyérrel, borral, pálinkával készülnek az alkalomra, meg az elmaradhatatlan piros tojással, amit a legények ra­di­nás­ko­sár­ba gyűjtenek. 
Kelemen Szilveszter szerint a húsvéti népszokás közös megélése esemény nemcsak a tánccsoport tagjai számára, hanem a szülőknek, nagyszülőknek is, akik ilyenkor ugyanúgy bevonódnak a ké­szü­lő­dés­be, táncba és vendégfogadásba, mint a fiatalok. 

– Fontos alkalom ez, amikor a tánctermen kívül, egymás otthonaiban találkozunk, és szinte az egész napot együtt töltjük, mert bizony amíg végigjárjuk a lányokat, gyakran megesteledünk. 
A közös élménynek köszönhetően a fiatalok között életre szóló barátságok kötődnek, figyelnek egymásra

– nem véletlenül él máig a közösségben a kalákázás szokása is. 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!