Sokan kíváncsiak voltak Boris Kálnoky könyvére, amelyet Csíkszeredában a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Képzési Központjában mutattak be csütörtök este. Nyolcszáz év történelmét foglalja össze az Őseim földje – A Kálnoky család története című könyv, és mivel Boris Kálnoky nagyapjáról, Kálnoky Hugóról találta a legtöbb nyomot, ezért elsősorban az ő élettörténetét követi, hozzá kapcsolja a felmenők történeteit. Mint a könyvbemutatón elhangzott, a sepsikőröspataki nemesi családnak a múlt században, az 1930-as évek végén kellett elhagynia Székelyföldet.

A szerző édesapja, Kálnoky Farkas mindössze hároméves volt, amikor elhagyták otthonukat. Boris és testvérei, Ilona és Tibor külföldön születtek. A rendszerváltás előtt látogattak el először Erdélybe, és 1989 után Tibor úgy döntött, hogy hazatelepedik. Boris Kálnoky családjával Budapestre költözött, testvérük külföldön maradt. Boris korábban a Die Welt tudósítójaként dolgozott Németországban, és 1993-ban költözött Budapestre. Folytatta újságírói tevékenységét, 2004-től törökországi és közel-keleti tudósítóként dolgozott. Elmondása szerint Isztambulban dolgozott, amikor elkezdte írni a könyvet, de sokat utazott az adatgyűjtéshez, ugyanis a családi levéltár Brnóban található. Emellett Sepsiszentgyörgyön, Brassóban és a rokonokkal beszélve gyűjtötte az adatokat és történeteket. 2015-től újra szabadúszó, több német nyelvű orgánum számára tudósít a helyi eseményekről. Oktatóként ő vezeti a Mathias Corvinus Collegium médiaiskoláját.

A könyvbemutatón jelen volt a 87 éves Kálnoky Farkas is, a szerző édesapja, így a családi történeteket ő is kiegészítette, és a Sepsikőröspatakhoz kötődő gyermekkori emlékeit is megosztotta a közönséggel. Mint mondta, emlékszik nevelőnőjére, Mária nénire, aki csíkszeredai volt. Hozzátette, hogy senkitől sem kapott annyi szeretetet és gondoskodást, mint a csíkszeredai nevelőnőtől, ezért mindig hálásan gondol rá.

A szerzővel, Boris Kálnokyval Oláh-Gál Elvira újságíró beszélgetett, aki kiemelt a könyvből néhány olyan történetet, amely Csíkszeredához, a csíki térséghez kapcsolódik. Volt szó Kálnoki Ádámról, aki az utolsó csíki tatárbetörés idején, 1694-ben Csíksomlyón, a ferencesek szemináriumában tanult, és részt vett a németalföldi páter által szervezett mentőakcióban. Mint ismert, amikor a tatárok Csíksomlyó felé indultak, a páter diákokat, menekülteket és asszonyokat sorakoztatott fel a mai zarándokhelyen, akik úgy öltöztek fel, mintha férfiak lennének, hogy elijesszék a közelgő tatárokat. A szerző elmondása szerint Ádám még egy brassói missziós iskolába is járt, így a brassói jezsuiták évkönyvében talált információt arról, hogy a fiú – aki korábban Bécsben tanult – ismerte a katonai dobolást, gyalogsági jeleket. Társaival harcias dobolást rendezett, így a tatárok azt hihették, hogy a nyeregben van az osztrák gyalogság. Mint Oláh-Gál Elvira mondta, a történet vége közismert: az időközben mozgósított székely csapatok leverték a tatárokat.

Megemlítették a Kálnoky-huszárokat is, a Kálnoky Antal által alapított huszárezredet, amelynek néhány tagja részt vett a madéfalvi veszedelem vérfürdőjében. Boris Kálnoky szerint ez a bűntett máig nevükhöz tapad, de információi szerint Kálnoky Antal nem volt jelen a tömeggyilkosságon, és nem is tudott huszárai tettéről.

A beszélgetésen többek között szó volt arról is, hogy miért választotta Boris nagyapja, Kálnoky Hugó Bécs helyett Sepsikőröspatakot; hogy a nagyapának köszönhető, hogy megjelenhetett a Széchenyi István és Waldstein János keleti utazása 1830-ban című kötet; hogy a nagyapa német származású felesége, Ingeborg miként lett 1945-ben a nürnbergi tanúk házának vezetője.

Végül Oláh-Gál Elvira azt kérdezte a szerzőtől – aki Németországban született, de élt az Egyesült Államokban, Hollandiában és Franciaországban is, majd Magyarországra költözött, közben pedig minden nyelvet megtanult, amit megtanulhatott –, hogy számára hol a haza.

– Erről nem mi döntöttünk, hanem azok, akik fogadtak bennünket. Amikor először ide jöttünk, nem értettünk semmit abból, amit magyarul mondtak nekünk, de azt láttuk, hogy nekik természetes, hogy mi ott vagyunk, oda tartozunk. Minket kozmopolitának neveltek, és számunkra új volt, hogy van egy hely, ahonnan származunk, ahova tartozunk

– fogalmazott a könyvbemutatón a szerző.

Édesapja Kálnoky-csodának nevezte, hogy ő és fiai ilyen határozott magyarságtudattal rendelkeznek. Mint mondta, ő úgy nőtt fel, hogy egy szót sem tudott magyarul.

– Mindenféle nyelvet tanultam, de magyart nem, tehát a fiaimmal sem beszélhettem magyarul. A csoda az, hogy a magyarság mindig is bennünk volt, és valahonnan mindhármunkból a felszínre tört

– mondta Kálnoky Farkas.

Az olvasók szerint a regény izgalmas, személyes és humoros hangvételének köszönhetően nagyon olvasmányos. A beszélgetés után az érdeklődők hosszú sorban állva várták, amíg a szerző dedikálta a könyveket.