Búcsú a húszéves Millenniumi templomban
Váljunk élő kövekké, és a mindennapokban, valahányszor találkozunk embertársainkkal, általunk mindig tapasztalják meg Isten jelenlétét, közelségét. Tudjunk táplálni, biztatni és gyógyítani egymást, hiszen annyira nagy szükség van ezekre ebben a világban – mondta dr. Kerekes László, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke vasárnap, a csíkszeredai Millenniumi templom búcsúján. Az ünnepre több százan gyűltek össze.
A deszkatemplom helyén épített Millenniumi templom látványtervét Makovecz Imre műépítész 2001. február 2-án küldte el Csíkszeredába. A látványterv kidolgozását az organikus építészet megteremtőjének tanítványai, Bogos Ernő és Márton Sándor építészek végezték. A templom alapkövét 2001. augusztus 4-én tették le, a kétéves munka után 2003. október 18-án dr. Jakubinyi György, immár nyugalmazott érsek és Tamás József segédpüspök szentelte Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.
Vasárnap déli fél egykor búcsús szentmisére hívta a csíkszeredai Millenniumi templom harangja az egyházközség híveit és vendégeit. A szentmisét dr. Kerekes László, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke mutatta be. Prédikációjában Isten igéjének meghallgatásáról és megéléséről, Isten áldozatáról és a közösségről beszélt.
– Azért imádkozom, és azt kívánom mindannyiunk számára, hogy ne csupán évente, amikor megünnepeljük templomunk felszentelését, hanem valahányszor betérünk ebbe a templomba, mindig emlékeztessen bennünket Isten jelenlétére, hogy Isten találkozni akar velünk közösségben, táplálni akar az Ő igéjével, táplálni akar az Ő asztaláról a szentségekben és a szentelményekben. Váljunk élő kövekké, és a mindennapokban, valahányszor találkozunk embertársainkkal, általunk mindig tapasztalják meg Isten jelenlétét, közelségét. Tudjunk táplálni, biztatni és gyógyítani egymást, hiszen annyira nagy szükség van ezekre ebben a világban – mondta a segédpüspök. Hozzátette: azért is imádkozik, hogy a csíkszeredai közösség mindig legyen a templom dísze, díszítsék a templomot virággal, de főként jelenlétükkel és imádságukkal, hogy a szívüket-lelküket a Jóistenhez emelve, másokat is közelebb tudjanak vinni hozzá.
A búcsú a pápai és a magyar himnusz eléneklésével zárult.