Hébe-hóba felröppen a hír, hogy Balánbányán messziről érkezettek vásárolják fel az olcsó lakásokat, és letelepednek a városban. Némelyek egyenesen tömeges bevándorlásról beszélnek, s főként nyugdíjas beköltözőket emlegetnek, mások szerint a gyereklétszám tudatos növelése a cél. Megpróbáltunk a híreknek utánajárni. [caption id="attachment_11716" align="aligncenter" width="620"] Az óriászászló már tavasz óta látható, állítólag nem a beköltözők tűzték ki Fotó: Daczó Katalin[/caption] Sokaktól érdeklődtünk. Tömb­házak előtt üldögélő, padokon trécselő helybéliektől, kisüzletek kiszolgálóitól, helyi tanácsosoktól, a polgármestertől és a polgármesteri hivatal különböző irodáinak alkalmazottaitól is ugyanazt kérdeztük: láttak mostanság új arcokat, kötöttek új szerződéseket más megyebeli személyek? Van új szomszédjuk a lépcsőházban? Előbb szinte egyöntetűen mindenki azt válaszolta, hogy ilyesmit nem tapasztalt, de ha kicsit jobban belegondolt, mégis tudott egy-két példát mondani, egy-egy arcot felidézni, bár tömegméretekről állítólag nincs szó. – Még az elődöm, Meres Mihai polgármestersége idején, kb. 2004-ben volt egy vásárlási hullám – idézte fel Brezovszky György polgármester –, akkor főként galaciak vettek Balánbányán olcsó pénzért, 2000-2100 lejért tömbházlakásokat, azt remélve, hogy ezeket majd különféle alapokból felújítják, és hétvégi házként használják, de mostanság ezek is inkább üresen állnak, s a galaciak hiába akarják eladni, nincs rá vevő. Az üresen álló lakások sok gondot okoznak nekünk, mert előfordul, hogy emiatt elfagy a vízvezeték – sorolja a városvezető. Brezovszky György mostanság ilyen jellegű mozgást nem tapasztalt. Amint mondta, az önkormányzat által adminisztrált, 330 állami tulajdonú lakás mind foglalt, így még a líceum felújításán dolgozó mintegy 30, idegenből érkezett munkásnak sem tudtak lakást biztosítani. Ami észrevehető Sándor Csaba néptáncoktató és Székely Ágnes tanítónő, helyi tanácsos kérésemre együtt idézték fel a mintegy tíz évvel ezelőtti galaci hullámot. – A mi tömbházunkban is lakik egy úriember, olyan 2-3 éve, kutyát sétáltat, jól van – mondja Sándor Csaba, majd eszébe jut még egy festett szőke asszony, aki templomba jár és most már magyarul is beszél. – Az egész az 1990-es években kezdődött, amikor banki kölcsönöket vettek fel az itt megvásárolt lakásokra, és lerobbant lakásokat használtak banki fedezetnek. Ez régi mese. De beköltözés inkább a 2010-es években figyelhető meg – vázolja a tanácsos. Sándor Csaba szerint a tömbházak között sok más megyei rendszámú autó is látható. – Én azt figyelem, hogy van lépcsőház, amelyben javulnak a lakások. Látom néha, hogy mozgás van, mint amikor valaki költözik, illetve láttam elég jó autókat, amilyent én nem tudnék megengedni magamnak. Székely Ágnes úgy tudja, az első kisinyovi lakos évekkel ezelőtt érkezett Balánbányára, munkát vállalni, így volt például moldáviai orvosuk és fogorvosuk is. Ugyanakkor személyesen is ismer két galaci családot, akik nyaranta, a kánikulák idején időznek itt. – A galaci lakásvásárlók inkább a levegőért, a környezetért vásároltak ezen a vidéken, esetleg a jó befektetés reményében – mondja Székely Ágnes. – Nem jellemző esetükben az ideköltözés – tette hozzá. Új fogyasztók jelentkeznek Mint kiderült, a polgármesteri hivatal munkatársai közül Mariana Bindileu jogtanácsos találkozott a legtöbb új lakossal, ugyanis az általa vezetett víz- és hulladékgazdálkodási osztály köti meg a szerződéseket a fogyasztókkal. Éppen ottjártunk napján is született új szerződés: ezúttal egy Konstancáról érkezett tulajdonossal. Mariana Bindileu szerint az idén mintegy 10 család költözött Balánbányára, elsősorban nyugdíjas házaspárok, de nem csak: többgyerekes kisinyovi házaspárt és Piatra Neamţ-i családot is említ. Kérdésemre, hogy hol dolgoznak az érkezők, nem tudott választ adni, csak azt jegyezte meg, hogy sokkal több a nagy adós a régi balánbányai lakosok között, mint a beköltözők esetében. Ugyancsak tőle tudtuk meg, hogy a lakásárak 8-15 ezer euró között változnak, attól függően, hogy a város mely részében található és mennyire felszerelt a lakás. Egyesek viszont állítják, hogy ennyi pénzt senki nem ad ma a városban a lakásokért. Akad, aki évek óta árul 6-10 ezer euróért egy tömbházlakást, sikertelenül. Tiszta levegő, idilli környezet Úgy tűnik, a balánbányaiak örvendenének minden beköltözöttnek. Az őszi napsütésben a tömbházak előtt üldögélve azt kívánják, változzon végre valami, mozduljon meg végre az alvó kisváros, mielőtt a nyugdíjasok teljesen magukra maradnak. Mi is éppen a ráérős tömbházlakóktól reméljük, hogy új városlakók nyomára vezetnek. Gyorsan eligazítanak: az egyik tömbház földszintjén a kisinyovi fiatalokhoz kopogunk be. Fél éve laknak Balánbányán, gyerekeik is helyben járnak iskolába, tudjuk meg, de további kérdéseinkre nem kívánnak válaszolni. Néhány tömbházzal arrébb egy jókora méretű piros-sárga-kék lobogó függ a falon, a környéken pedig végre látunk, ha kis számban is, más megyéből érkezett autót. Egy konstancai rendszámú jármű is nyomra vezet, s már a lépcsőházban találkozunk tulajdonosával: éppen a kis kanadai mókusa próbál megszökni. Miután közös erővel ezt megakadályozzuk, szívélyesen beinvitál, de nevét nem kívánja adni a beszélgetéshez. Az ötven év körüli hölgytől megtudjuk, hogy férje építkezési vállalkozó volt, most betegnyugdíjas, cukorbeteg és szívproblémái is vannak, ezért az orvosok javasolták neki a jó hegyi levegőt. Jártak már korábban is errefele, Vaslábon élnek barátaik, lányuk Kolozsváron lakik, ezért úgy döntöttek, Balánbányán telepednek le. A lakást, amelyben ideiglenesen laknak, bérlik, amíg saját lakásuk felújítása befejeződik. A feleség egyelőre a munkálatokat tartja szemmel – a férj éppen a fekete-tengeri kikötővárosban intézi ügyes-bajos dolgait –, de abban bízik, hogy még munkát találhat. Tisztviselő volt mostanig, tudom meg, s azt is, hogy nincs túl sok ismerőse, csak annyi, akivel valamilyen munkakapcsolatba került. Nem könnyű ebben a korban új életet kezdeni! – értünk egyet, akárcsak abban, hogy Balánbányán tisztább a levegő, mint a városban, amit otthagyott, majd elköszönünk. Daczó Katalin