Folytatja sikersorozatát Xantus Géza A végtelen vonzásában című kiállítása: jelenleg Máriaradnán, a temesvári egyházmegye híres Mária-búcsújáróhelyén, a megújult ferences kolostorban kialakított kiállítótérben látható a kiállítás. Ez alkalommal ismerhette meg a közönség a lapunk gondozásában megjelent, Xantus Géza munkásságát bemutató művészalbumot. Köszöntőbeszédet Pál József Csaba temesvári megyéspüspök mondott, a tárlatot Hegedűs Enikő művészet­történész nyitotta meg, az alábbiakban közöljük a művészt méltató gondolatait. [caption id="attachment_92626" align="aligncenter" width="1000"] Xantus Géza, Pál József Csaba és Hegedűs Enikő[/caption] A József Attila-i ars poetica sorát: „A mindenséggel mérd magad!” idézhetjük Xantus Géza képzőművész képei láttán. A csíksomlyói születésű képzőművész alkotásai a Mindenséget érzékelő, a Végtelen vonzásában élő művész irányultságát tárják elénk. Képei – az itt bemutatott festményei – az eddig bejárt művészpályája lényeges elemeire világítanak rá. Művészeti irányultságában Xantus Géza számára is meghatározó volt Róma, az örök városban végzett tanulmányok: az Accademia di Belle Arti di Romában töltött évek, Nunzio Solendo tanszékén, valamint a Budapesten végzett katolikus teológiai képzés. Ez utóbbi alapot adott arra, hogy a vallásos, egyházművészetet belülről értse és művelje. [caption id="attachment_92627" align="aligncenter" width="1000"] Ima olaj, vászon, 80 x 60 cm, 2017[/caption] A magyar művészetben közel egy évszázaddal ezelőtt lényeges helyet elfoglaló római iskola és a kortárs római művészet formavilága mellett vélhetően hatott rá az a lelkület, amelyet akkor (1999-ben) Szent II. János Pál pápa képviselt. A Szentatya a művészeknek írt levelében kitért arra, hogy: „Minden művészi intuíció abból indul ki, amit az érzékek észlelnek, és arra törekszik, hogy átlátva a valóságot értelmezze a benne rejlő misztériumot. Az intuíció az emberi lélek mélyéből fakad, onnan, ahol a törekvés, hogy értelmet adjon a létének, találkozik a szépségnek és a dolgok egységének észlelésével. Minden művész közös tapasztalata az áthidalhatatlan különbség a mégannyira sikerült mű és a szépség mindent fölülmúló tökéletessége között, amit az alkotó tevékenység csúcspontján megpillantottak: mindaz, amit festményben, szoborban vagy bármi alkotásban kifejezhettek, csak árnyéka annak a ragyogásnak, ami lelki szemeik előtt néhány pillanatra fölvillant.” (II. János Pál pápa levele a művészeknek (1999. április 4.) / Levél a művészeknek – 6. Termékeny kapcsolat az Evangélium és a művészet között.) [caption id="attachment_92628" align="aligncenter" width="1000"] Apokalypsis – A négy lovas olaj, vászon, 100 x 70 cm, 2017[/caption] Xantus Géza több képzőművészeti műfajban is alkot: az expresszív grafikai munkái és olajképei mellett a templomi murális festészetben és üvegművészetben, belső terek kialakításában is jártas, valamint szobrászati műveket, plasztikákat és monumentális szobrokat is létrehozott. Képzőművészeti munkáiban – a műfajtól függetlenül – az égi és földi dimenziók átjárhatóságát érzékelteti. Ezen kiállításon bemutatott képei többnyire az utóbbi három év (2016–2019) alkotásai, a vászonra festett olajképek is a Mindenség, a VÉGTELEN felé irányulnak. A próféta alakja (2018) „A háromdimenziósnak tapasztalt világunkon túlmutatóan egy további, transcendens dimenziót” ábrázol, ahogy ars poeticájában, művészi hitvallásában is olvashatjuk ennek szándékát. „Megfogalmazásom érdekében gondolati síkon a feltámadt Krisztus misztériumát veszem alapul, aki tanítványait a bezárt ajtókon keresztül látogatja meg, kitapintja sebhelyeiket, hús-vér emberként mutatkozik, és anélkül, hogy felismerhetősége változna áthalad a szilárd formákon. Ezáltal elénk tárja annak tényét, hogy létezik egy olyan dimenzionális világ, amelyet a ma embere még nem ismer. Ennek a felsejlő valóságnak vizuális bemutatására keresem a képzőművészet adta lehetőségen belül a kifejezési formát.” [caption id="attachment_92629" align="aligncenter" width="1000"] A házasságtörő asszony olaj, vászon, 80 x 60 cm, 2017[/caption] A sokszor és sokak által ábrázolt témákat saját megfogalmazásában tárja elénk. Figyelmünket a megszokottól eltérő hangsúlyokra, ahogy mindezt: a Szent József és az angyal (2018), A házasságtörő asszony (2017), A tékozló fiú visszatér (2019) és a Korpusz (2018) ábrázolásán láthatjuk. A Passiót megjelenítő triptichonján Krisztust a föld és ég között látjuk, a kereszt kínjaitól már szabaddá vált Megváltóként (Megfeszített, 2017). A Pietà (2017) és a Feltámadott (2017) ábrázolásai az irgalom és a szelíd méltóság megjelenítései. A fényekkel és színekkel átitatott képeket látomásokként is érzékelhetjük. Bennük egymásba fonódnak a belső folyamatok rögzítései és a külvilág jelenségei. Xantus Géza alkotásaiban egyaránt jelen van az erő és az elcsendesedés, a befelé fordulás és a lebegő kitárulkozás: a kifelé is megnyilvánuló, belső út érzékeltetése. A magány sötét terébe felsejlő fénysugár a Végtelen erejét sejteti (Fénysugár, 2017). Az Út-on (2016) a Fény vonzása felemel, és továbblépésre késztet bennünket is az árnyékból a Fény felé, a Sodródás-ból (2018) a nyugalom állapotába. A drámaiság érzékelhető mind az egyedüllét helyzeteinek, a magány állapotának és az abból való kiútkeresés megnyilvánulásaiban (Ima, 2017; Fohászkodó, 2017), mind pedig a nagy víziók láttatásában: Szent Mihály legyőzi a sárkányt (2019) és az Apokalipszis lovasainak érkezésében (Apokalypsis – A négy lovas, 2017). A lovak, a ló és ember együttléte emberi viszonyainkat érzékelteti (Lovak és árnyékok, 2017). És a belső világot nem kevésbé tükrözik a női utak körkörös mozgásai, visszatérő forgásai (Forgás, 2018; Körhinta, 2016). A rutinos mozdulatok végtelenített sora a visszatérő helyzetek mellett kivezetnek a mindennapiságból és a határtalanság érzetét nyújtják. Képein női alakok mozgásával a Lebegés (2017), az átszellemültség állapotát, egy másik dimenzió tapasztalatát is érzékelteti. [caption id="attachment_92630" align="aligncenter" width="1000"] Fénysugár, olaj, vászon, 100 x 80 cm, 2017[/caption] A kiállított alkotásokat – mint a VÉGTELEN felé irányuló lehetséges utakat – a Babits által megfogalmazott gondolattal (Örök kék ég a felhők mögött – Vallomás helyett hitvallás) ajánlom szíves figyelmükben: „Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l’art pour l’art ez, és mégsem l’art pour l’art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi… Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve ...”