A konyhakertek vagy kiskertek felfrissítésére és funkcionalitásuk növelésére számos módszer létezik, ami az alapos és tervezett tápanyagpótlástól a hely kihasználásáig sok területet megcéloz. Tavasszal, mikor a kerteket, a talajt és a kertes házak környezetét előkészítjük az előttünk álló évre és a termőidőszakra, sok energiát fektetünk a fák metszésébe, a kiszáradt gyomok és a növényi hulladék összegyűjtésébe, elszállítására. Bár könnyebb módszernek bizonyul megszabadulni ezektől a hulladékoktól, kevés munkával a kert és a termény javára is fordíthatjuk ezek felhasználását, megkímélve magunkat attól, hogy a települések lomtalanítási programjaihoz igazítsuk a kertünk nagytakarítását.

Praktikus és kényelmes
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezek a növényi hulladékok, valamint az élelmiszereinkből származó, újrahasznosítható hulladékok – tojáshéj, zöldség- és gyümölcshéjak, fel nem használt fűszernövények szárai, a fűnyírásból származó zöldhulladék stb. – komposztálással vagy egyéb természetes módszerekkel mind felhasználhatók a kertek talajjavítása céljából. Így akinek ideje, energiája engedi, és elfelejtette a különféle nyesedékeket, ágakat és egyéb zöldhulladékokat elszállíttatni a hulladékkezelő vállalatokkal, készíthet komposzttárolót vagy hügelkultúrás magaságyást, ami idővel garantáltan megtéríti a befektetett energiát, ráadásul a szintetikus trágyázástól is megkíméli a tulajdonost. 
A hügelkultúrás magaságyás annyiban különbözik a klasszikus változatától, hogy különféle állagú és habitusú növényi rétegek képezik az alapját, amelyek bomlási ideje is jelentősen különbözik. Ahogy nevéből következtetni lehet, egy német találmányról van szó, ami a XX. század eleje óta jelentős népszerűségre tett szert, főként a hegyvidéki és a terméketlen talajú területeken. Fontos leszögezni, hogy hatékonysága mellett az úgynevezett bakhátas veteményes kezelése kényelmes is, mivel egyrészt kevesebbet kell hajolni ültetés és gyomlálás közben, másrészt a locsolások gyakoriságát is csökkenteni lehet. Mindkét kedvező tulajdonsága a rétegezettségnek tulajdonítható, ami egyben az ágyás magasságát is meghatározza – az ágyás előkészítésénél elsősorban erre az aspektusra kell odafigyelni.

Hogyan készül?
Ha már megvan a magaságyás helye, először vastagabb faágak, korhadó, nagyobb méretű fahasábok és frissen vágott vastagabb ágak kerülnek az ágyás legaljára. A friss és korhadó anyagok keverése azért fontos, mert ezzel megnöveljük a hügelkultúrás ágyás élettartamát: a korhadó elemek már az első évben, a friss növényi hulladék a következő években fog tápanyagot biztosítani az elültetett növényeknek. A legalsó rétegnek két másik fontos szerepe is van: a faanyag, korhadásának előrehaladtával, nagy mennyiségű vizet tud elraktározni, így a magaságyásra locsolt víz nem vész el a talajban, másrészt olyan gombafajok tápanyagául szolgál, melyek mikorrhizás kapcsolatban vannak az ültetett növényekkel, azaz kölcsönösen segítik egymást a növekedésben. A következő rétegbe a kisebb ágak, gallyak kerülnek, amire az egyéb, apróbb zöldhulladékot és a száraz faleveleket kell helyezni. A rétegeket lehet termőfölddel, de akár gyengébb minőségű talajjal is vegyíteni, hozzáadni fahamut és egyéb természetes termőföldjavító anyagokat. A szintezés utolsó rétege 25‑30 cm termőföld, melyet az ültetés előtt és után is ajánlott mulcsolni – erre a célra a fűnyírásból származó nyesedék is megfelelő –, csökkentve ezzel a párolgás mértékét. 
Az ültetésnél javallott odafigyelni a különféle növények tájolására, mivel a hügelkultúrás magaságyásnak északi és déli oldala is van, valamint arra, hogy mélyre nyúló gyökérzetű növényeknek nem előnyős az alapozás. Így érdemes főként palántákat és olyan növényeket ültetni a magaságyásba, melyek gyökérzete kevéssel a felszín alatt terjed, a sárgarépa és a cékla továbbra is maradhat a klasszikus ágyásokban.