Amint arról már korábban beszámoltunk, történelmi jelentőségű döntést hozott a Jászvásári Római Katolikus Püspökség az elmúlt hetekben, ennek eredményeként pedig múlt vasárnap hosszú idő óta először magyar nyelven tartottak misét a bákói Szent Miklós-plébániatemplomban. A régóta várt esemény kapcsán felkerestük Nyisztor Tinka néprajzkutatót, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vallási ügyekért felelős vezetőjét, aki elmondta: sok ima, hit és kitartás vezetett az álom megvalósulásához. [caption id="attachment_83431" align="aligncenter" width="1000"] Nyisztor Tinka (jobbra) reméli, lesz, aki a misékre járjon Fotó: Csúcs Mária[/caption] Romániában a XX. század derekán előírás volt az, hogy a szórványközösségeket ellátó papok latinul misézzenek és románul prédikáljanak. Mire a II. Vatikáni zsinat liturgikus reformjai kihirdették az anyanyelvű misézés általános gyakorlatát a világegyházban, a moldvai katolikus magyarság számára ez elérhetetlennek tűnt. Egészen megdöbbentő az, hogy még a demokrácia idejében is harminc évig kellett várni az intézkedésekre. S habár január 27-én végre magyarul szólhatott a mise a bákói Szent Miklós-plébá­nia­templomban, Nyisztor Tinka nép­rajzkutató öröme mégsem felhőtlen. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vallási ügyekért felelős vezetője korábban az MTI-nek elmondta: a jászvásári püspökség 1884 óta íródó történetében először fordul elő, hogy az egyházmegye területén, annak vezetése által elrendelt rendszeres magyar nyelvű misékre kerülhet sor. Megkeresésünkre is nyilatkozott a püspökség döntéséről, miszerint minden hónap utolsó vasárnapján magyar misét tartanak Csángóföldön Felix Măriuț és Andrei Varga plébános celebrálásával. – A 90-es évek óta próbálkozunk. Valósággal ki kellett csikarjuk ezt az intézkedést. Meg sem tudom számolni, hány levelet írtam, hányszor kérelmeztem azt, hogy teljesüljön ez a jogos követelés. Szebesülnöm kellett azzal, amikor azt próbálták bizonygatni, hogy nincs csángó liturgikus nyelv, amikor a magyar vendégeimet kitessékelték a templomból, mert anyanyelvünkön imádkoztunk, amikor nem szolgáltatták ki az Oltáriszentséget a csángó magyaroknak. Sok sérelem szegélyezi ezt az utat, de meglett az eredmény – ecsetelte Nyisztor Tinka. Megjegyezte: mindezért a 2000-es évek elején a Helsinki Bizottság elmarasztalta a jászvásári püspökséget diszkrimináció miatt. A néprajzkutató kiemelte: a Petőfi-ösztöndíjas Boros Rezsővel „párhuzamosan” nyújtottak be petíciót Miguel Maury Buendíához, a Vatikán bukaresti nagykövetéhez, Románia apostoli nunciusához. A kérést a moldvai csángók hét szervezete is aláírta. – Boros Rezső tanár úr arra panaszkodott, hogy nincs, ahol magyarul meggyónjon. Ekkor biztatni kezdtem, hogy ő is adjon le kérést az MCSMSZ mellett. Megbeszéltük, hogy hiába megyünk más irányba, Jászvásáron kell leadnunk a petíciót, hiszen oda tartozik a közösség. Nagyon hálásak vagyunk, és örülünk a döntésnek, amint kitavaszodik, meglátogatjuk a nuncius atyát és megköszönjük a közbenjárását – fejtette ki Nyisztor Tinka. A néprajzkutató történelmi jelentőségűnek tartja ugyan a magyar misék ügyét, mégsem teljesen elégedett az „ad experimentum”, azaz a „kísérleti jelleg” megjegyzés miatt. Tudniillik, azzal a „kikötéssel” engedélyezték az egyébként sorozatosan elutasított kérést, hogy kísérleti jelleggel rendszeresítik a magyar miséket. A néprajzkutató szerint ez aggodalomra adhat okot. – Azzal provokáltak minket, hogy a csángók nem ismerik a magyar miséken elhangzó liturgiát. Azzal nem foglalkozott senki, hogy soha nem volt magyar mise a templomban, senki nem tanított minket erre. Mi szeretünk imádkozni, és mindvégig kitartottunk, de érzem azt, hogy ez nem az út vége – fogalmazott Nyisztor Tinka. – Én hittem, és hiszek az igazságban! Van eredménye annak, ha odaállunk, és teszünk a célunkért. Mi, Bákóban, imádkoztunk, és éltük az életünket, aztán megsegített a Jóisten. Most már csak abban bízom, hogy lesz ember, aki elmegy a templomba, és részt vesz a nehezen kiharcolt miséken – zárta gondolatait a néprajzkutató. Keresztes Bea