Az előző évekhez hasonlóan, idén is megszervezte a Sapientia – EMTE az egyetemnépszerűsítő körutat. Az esemény keretén belül 2018. október 15–19. között Erdély mintegy száz középiskolájába látogattak az egyetem hallgatói és mutatták be intézményünket. [caption id="attachment_78816" align="aligncenter" width="1000"] Tíz lelkes fiatal képviselte a csíkszeredai kart[/caption] A körút előtt azonban az önkéntes diákoknak részt kellett venniük egy tréningen 2018. október 11. és 14. között Gyergyócsomafalván. A hétvége során megtanulhatták, hogyan kell jól előadni, hogyan keltsék fel és tartsák meg az érdeklődést, és elsajátíthatták azokat a legfontosabb információkat az egyetemünkről, amelyeket át kellett adniuk a végzős osztályoknak. A felkészítő utolsó estéjén derült ki a csapatok összetétele, ugyanis mindenki úgy ment oda, hogy nem tudta: Csíkszeredába, Marosvásárhelyre vagy Kolozsvárra utazik. A csapatokat a trénerek, illetve a három kar PR-szakemberei állították össze, előre meghatározott szempontok szerint. Minden csapat három tagból állt: egy csíkszeredai, egy marosvásárhelyi és egy kolozsvári diákból. Tisztán emlékszem, ahogy a felkészítő utolsó reggelén a reggeli mellett arról beszélgettünk, hogy milyen jól telt az a három nap Gyergyócsomafalván. Bántott, hogy tovább kell mennem, hiszen csodálatos embereket ismertem meg, maga a hely is nagyon tetszett. Nemsokára ki-ki beszállt a saját autóbuszába és elindult a Sapientia egyik karának helyszínére. Idén ez a körút kicsit különbözött az eddigiektől, hiszen a korábban megszokott két hét helyett most egy hét állt az önkéntesek rendelkezésére, hogy eljussanak minden erdélyi magyar középiskolába. A zökkenőmentességről a három kar PR-szakemberei gondoskodtak, a csapatok mindig megkapták előzőleg, hogy hová kell menjenek másnap. Jártunk például Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Brassóban, de voltak olyan hallgatók is, akik Dévára, Nagyváradra, Besztercére, Szatmárnémetire vagy épp Szovátára utaztak. Így történt például az is, hogy Székelyudvarhelyen egy újságíró elkísért minket az előadásokra, mert hallott a népszerűsítésről és írni szeretett volna róla. A középiskolákban nagyon segítőkészek voltak az intézményvezetők, bármilyen gond akadt, igyekeztek mindig segíteni. Minden bemutató végén közös képet készítettünk a diákokkal, illetve kaptak tőlünk tájékoztató füzeteket, matricákat és nyílt napos szórólapokat is. Az előadásokat tekintve – azt hiszem – elmondhatjuk, kivétel nélkül mindegyik nagyszerűen sikerült, ugyanis a diákok kérdeztek, sokan bemutató után jöttek érdeklődni. Bár én az első előadásnál nagyon izgultam, kellemes meglepetés volt, amikor megtapsoltak, vagy láttam felcsillanni a diákok szemét annál a szakterületnél, ami érdekelte őket. Különösen jólesett, mikor kifelé menet olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy jó volt az előadás, tetszett nekik, és sikerült valami újat mutatni. Az utolsó bemutatók után mindenki hazautazott a saját városába, hogy újult erővel vethesse bele magát a tanulásba. Nekem nagyon tetszett ez a népszerűsítő körút, életem egyik meghatározó élménye marad, és csak remélem, hogy jövőre talán más is kedvet kap hozzá, hiszen rengeteg új barátot szereztem, akikkel valószínűleg sosem találkozhattam volna, ha nem veszek részt ebben a programban. Boier Kinga, I. év, Kommunikáció és PR szak