Az utóbbi időben több könyv jelent meg a Székelyföldről elszármazott szerzők tollából, olyan kötetek, amelyek a szülőfölddel való eleven kapcsolatot mutatják be, elkalauzolnak egy-egy település, térség vagy család múltjába, felleltározzák a szülőhely tárgyi és szellemi néprajzi értékeit – valamennyi hasznos könyv mindazok számára, akiket érdekel közelmúltunk. Holnap Parajdon mutatják be dr. Parajdi Incze Lajos A Hargita lelke. A Sóvidék szellemi arcképe című kötetét. Nemrégiben jelent meg a parajdi Sótörő Egyesület kiadásában dr. Parajdi Incze Lajos A Hargita lelke című kötete, amelynek tartalmát, műfaját az alcím határozza meg: A Sóvidék szellemi arcképe. „Nagyszerű érzés ezt a könyvet letenni az Olvasó asztalára.” Így kezdi a kötetet záró, A szerkesztő utószava című írását Demeter Zoltán László. A szerkesztő a szerzőtől, Parajdi Incze Lajostól vett idézetekkel mutatja be a kiadvány létrejöttének körülményeit, majd felidézi, hogy egyik jó szomszédja, Incze Margit mutatta meg az Egyesült Államokban 1984-ben megjelent kötetet, és elolvasása után úgy döntött, hogy „ezt a rendkívül értékes munkát a Sóvidéken néhány száz példányban újból közzé kellene tennünk”. A munka kiegészült időközben A Küküllő énekel című második kötettel, s mindkét rész tartalmazza a szerző által végzett javításokat, pontosításokat is. „Ez a munka a hagyományőrző Sótörő Egyesület kiadásában jelenik meg, és minden bizonnyal nemcsak a parajdiak érdeklődését fogja felkelteni, hanem eljut a Sóvidék néhány más olvasójához is, valamint azokhoz, akik legyenek bárhol a világban, nem feledkeznek meg anyanyelvükről, sem a szülőföldről, annak hatalmas értékeiről” – írja a szerkesztő. A kötet tömör fejezetekben számba veszi Parajd múltját, kiváló érdemű fiait és lányait, jeles szülöttjeit, mondáit, ipartörténetét, határneveit és családneveit, kapumintáit, temetőit, az állattartáshoz kapcsolódó szokásait, szólásait, humorát, népdalait, gyermekjátékait, alkalmakhoz kötődő népszokásait. Ugyanakkor tömören bemutatja a szerző életútját, műveinek jegyzékét, számos korabeli felvételt közöl a település múltjáról, közli a közbirtokossághoz kötődő dokumentumok másolatát. Parajdi Incze Lajos író, költő, ifjúságnevelő, fényképész, vitorláshajós, szociológus, természetvédő. Parajdon született 1915. január 5-én, 2012. július 8-én hunyt el az Amerikai Egyesült Államokban. Elemi iskoláját Parajdon, középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi (1927–32) és marosvásárhelyi (1932–34) katolikus gimnáziumban végezte. Érettségi vizsgát Tordán tett (1934). A kolozsvári Tudományegyetemen (1941), majd Rómában jogdoktori diplomát szerzett (1949). Ifjúkori költeményei a kolozsvári Jóbarát című ifjúsági folyóiratban jelentek meg (1929). Első tudományos írásait dr. Bányai János Székelység című folyóirata tette közzé Székelyudvarhelyen (1930). Egy ideig Marosvásárhelyen az Ellenzék című hetilapot szerkesztette (1937–39). Ugyanakkor a Brassói Lapok, a nagyváradi Magyar Újság és a kolozsvári Jóestét közölte közérdekű írásait. Irodalmi írásai az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz című folyóiratban jelentek meg. Tudományos cikkeit a Hitel közölte. Mint az Országos Magyar Sajtókamara tagja, a kolozsvári Ellenzék és Estilap belső munkatársa volt (1940–43), előbb Kolozsvárott, később Budapesten, majd a m. kir. Haditudósító Század harctéri tagja volt a háború végéig (1943–45). Ausztriában a 8. Brit Hadsereg innsbrucki küldöttségének tolmácsa (1945), ahonnan a Róma Környéki Szövetséges Parancsnokság alkalmazottja (1946–47) lett. Az olasz békekötést követően a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet tisztviselője Nápolyban (1948–49). Amerikai letelepedése (1949) után egy ideig könyvtáros Indiana államban, titkár Illinoisban, gyári munkás New Jersey államban. Onnan meghívásra átköltözik a Maine állambeli Lewiston városba, ahol röntgen szakiskolát alapít és annak igazgatói tisztjét tölti be (1950–80). Pályáját Új-Anglia Tudományegyetemének társadalomtudomány-tanáraként fejezte be (1986). Időközben cikkeket írt, napilapokba és folyóiratokba. Nyugdíjba vonulása után könyveket írt, fényképezett, vitorlással hajózott, külföldre utazott, országos postai sakkmérkőzéseken vett részt. A Magyar Társaság tagja volt (1970-től). Footprints on Destiny Lane (Lábnyomok a Sors Ösvényén) című, 1984-ben megjelent könyvét az Árpád Akadémia (Cleveland, Ohio) aranyéremmel tüntette ki.