Azok az érintettek, akik még az elmúlt héten abban bizakodtak, hogy december 1-jétől mégiscsak sor kerülhet a minimálbér megemelésére, a november 29-i kormányülést követően szegre akaszthatták reményeiket. Igen, mert az ülés napirendjén nem szerepelt ez a tárgykör, azaz igen, de egy teljesen más összefüggésben, illetve vonatkozásban… Ilyen-olyan ígérgetések ide vagy oda, azt már november közepén sejteni lehetett, hogy a nagy dérrel-dúrral behirdetett minimálbér-emelés el fog napolódni. Ezt egyébként legutóbb maga a „kincstárnok”, azaz Teodorovici pénzügyminiszter is sejtetni engedte, amikor az időpont tekintetében habozni látszott. A legutóbbi hivatkozás az volt, hogy nem sikerült bizonyos véleményezéseket beszerezni, másrészt pedig még tárgyalnak az érdekképviseletekkel. Ez utóbbi azért is tűnt meglepőnek, mert már október végén azt mondták, hogy a társadalmi partnerekkel megszületett az egyezmény. A bekövetkezett bizonytalansági időszak során ugyanakkor újabb fenntartások, ellenvélemények fogalmazódtak meg. Így például az elmúlt hét elején a Romániai Kis- és Közepes Vállalkozások Országos Tanácsa (CNIPMMR) nyilvánosságra hozta egy november 13–23. közötti közvélemény-kutatás eredményeit. Abból többek között az derült ki, hogy a minimálbér megemelése okán a válaszadók 52%-a esetében bekövetkezhet az elbocsátás kockázata. Az elbocsátásra kerülhetők számát jobbára 1-5 főben jelölték meg. Továbbá a megkérdezett munkáltatók 74,6%-a vélekedett úgy, hogy vállalkozása számára gondokat jelent(het) majd a minimálbér megemelése, ugyanakkor 81,9%-uk nem értett egyet a differenciált minimálbér rendszerével. A közvélemény-kutatás kapcsán a tanács főtitkára, Liviu Rogojinaru arra utalt, hogy a szervezet tagsága akár tüntetésre is kész lenne, és ezért Bukarestbe utaznának. A szövetség elnöke, Florian Jianu pedig azt hangoztatta, hogy ez az utolsó alkalom, amikor elfogadják a megalapozatlan minimálbér-megemelést, azt sem tartva kizártnak, hogy a jövőben nem vesznek részt a háromoldalú egyeztetéseken. A maga módján mindenkinek meglehet a maga igaza, annál is inkább, mert – amint arra az elmúlt időszakok során többször is utaltunk – egy igen bonyolult kérdéskörről van szó. A gazdaságtudományi, valamint munkajogi elvek szerint a legkisebb javadalmazással, azaz minimálbérrel a szakmai ismereteket „nélkülöző” és különösebb iskolázottságot nem feltételező munkavégzést kell honorálni. Ilyenképpen a minimálbér a szakképzetlen alkalmazottat illeti meg, illetné meg, s annak szintje kellene hogy képezze a többi bérszintek tekintetében a számítási alapot. Egy az elv, más a gyakorlat Hazai viszonylatban azonban ez az elv (de nevezhetnénk akár elvárásnak is) nemigen érvényesült az utóbbi évtizedek során. Erre az állításunkra szolgáljon érvként az a minapi hivatalos adat, miszerint az országos szinten megkötött 6,4 millió egyéni munkaszerződésből több mint 2,1 millióban javadalmazásként az országos garantált minimális bruttó bér szerepel. Ezek szerint a minimálbéresek részaránya meghaladja a 30%-ot. Ez még akkor is túlontúl magas arány, ha szem előtt tartjuk, hogy az alkalmazottak tényleges száma kevesebb, mint az egyéni munkaszerződések száma, lévén, hogy vannak olyan alkalmazottak, akik két munkaszerződéssel vagy akár annál többel is „rendelkeznek”. Továbbá azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az utóbbi években bekövetkezett viszonylag iramos megemelés ellenére is a romániai minimálbér európai szinten ugyancsak a legalacsonyabb. (Tudtunkkal ennél alacsonyabb a bulgáriai.) E két felvázolt tényállásból is az olvasható ki, hogy a garantált minimálbér tekintetében is úgymond sajátos és „eredeti” helyzetben találtatik országunk. Joggal vetődik fel továbbá az a kérdés is: mennyire is szakképzettek, milyen iskolai végzettséggel és milyen szakmai tapasztalattal rendelkeznek, rendelkezhetnek mindazok, akiket munkáltatójuk a garantált minimálbérrel honorál? Példázódjunk: szakképzetlen lehet a takarítói személyzet, a küldönc, esetleg a portás, de nem hinnénk, hogy 1,2 millió olyan munkaszerződés létezik, amelyeket ilyen és ehhez hasonló tevékenységek elvégzésére köttettek meg. Másképpen fogalmazva: valami gond lehet magával a bérezési rendszerrel, közvetett értelemben pedig a munkakörülményekkel, a felszereltségi és a technológiai színvonallal is. És nem utolsósorban létezik egy bűvös kör is: azért alacsonyak a hazai bérek, mert „gyengécske” a munkatermelékenység, a teljesítmény, azért nem hatékonyabb és eredményesebb a munkavégzés, mert „gyengécske” az anyagi ösztönzés. A differenciált minimálbérrel (amely bevezetésének lehetőségét törvényesítette a november 14-én megjelent 2018/96-os sürgősségi kormányrendelet) kapcsolatosan is újólag felvetődtek kifogások. Azok között vannak olyanok is, amelyeket érdemes lenne fontolóra venni, s esetleg annak alkalmazására vonatkozóan kormányhatározattal jóváhagyott módszertani normát kidolgozni. Már csak azért is, hogy ne támadhassanak olyan „kényszerhelyzetek”, amikor egy egyetemet végzett mérnököt saját szakmájában végzett tevékenységéért csupán csak a minimálbér szintjén honorálják. Ami pedig a szolgálati évek számának „kritériumaiként való szerepeltetését” illeti: azon helytelen lenne „morcolni”, ugyanis azt a világ számos országában valamiképpen úgymond ellentételezik, például különböző pótlékok révén. Felvetődhet, és joggal, a minimálbér megemelésének költségvonzata, s az azzal járó esetleges gond. Az elbocsátásokat ugyan lehet fontolgatni, de meglátásunk szerint arra nemigen fog sor kerülni, és amúgy is hazai viszonylatban egy kisvállalkozás esetében nemigen lehet szó például 5 személy elbocsátásáról, mert a hivatalos adatok szerint is az azok által foglalkoztatott alkalmazottak átlagszáma 10 alatt van. Van egy hivatalos számadat a nyereségi rátára vonatkozóan is, amely szerint 2017-ben annak átlagrátája országos viszonylatban 7% volt. Nos, abból a 7%-ból ki lehet gazdálkodni a minimálbéremelést. Amúgy Hargita megyében tudunk olyan közepes nagyságrendű cégekről, amelyek nyereségi rátája meghaladta a 15%-ot… Tovább differenciálva Említettük, hogy a kormány múlt csütörtöki ülésén minimál­jövedelem-vonzatú kérdéskör is napirendre került. Arról a memorandumról van szó, amely révén jóváhagyódott Románia Kormánya és az Építkezési Társaságok Patronátusai Föderációja (FPSC) közti egyezmény az építkezések fejlesztésére vonatkozóan. Ezt az egyezményt egyébként a kormányülést követően ellátta kézjegyével Viorica Dăncilă kormányfő és a FPSC elnöke, Valentin Petrescu. Annak nyilvánosságra hozását követően majd visszatérünk előírásai ismertetésére, most csupán a következőre utalnánk: „Az építkezési szektor számára meg fog állapítódni egy havi 3000 lejes minimális bruttó bér. A munkaerőért a munkáltató által fizetendő illetékek eltörlésre kerülnek, a munkavállalók által fizetendők pedig olyképpen állapítódnak meg, hogy a havi minimális nettó bér meghaladja az 500 eurónak megfelelő lejben kifejezetett összeget.” Az viszont egy más ügy, hogy azt még nem tudni, mikor is kerül sor az előirányzatnak a gyakorlatba ültetésére, de pillanatnyilag azt sem, hogy úgy általában melyik az az időpont, amikor hatályossá válik a novemberre, majd decemberre beígért megemelt minimálbér. Hecser Zoltán