erős felhőzet
szórványos felhőzet
Hadüzenet…
Hallgatva, olvasva Liviu Dragnea péntek esti sajtónyilatkozatát, talán egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy annak „gondolatmenete”, hangvétele egy 65–70 évvel ezelőtti munkásmozgalmi dalra emlékeztetett, amely szerint „… irgalmat nem ismerünk, mert aki ellenünk támad, annak nem kegyelmezünk”. Amúgy ő maga is tételesen elismerte, hogy ezentúl jómaga és kollégái is sokkal határozottabbak, radikálisabbak lesznek és véghezviszik a dolgokat, azaz elképzeléseiket, szándékaikat. Mintha azt mondta volna, amit hallani lehet egy másik mozgalmi dalban: „ez a harc lesz a végső”. A kormányprogramot habozás nélkül végre fogják hajtani, és azt, amit „mi párhuzamos államnak nevezünk, szét fogjuk zúzni”. Hozzáfűzte azt is: „engem nem ijeszt meg sem Johannis, sem Helvig (a SRI főnöke – sz. m.), sem Pahonțu (a SPP főnöke – sz. m.), sem Kövesi, sem Băsescu, sem Ponta, sem Oprea (a PSD-be beolvadt UNPR elnöke, aki a napokban pártjának újraélesztésével próbálkozik – sz. m.), sem mások”. Ha nem is tételesen, de az ellenségei soraiban látja az igazságszolgáltatási szervek egy részét is, köztük azokat, akik őt és társait első fokon elítélték csütörtökön. Némi önkritikát is gyakorolt, amikor arra utalt, hogy a parlamentben nem bizonyult eredményesnek a korrekt viszonyulás a büntető törvénykönyv normális körülmények közti elfogadása tekintetében. Ilyenképpen pedig annak kidolgozása elhúzódott, aminek megvolt a maga következménye: több ezer ember ül a rácsok mögött egy olyan bűntény elkövetése okán, amely az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes szakaszaként szerepel a jelenlegi büntető törvénykönyvben. Kissé eldobta a sulykot, mert vasárnap reggelre kiderült, hogy a büntető törvénykönyvnek a szóban forgó szakasza alapján elítélt és jelenleg is börtönben lévő személyek száma csak 73 és nem több ezer. Elismerve ugyan a törvényalkotás buktatóit, egyben megpróbálkozott egy áthárítási manőverrel is: azt hangoztatta, hogy nemigen van olyan törvény, amelyet ne támadnának meg vagy ne küldenének vissza újratárgyalás végett, abban a reményben, hogy ilyenképpen sikerülhetne megbuktatni a kormányt. Hadüzenet hangvételű nyilatkozata kissé zavarosnak tűnt, abban fellelhetők voltak logikai botlások is, mert például egy törvénnyel szemben megfogalmazott alkotmányossági aggályok nem jelentik feltétlenül, hogy annak hátterében a kormány megbuktatásának a szándéka állna. Sőt, mi magunk is tudunk olyan törvénytervezetekről, amelyekkel nem értett egyet a kormány, nevezetesen a Dăncilă-kormány, de azt elfogadták. Ilyen esetekben ki lehet és miért a szemrehányás címzettje? Sajtónyilatkozatában azt is hangoztatta, hogy ártatlanul ítélte őt el csütörtökön a bírói tanács, amelyre egyébként igen nagy nyomás nehezedett. Olyasmit is megkockáztatott, miszerint ő volt a tulajdonképpeni célpont, s akaratlanul magával rántott még kilenc személyt, akiket szintén ártatlannak tart. Ez esetben is van egy kis gond: az elítéltek között voltak olyanok, akik elismerték bűnösségüket, s egykori felesége, Bombonica Prodan vádlott minőségben már az eljárás kezdetén befizette a magára vállalt kártérítést, azaz elismerte bűnösségét, s a csütörtöki tárgyaláson ennek is köszönhetően ő csak büntetőjogi pénzbírságban részesült. A pártelnök nyilatkozatában homályos célzás volt a harci eszközökre is, a mi olvasatunkban nem kizárt, hogy olyan sürgősségi kormányrendeletekről lenne szó, amelyek „előbbre vihetik” a büntető törvénykönyv és más jogszabályok ügyét. Erre gondolhatott Klaus Johannis államelnök is, amikor szombaton Nagyszebenben újságírói kérdésekre válaszolva sajnálattal nyugtázta, hogy az alkotmány egyik legnagyobb problémája éppenséggel a sürgősségi kormányrendeletek meghozatalának ellenőrizhetetlen lehetősége. A kormánynak a meglebegtetett szándékával kapcsolatosan arra hívta fel a civil társadalom figyelmét, hogy legyen résen, s ha előfordulnának olyan esetek, mint amilyen a tavalyi esztendő elején, azzal a szerencsétlen 13-as kormányrendelettel, akkor „a leghatározottabban tiltakoznunk kell egy ilyen dolog ellen”. Ezek szerint ő elfogadta a hadüzenetet és megpróbálja hadrendbe állítani a civil társadalmat. Továbbá megkockáztatnánk azt is, hogy ama szombat reggeli váratlan bejelentésének, miszerint a jövő esztendőben ismét „megpályázná” az államelnöki tisztséget, összefüggésbe hozható a kormánypárt háza táján bekövetkezett legutóbbi történésekkel, nevezetesen a büntetőeljárási törvénykönyv „erőltetett menetben” való elfogadásával, a június 9-i békemenet jellegű nagygyűléssel, az első fokon meghozott, Liviu Dragneát börtönbüntetésre ítélő bírósági ítélettel, valamint a kormánypárt csúcsvezetése pénteki ülésének a döntésével, illetve Liviu Dragnea hadüzenet hangvételű sajtónyilatkozatával. Ez kikövetkeztethető az államelnöknek ugyancsak újságírói kérdésre adott válaszából is: „a fejlemények kedvezőtlenek, és az utóbbi hónapok során nyomon követtem több közvélemény-kutatást is, s azok arra utaltak, hogy a lakosság több mint 80%-a elégedetlen, ami nagyon sok, és azt tükrözi, hogy a nép már nem bízik a politikai osztályban, sőt nem is vár valami jót a politikai osztálytól. Ebben a kontextusban vélekedtem úgy, hogy a bejelentésem egy érdekes kiindulópontot képezhet, lehet, hogy egyeseket bátorít a továbblépésre, mások valószínű, hogy nem fognak örvendeni ennek a bejelentésnek… Én azt hiszem, a PSD nem nagyon örvend annak, hogy ma megtettem ezt a bejelentést”. Továbbá arra is utalt, hogy nem tart az esetleges felfüggesztés veszélyétől, egyrészt annak okán, mert arra nem létezik semminemű ok, másrészt pedig azért, mert nincs akinek véghezvinnie a felfüggesztést.
Hecser Zoltán
.jpg)
