erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Ha lehet, akkor minek?
A munkahelyemre és hazafelé menet, napi teendőimet intézve sokszor haladok át Csíkszereda legforgalmasabb pontjain. Bár gyalogszerrel sincs messze semmi, az öt-tíz perces séták ingerszegénységét oldandó, rendszerint megbámulom a plakátokat. Akkurátusabban: a falragaszokat, nálunkfelé ugyanis plakátok szinte egyáltalán nincsenek. A városi polgári fejlődésnek, a kommunikációs horizontok felrobbanásának ezen pillanat-hasznú, de teljes művészi értékű alkotásai már a divatjuk idején is elkerültek bennünket, s bár ma gyakorlatilag szinte semmibe sem kerülne kultuszt teremteni a plakátművészetnek, vagy legalább jóindulatot táplálni a vizuális kommunikáció ilyen formája iránt, ez a fajta művészet valószínűleg nem fog újra teret hódítani. Pedig tartalmat gyártani – gondolati és műszaki szempontból egyaránt – sosem volt könnyebb, mint ma, amikor a technika heherészve tömörít fotóstúdiót, műtermet, grafikai műhelyt, múzeumot és nyomdát – egy okostelefonba. Mondanivalónk viszont van temérdek: az eseményt meg kell hirdetni, a szolgáltatást fel kell kínálni, az árut el kell adni. Párdon, az „ÁRÚT” kell eladni, mert mióta az egyik turkáló így látta kifejezőbbnek, majdnem az összes többi magáévá tette az elgondolást, és hirdeti is unos-untalan fekete-fehér, szomorú papíros-lepedőin. De ne velük rázzuk a rongyot, ugyanaz az igénytelenség köszön vissza a falragaszok kilencvenkilenc százalékáról, legyen bár kereskedelmi, kulturális, politikai vagy egyéb jellegű mondandójuk. És a java csak most jön, pontosabban a választási évben: ismét megtelnek a pannók, kerítések, oszlopok a megválasztandók „buletinképéből”, a párt egyáltalán nem aktuális szlogenjéből és avítt jelvényéből összegányolt hirdetményeivel, amelyekből egyedül a ragasztó az értékelhető komponens. Persze, nem bujkál minden vállalkozóban, fellépőben vagy jelöltben egy Toulouse-Lautrec, Mucha vagy Sátori – szerencsére, teszem hozzá. De a helyesírási hibákat elfogadható(bb) szinten korrigálja a szövegszerkesztő program, az internet rogyásig van előre gyártott sablonokkal, amelyek között némi kutakodással még kevésbé giccseset is találni. S akkor még mindig nem kellett annak dekadens lehetőségével élni, hogy az oly fontos, figyelmet és forgalmat generáló, eredményt is termelő üzenet megjelenítésére a tollat vagy ceruzát hivatásszerűen használó embert kérjünk fel. Még a végén ragadós lenne a példa. Mint a plakát.
Burus János Botond
.jpg)
