borús égbolt
„Hegyvidéki termék” mint minőség…
Több mint négy évvel ezelőtt született meg és vált hatályossá a 2012/1551-es európai parlamenti és tanácsi rendelet a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereire vonatkozóan. Annak előírásait minden tagállam esetében be kellett ültetni, illetve be kell ültetni az adott ország jogszabályozásába. Időközben, pontosabban 2014 márciusában megszületett az Európai Bizottság 2014/665-ös felhatalmazáson alapuló rendelete a már említett 2012/1151-es rendeletnek a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használatának feltételei tekintetében történő kiegészítéséről. Az EB eme rendelete 2014. június 26-án lépett hatályba, s az teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
[caption id="attachment_46581" align="aligncenter" width="1000"]
Legelő csorda. Európai normákat vettek át a hazai jogrendbe értéknövelés céljából Fotó: Domján Levente[/caption]
Nem véletlenül utaltunk az európai parlamenti tanácsi, valamint az európai bizottsági fentebb említett rendeletekre. Nem, mert azok előírásai Románia esetében is alkalmazandók. Ami pedig az EB felhatalmazáson alapuló rendeletét illeti, arra azért volt szükség, mert a 2012/1150-es rendelet révén megállapították a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használatának feltételeit és egyben feljogosították a bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a termelési módszerek megállapítására és egyéb, a minőségre utaló választható kifejezés használata szempontjából releváns kritériumokra vonatkozóan. Ezzel a lehetőséggel élt 2014-ben az EB abból indulva ki, hogy a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az állati eredetű termékekre milyen esetben használható a hegyvidéki termék kifejezés.
Pontosító jellegű előírások
Másképpen fogalmazva, az EB felhatalmazáson alapuló rendelete pontosító jellegű előírásokat tartalmaz, a „hegyvidéki termék” kifejezés használatára, illetve a használat elnyerésének kritériumaira vonatkozóan. Nem bocsátkoznánk részletekbe, mert akit alaposabban érdekel ez a rendelet, tanulmányozhatja az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2014. június 19-i számában, akár magyar nyelven is. Számos olyan eset lévén, amikor is a termelés nem mehet végbe kizárólag hegyvidéken, s éppen ezért lehetővé kellett tenni, hogy indokolt esetekben eltérhessenek a 2012/1151-es rendelet egyes előírásaitól. Az EB-rendeletben például úgy finomítottak az előírásokon, hogy a kötött tartású állatok esetében az állatok által évente elfogyasztott táplálék legalább felének, szárazanyagban kifejezve, hegyvidéki területről kell származnia. A kérődzők esetében az éves takarmányszükségletnek több mint a fele megterem a hegyvidéken, ezért esetükben magasabb arányt írtak elő. Továbbá a takarmány származására vonatkozó megkötés a vándoroltatott legelő állatok esetében csak a hegyvidéki térségekben töltött időben alkalmazandó.
Más: a fogyasztók félrevezetésének elkerülése értelmében a „hegyvidéki termést” csak olyan növényi eredetű termékekre szabad alkalmazni, amelyek hegyvidéken termett növényekből készültek. Ugyanakkor azonban a feldolgozott termékek esetében meg kell engedni, hogy összetevőként tartalmazzanak olyan nyersanyagokat, például cukrot, sót és fűszereket, amelyek nem állíthatók elő hegyvidéken, amennyiben az ilyen összetevők nem tesznek ki többet az összetevők teljes tömegének a felénél.
Megszülettek a hazai jogszabályok
Amint már arra utaltunk, mindkét uniós rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamra. Románia esetében ez megkésve következett be. Ebben a keretben azonban utalni kell arra, hogy a 2012/1551-es európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes előírásai beépültek az elmúlt esztendők során a hazai jogszabályozásba. A „hegyvidéki termék” minőségére utaló választható kifejezés használatának bevezetésére viszont csak azután került sor, amikor is már két éve hatályossá vált az azt kiegészítő, 2014/665-ös felhatalmazáson alapuló rendelet. A Cioloș-kormány idején került elfogadásra ama 2016/506-os kormányhatározat, amely révén megállapították az európai parlamenti és tanácsi, valamint az EB felhatalmazáson alapuló rendelete gyakorlatba ültetésére vonatkozó egyes intézkedéseket, s azok intézményi keretét. Ez a kormányrendelet 2016. július 29-én vált hatályossá, s annak egyik előírása értelmében a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztériumnak 2017. január 25-ig kellett volna kidolgoznia a „hegyvidéki termék” fakultatív minőségére vonatkozó bejegyeztetésre vonatkozó eljárást, illetve a megfelelőség ellenőrzésének eljárását. Nos, ez a miniszteri rendelet, a 2017/57-es közel két hónapos késéssel jelent meg, nevezetesen március 14-én a Hivatalos Közlöny 182-es számában. Most, hogy hatályos hazai viszonylatban is a jogszabályozás, az érdekeltek igényelhetik a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használatát. Amennyiben „végigjárják” az utat, azaz eleget tesznek a miniszteri rendeletben előírtaknak, akkor egy viszonylag bonyolult ügyintézés nyomán termékeiken feltüntethetik ama jogosultságot, hogy használhatják a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezést.
Értéknövelő jellemzők
Az Európai Bizottság szerint az ilyen „minőséggel” ellátott termékek értéknövelő sajátosságokkal és jellemzőkkel rendelkeznek és feltételezéseik szerint értékesítésük könnyebb lesz. A már említett miniszteri rendelet értelmében az érdekelt termelőknek (magán- és jogi személyeknek egyaránt) a megyei mezőgazdasági igazgatóságokhoz kell fordulniuk, illetve oda kell benyújtaniuk a kérelmezési ügycsomót. A „hegyvidéki termék” választható minőséghasználati jogáról a minisztériumban döntenek, s a vonatkozó döntést kiközlik a kérelmezőnek, illetve az illetékes megyei mezőgazdasági igazgatóságnak. A termék címkézésénél szem előtt kell tartani az európai parlamenti és tanácsi ama 2011/1169-es rendeletet, amely az élelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásra vonatkozik. Amúgy a szóban forgó termékek címkézésének az ellenőrzése az országos fogyasztóvédelmi szakhatóságra hárul.
Lévén, hogy Hargita megye területe jobbára hegyvidéken helyezkedik el, feltételezhető, hogy a mezőgazdasági vállalkozások érdekeltek lesznek a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használati jogának megszerzésében.
Hecser Zoltán
Legelő csorda. Európai normákat vettek át a hazai jogrendbe értéknövelés céljából Fotó: Domján Levente[/caption]
Nem véletlenül utaltunk az európai parlamenti tanácsi, valamint az európai bizottsági fentebb említett rendeletekre. Nem, mert azok előírásai Románia esetében is alkalmazandók. Ami pedig az EB felhatalmazáson alapuló rendeletét illeti, arra azért volt szükség, mert a 2012/1150-es rendelet révén megállapították a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használatának feltételeit és egyben feljogosították a bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a termelési módszerek megállapítására és egyéb, a minőségre utaló választható kifejezés használata szempontjából releváns kritériumokra vonatkozóan. Ezzel a lehetőséggel élt 2014-ben az EB abból indulva ki, hogy a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az állati eredetű termékekre milyen esetben használható a hegyvidéki termék kifejezés.
Pontosító jellegű előírások
Másképpen fogalmazva, az EB felhatalmazáson alapuló rendelete pontosító jellegű előírásokat tartalmaz, a „hegyvidéki termék” kifejezés használatára, illetve a használat elnyerésének kritériumaira vonatkozóan. Nem bocsátkoznánk részletekbe, mert akit alaposabban érdekel ez a rendelet, tanulmányozhatja az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2014. június 19-i számában, akár magyar nyelven is. Számos olyan eset lévén, amikor is a termelés nem mehet végbe kizárólag hegyvidéken, s éppen ezért lehetővé kellett tenni, hogy indokolt esetekben eltérhessenek a 2012/1151-es rendelet egyes előírásaitól. Az EB-rendeletben például úgy finomítottak az előírásokon, hogy a kötött tartású állatok esetében az állatok által évente elfogyasztott táplálék legalább felének, szárazanyagban kifejezve, hegyvidéki területről kell származnia. A kérődzők esetében az éves takarmányszükségletnek több mint a fele megterem a hegyvidéken, ezért esetükben magasabb arányt írtak elő. Továbbá a takarmány származására vonatkozó megkötés a vándoroltatott legelő állatok esetében csak a hegyvidéki térségekben töltött időben alkalmazandó.
Más: a fogyasztók félrevezetésének elkerülése értelmében a „hegyvidéki termést” csak olyan növényi eredetű termékekre szabad alkalmazni, amelyek hegyvidéken termett növényekből készültek. Ugyanakkor azonban a feldolgozott termékek esetében meg kell engedni, hogy összetevőként tartalmazzanak olyan nyersanyagokat, például cukrot, sót és fűszereket, amelyek nem állíthatók elő hegyvidéken, amennyiben az ilyen összetevők nem tesznek ki többet az összetevők teljes tömegének a felénél.
Megszülettek a hazai jogszabályok
Amint már arra utaltunk, mindkét uniós rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamra. Románia esetében ez megkésve következett be. Ebben a keretben azonban utalni kell arra, hogy a 2012/1551-es európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes előírásai beépültek az elmúlt esztendők során a hazai jogszabályozásba. A „hegyvidéki termék” minőségére utaló választható kifejezés használatának bevezetésére viszont csak azután került sor, amikor is már két éve hatályossá vált az azt kiegészítő, 2014/665-ös felhatalmazáson alapuló rendelet. A Cioloș-kormány idején került elfogadásra ama 2016/506-os kormányhatározat, amely révén megállapították az európai parlamenti és tanácsi, valamint az EB felhatalmazáson alapuló rendelete gyakorlatba ültetésére vonatkozó egyes intézkedéseket, s azok intézményi keretét. Ez a kormányrendelet 2016. július 29-én vált hatályossá, s annak egyik előírása értelmében a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztériumnak 2017. január 25-ig kellett volna kidolgoznia a „hegyvidéki termék” fakultatív minőségére vonatkozó bejegyeztetésre vonatkozó eljárást, illetve a megfelelőség ellenőrzésének eljárását. Nos, ez a miniszteri rendelet, a 2017/57-es közel két hónapos késéssel jelent meg, nevezetesen március 14-én a Hivatalos Közlöny 182-es számában. Most, hogy hatályos hazai viszonylatban is a jogszabályozás, az érdekeltek igényelhetik a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használatát. Amennyiben „végigjárják” az utat, azaz eleget tesznek a miniszteri rendeletben előírtaknak, akkor egy viszonylag bonyolult ügyintézés nyomán termékeiken feltüntethetik ama jogosultságot, hogy használhatják a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezést.
Értéknövelő jellemzők
Az Európai Bizottság szerint az ilyen „minőséggel” ellátott termékek értéknövelő sajátosságokkal és jellemzőkkel rendelkeznek és feltételezéseik szerint értékesítésük könnyebb lesz. A már említett miniszteri rendelet értelmében az érdekelt termelőknek (magán- és jogi személyeknek egyaránt) a megyei mezőgazdasági igazgatóságokhoz kell fordulniuk, illetve oda kell benyújtaniuk a kérelmezési ügycsomót. A „hegyvidéki termék” választható minőséghasználati jogáról a minisztériumban döntenek, s a vonatkozó döntést kiközlik a kérelmezőnek, illetve az illetékes megyei mezőgazdasági igazgatóságnak. A termék címkézésénél szem előtt kell tartani az európai parlamenti és tanácsi ama 2011/1169-es rendeletet, amely az élelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásra vonatkozik. Amúgy a szóban forgó termékek címkézésének az ellenőrzése az országos fogyasztóvédelmi szakhatóságra hárul.
Lévén, hogy Hargita megye területe jobbára hegyvidéken helyezkedik el, feltételezhető, hogy a mezőgazdasági vállalkozások érdekeltek lesznek a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használati jogának megszerzésében.
Hecser Zoltán
