enyhe havazás
borús égbolt
Gyorshajtás
Nyugati országokból hazatérő ismerősök többször is megjegyezték: hatalmas gondok vannak nálunk a közlekedésben. Mint mondták, az csak a kisebbik gond, hogy nincsenek autópályák, emiatt a határátkelőtől eljutni Székelyföldre gyakorlatilag ugyanannyi időbe telik, mint Bécsből autópályán elmenni a magyar–román határig. Azt is nehezményezték, hogy az országutakon – noha törvényileg már tiltott – még mindig sok lassú, állat vontatta járművel lehet találkozni. De mindannyian tudjuk jól azt is, hogy bármikor autónk elé bukhat egy részeg kerékpáros, és bármelyik kanyar mögött belefuthatunk egy juhnyájba. Ezeket is mind szóvá tették a hazatérő ismerősök, de mégsem ezt tartják az itthoni közlekedés legnagyobb gondjának, hanem a gyorshajtást. „Úgy hajt mindenki, mintha öngyilkos akarna lenni” – mondta Angliából hazatért ismerősöm kifejtve, hogy halálfélelme volt, amikor látta, egyik-másik sofőr mennyire meggondolatlanul vág bele az előzésbe. Igazát bizonyítják a baleseti statisztikák is, ahol Románia igencsak előkelő helyen van a közlekedési balesetben elhunytak számában. Utóbb is szörnyű láncbaleset okozta egy idős házaspár halálát, de ugyanakkor ártatlanul és értelmetlenül veszítette életét egy fiatal apa hároméves kislányával együtt. Két család ment tönkre… A baleseti okokat kutatva megtudható, hogy a figyelmetlenül végrehajtott sávváltás indított el egy olyan folyamatot, amitől aztán több autó ütközött. Az útszakasz, ahol történt a szerencsétlenség, hírhedten veszélyes, évente több halálos kimenetelű baleset történik ott, többnyire gyorshajtásból és figyelmetlenségből adódóan. Ilyen útszakasz bizonyára több is van az országban, de ezeken a részeken már rég nem elég a figyelmeztető közlekedési tábla! Egymásra kellene figyelni, és visszavenni a sebességből…
Jánossy Alíz
-min.jpg)
