tiszta égbolt
Groteszk és értelmetlen
A bizalmatlansági indítvány parlament általi elfogadásának megvoltak a maga utórezgései, utóhangjai. Időrendi sorrendben és igen vázlatosan megpróbáljuk azokat számba venni. Már az eredményhirdetést követő órákban bebizonyosodott, hogy ez a mindenképp groteszknek nevezhető és szokatlan eljárás (amikor is a kormánykoalíciót alkotó parlamenti pártok terjesztenek be bizalmatlansági indítványt a kormányuk ellen) a megszavazás nem a PSD és az ALDE honatyáinak az „érdeme”, hanem a nemzeti kisebbségek frakciójának, valamint a Băsescu-féle Népi Mozgalom Pártja (PMP) egyik honatyájának. Ezek szerint „önerőből” nem lett volna képes megbuktatni saját kormányát a kormánykoalíciót alkotó két parlamenti párt, és ez mindenképp sokatmondó. Még akkor is, ha a múlt hét végén nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint május végéhez képest a PSD támogatottsága nem csökkent, az most is a szavazati joggal rendelkező állampolgárok 47 százalékának a „bizalmát élvezi”. Ezek szerint a párton belül viszonylag rövid idő alatt úgy tűnik, hogy helyreállt az egyensúly, és nem következett be az, amit egyes hazai (de nem csak) politikai elemzők megkockáztattak, nevezetesen a kormánypárt kettészakadása. Idetartozik az is, hogy értesüléseink szerint bűnbánó módon visszatért a párt keblére azon politikusoknak jelentős hányada is, akik még az elmúlt hét elején a párt csúcsvezetéssel szembeni ellenszegülés zászlaját lobogtatták. Arról is tudni, hogy a csúcsvezetés éppenséggel az esetleges szakadás megelőzése érdekében eltekintett (vagy legalábbis egyelőre eltekint) a renitenskedők „ráncba szedésétől”. Térjünk vissza az utórezgésekhez: csütörtökön sorra jelentették be a Grindeanu-kormány egykori miniszterei, hogy visszavonják lemondásukat, és erre vonatkozóan írásos beadványt nyújtottak be a kormányhoz, illetve a kormányfőtitkársághoz. A több mint groteszk eljárás tekintetében már csak hab volt a tortán, hogy a szóban forgó beadványoknak szövege azonos volt, mint ahogy annak a hangoztatása is, hogy néhány nappal azelőtt „tiltakozásként” nyújtották be írásos lemondásukat. Ha elfogadjuk, hogy ez a lemondás úgymond eleve érvénytelen (volt), akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a kormánytagok túlnyomó többsége honatyai minőségben szavazta meg az ellene (is) irányuló bizalmatlansági indítványt. Amúgy ez a lemondás-visszavonási hercehurca eleve indokolatlan és értelmetlen volt, a kormánypárt egyik igen józan és tekintélyes politikusának, Ecaterina Andronescu szenátornak a szavaival élve „haszontalan” volt. Igen, mert ha a lemondási kéréstől el is tekintünk, a bizalmatlansági indítvány elfogadásának időpontjától a kormány „menesztett”, úgy ahogy arról rendelkezik az alkotmány 110-es szakasza. Ami pedig a lemondást, annak érvényességét illeti, utalnunk kell a kormány megszervezésére vonatkozó, 2001/90-es törvény 6-os szakaszára, amely értelmében azt írásban nyújtják be a kormányfőhöz, és attól a pillanattól visszavonhatatlanná válik, amelytől annak benyújtását tudomásul vették, azaz bejegyeztették. Nos, a „tudomásulvételt” egyértelműen bizonyítja az, hogy a lemondási kérelmeket a kormányfőtitkárságnál iktatták június 15-én. (Az egy más ügy, hogy a lemondást az államelnöknek kell szentesíteni dekrétum révén, de ettől függetlenül a lemondás az lemondás marad, és a miniszteri teendőket ugyanakkor ideiglenesen gyakorolnia kell legfeljebb 15 napig annak a személynek.) Mi következik? Az államelnök hivatalának közleménye szerint a mai nap folyamán konzultatív jellegű találkozókra kerül sor az államelnök és a parlamenti pártok delegációi között. 15 órakor kezdődnek ezek a megbeszélések, először a PSD és az ALDE közös küldöttségével, majd 16 órától a liberális párt küldöttségével, azt követően pedig félórás intervallumokban az USR, a PMP, az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportjával. Egyébként mindegyik alakulat legfeljebb öttagú küldöttséggel vesz részt a tárgyalásokon, a két nagy párt esetében az államelnök egy-egy órát szán az eszmecserére, a többiek esetében pedig 30-30 percet. Az államelnök brüsszeli tartózkodása során, csütörtökön újságírói kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy kormányfőjelöltként csak feddhetetlen személy jöhet számításba, olyan, akinek semminemű büntetőjogi „árnyoldala” nincs, és akiről feltételezhető, hogy megszerzi a parlamenti többséget. Pénteken pedig azt nyilatkozta, hogy szeretné a lehető legrövidebb időn belül elérni az új kormány felállítását. Ebből az is kikövetkeztethető, hogy akár már ma este nyilvánosságra hozza a kormányfőjelölt nevét. Apropó: az egyik napilap tévesen állította, hogy „a miniszterelnököt – a parlamenti többséggel rendelkező koalíció javaslata alapján – Klaus Johannis államfő nevezi ki”. Ez távolról sem így történik, ugyanis az Alkotmány értelmében, amennyiben egyetlen parlamenti párt sem rendelkezik abszolút többséggel, akkor mindegyik párttal konzultálnia kell az államelnöknek, s azt követően nevesít egy jelöltet a miniszterelnöki funkcióra. Azt követően a szenátus és a képviselőház együttes ülésén szavaznak bizalmat a kormánynak többségi szavazattal, azaz tulajdonképpen a parlament nevezi ki a kormányfőt. Hogy az ki lesz, egyelőre még megjósolni is nehéz lenne, bár hallani ilyen-olyan jelöltekről, mint ahogy arról is, hogy az egykori kormánytagok túlnyomó többsége újabb eskütétel után visszaülhet a bársonyszékbe. Az is megtörténhet, hogy némelyeknek az egykori lemondása „végérvényesnek bizonyulhat”, ezt jósolta meg igen burkolt módon Ecaterina Andronescu Florian Bodog egészségügy-miniszter esetében…
Hecser Zoltán
.jpeg)
