[caption id="attachment_100939" align="aligncenter" width="2288"] OLYMPUS DIGITAL CAMERA[/caption] Utolsó közszereplésem a Duna Televíziónál egy ünnephez kötődik. A Ticinói Magyarok Egyesülete 2005-ben meghívta a közszolgálati csatorna egyik vezetőjét, hogy március 15-én beszédet mondjon a környéken élő magyarok ünnepi találkozóján. A vendéglátást a Luganóban élő klarinétművész és fotográfus, Vass Dániel szervezte meg. Hozzá régi ismeretség fűzött, édesapja a neves néprajzkutató-karnagy, Vass Lajos volt, kinek nevéhez kötődött a Röpülj Páva vetélkedő. Az utazásnak egy másik oka is volt, az Egyesület egy kint élő magyar hagyatékából értékes könyvtárat vásárolt, a gyűjteményt pedig felajánlották a Duna Televíziónak. A Régiók című műsor kéttagú stábot delegált az útra, így egy kis mikrobuszban vágtunk neki az ezer kilométeres távnak. Luganóban, Olasz–Svájc fővárosában igazi magyaros vendégszeretetet élveztünk, Dani olyan olasz pastával várt minket, amit képtelen lennék elkészíteni. Ezután bekapcsoltuk a Duna Televíziót, amely Svájcban is népszerű volt a magyarság körében. Bejártuk a történelmi város nevezetességeit. Sétáltunk a Lugano-tó partján, betértünk a Szent Lőrinc-katedrálisba, s jó magyar szokás szerint a vásárlásra is hagytunk időt. A március 15-i ünnepséget az Egyesület – Lugano peremkerületében – rendezte. A szervezet akkor már fél évszázados múltra tekintett vissza, s sokat tett a mintegy százfőnyi magyarság egyben tartásáért. A massagnói temető melletti parkban állt a székely kereszt, Bíró József festőművész, a budapesti Iparművészeti Főiskola egykori igazgatójának alkotása. Lassan szállingóztak magyar honfitársaink, majd elkezdődött a hivatalos megemlékezés. Az ünnepi beszéd elmondására engem kértek föl. Mondanivalómat a magyar történelem köré szőttem, s a Duna Televízió hivatására is rátértem: „A Duna Televízió tervei kettős pilléren nyugszanak: egyrészt a határon túli magyarság televíziójaként – műsorain keresztül – az anyaországgal való kapcsolat elhivatott ápolója, másrészt magyarországi kulturális csatornaként egy olyan műsorválogatásban jeleskedik, ahol nem a kereskedelmi érdekek, az erőszak és az alantas érzések dominálnak.” A jelenlévők jelentős része rendszeresen nézte csatornánkat, így a taps sem maradt el. Ezt követte a könyvek átvétele. Olyan rendszerező műveket kaptunk, mint a Pallas Nagylexikon, Vármegyei adattárak, amelyek a műsorok készítéséhez elsőrangú forrásként szolgálhattak. A kötetek másik része a Vajdaságba került. Nem sokkal hazatértem után elváltak útjaink a Duna Televízióval, s a Magyar Televízióban folytattam sajtós munkámat, így utolsó közszereplésem különösen emlékezetes maradt. [caption id="attachment_100940" align="aligncenter" width="2288"] OLYMPUS DIGITAL CAMERA[/caption]

Csermák Zoltán