Egy jótékonysági adománnyal kapcsolatban írtam egy esztendeje a felvidéki Nagyölvedről, a Garammenti-dombság keleti lábánál fekvő kis településről. Nyár elején levelet hozott a posta, a Pál utcai fiúk musical bemutatójára invitáltak. Egy ilyen kedves meghívásnak nem lehetett ellenállni: megmozgatta fantáziámat, hogy egy másfél ezer lakosú kis falu hogyan szánja rá magát a tömegeket megmozgató, igényes mű előadására. A könyv a Felvidéken is kötelező olvasmány az általános iskola felső tagozatában. Jóllehet kötelező, de az ottani fiatalok is kedvelik, magukénak érzik Molnár Ferenc regényét. „Az internetről hallgattunk meg részleteket Dés László–Geszti Péter művéből, s nagyon megtetszett – kommentálja a kezdeteket Cseri Kinga iskolaigazgató. – Nem vagyunk zeneiskola, de mély lélegzetet vettünk, s elhatároztuk, hogy színpadra állítjuk a darabot a gyerekekkel. Tavaly októberben kezdtük volna a felkészülést, de a sűrűsödő programok miatt ez csak álom maradt. Az idő szorított ugyan, de legközelebb idén májusban vettük elő, s a próbák teljes gőzzel indultak be. Nagyon sokat köszönhetek helyettesemnek, Tóth Anikónak, aki tőlem jobban otthon van a zenében. A június végi, Nagyölvedi Falunapokra szántuk a bemutatót.” Az eredeti tervek szerint a Párkányi Zeneiskola nagyölvedi kihelyezett tagozatának tanárai és tanulói ültek volna a „zenekari árokban”, de az idő rövidsége miatt a szervezők mégis a zenei alapfelvételt választották. A zenei jogokat és az alapot Dés László ügynöksége díjmentesen bocsátotta a produkció rendelkezésére. Mintegy harminc gyereket mozgatott meg a program, akik kitörő lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába, s a darabot sikerre is vitték. A kíváncsiság a környékbeli falvak lakosait is odavonzotta, a szépszámú közönség lelkesen tapsolt a fiataloknak. Az ováció nemcsak udvarias gesztus volt, a fővárostól másfél órai járásra valóban megelevenedett a józsefvárosi grund, a füvészkert és a békebeli iskola. Sok tehetséges srác állt a „világot jelentő deszkákra”, az énekek tisztán szóltak, a grundért folytatott harc izgalmassá tette az előadást, a finálé alatt pedig már állva ünnepelt a nagyérdemű. Nem érdemes senkit kiemelni a fellépők közül, mivel az előadás egy közös munkának volt édes gyümölcse. Cseri Zita polgármester asszony köszönte meg a fiataloknak az élményt, nem beszélt sokat, elcsuklott a hangja, de mások is törölgették bepárásodott szemüvegüket. A faluvezető így inkább a tettek mezejére lépett, s a szereplőknek és a felkészítőknek akasztott emlékérmet a nyakába. Minden közösségnek ajánlom a kezdeményezést: az együttes munka Nagyölveden meghozta eredményét, a verejtékes próbák pedig mára a feledés homályába merültek. A cél az ott lakókat összekovácsolta, a fiatalok az egész települést gazdagították. Tekintsék meg a bemutatót, már sokan megtették: https://youtu.be/vimKzwos6Vc!

Csermák Zoltán