Amíg a fényképezőgép nem terjedt el, a képeslapok játszottak nagy szerepet az úti emlékek között. Az első képeslapok a XIX. század 60-as éveiben jelentek meg, s a nyomdai sokszorosításnak köszönhetően hamar el is terjedtek. A feladó általában nem mély filozofikus gondolatokat, inkább sablonszövegeket fogalmazott meg, s a záradék általában így szólt: „Mi itt nagyon jól érezzük magunkat, otthon is minden rendben?”. Ha a kiránduló szállodáját ábrázolta a fénykép, akkor sokszor bekarikázták azt az ablakot vagy erkélyt, ahol laktak. Nagymamám ezt igencsak barbár szokásnak tartotta, szerinte: „elcsúfítják a szép képet”. A háborúk alatt a fronton lévők is képeslapokat küldtek szeretteiknek, mivel ezek jobban cenzúrázhatók voltak. A képeslapok elterjedésével kialakultak a gyűjtemények is, sokszor a ráragasztott bélyeg érte a legtöbbet. Az utazás nem mindenki számára adatott meg mindennap, így a világjárók szuvenírekkel megrakodva tértek haza. Népszerűek voltak például a bőröndcímkék. Ezeket is a helyi szuvenírboltban lehetett beszerezni, az utazó ezeket a bőröndjeire ragasztotta, s státuszszimbólumot jelentett, hogy tulajdonosa milyen sokfelé is járt. Az utazóládák nagy előnye volt, hogy több tucat címke is elfért rajtuk. Természetesen az ajándékok közé, főleg gyerekeknek is betettek ilyen matricákat, így ezek gyűjtése is népszerűvé vált. Mások a felkeresett helyen vásárolt poharakkal, virágvázával, címeres kiskanállal emlékeztek a felejthetetlen napokra. A túrázóknak is kialakultak a presztízs-szokásaik: a sportos elődeink a botjukra szögelték a fél gyufacímke nagyságú kis fémlapokat, így a sétapálcák is roskadoztak az emlékektől. Amikor Olaszországban, az Alpokban jártam, emlékszem, egy pihenőhelyen a stüszivadász-kalapot viselő kirándulók nagy gonddal vizsgálgatták egymás botjának feliratait. Azért a ma vándora is vihet haza új emlékeket: a kapható ajándékok száma végtelen. A baseballsapkáknak nagy a keletje mindenhol, egyetlenegy hátránya, hogy elkoszolódnak, elkopnak, és a second hand boltok ládáiban kötnek ki. Így teljesen természetes, amikor a csatornatisztító NYC (New York City), a hajléktalan pedig Sydney I Love You feliratú fejfedőben feszít. Nálunk a családban a hűtőmágnesek a legnépszerűbbek, a frizsiderünkön már alig akad szabad hely. Viszont nagyon óvatosan kell kinyitni és becsukni a jégládát, mert gyakran leesnek, és eltörnek a szemünk fényei, így utazhatunk vissza tízezer kilométereket, hogy pótoljuk a veszteséget… Az emlékgyűjtési szenvedélynek vadhajtásai is kinőttek. A hotelekből előszeretettel viszik el a vendégek a szálloda nevével kihímzett törülközőt, emblémás hamutartót. Magam is bűnbe estem bohó fiatalkoromban: Svájcban, egy vonat vécéjéből leszereltem „A kabin használata tilos, amíg a vonat az állomáson tartózkodik” feliratot, a kis tábla lakásunk legkisebb helyiségét díszíti. Egy svájci ismerősöm – amikor meglátta – rosszallóan rázta fejét, s elmondása szerint tettemet a túl rendszerető alpesi országban a fegyveres bankrabláshoz hasonlítanák.

Csermák Zoltán