Az utazás költséges dolog, de ha már nekivágunk az ismeretlennek, fel is kell készülni az adott vidékből. Igen, erre jó az internet, de az évezredes kultúrák tanulmányozását az útleírások is hatékonyan segíthetik. A klasszikus útleírások irodalma könyvtárakat tölt meg. Eredetük többnyire homályba vész. Hérodotosz munkáit tartják az első forrásoknak: a Mediterráneum vidékére, Egyiptomba, a Közel-Keletre látogatott el, s vetette papírra tapasztalatait. Kritikusai kétlik e leírások hitelességét: szobatudósnak tartották. A Krisztus előtti 4. században élt görög Pütheasz már messzebb tekintett, állítólag eljutott a Brit-szigetekre, s talán Izlandra is. A politika is felhasználta kiruccanását, a rómaiak, akik szemet vetettek Britanniára, nagy figyelemmel olvashatták leírásait, s lelkük mélyén már a sziget meghódításának gondolatát dédelgették. A kora középkorban mi is letettük névjegyünket a távoli vidékek megismerésében: Julianus barát, Domonkos-rendi szerzetes a 13. század második felében kelt útra kelet felé IV. Béla megbízásából. Első útjáról hazatérve beszámolt az őshazánkban, a Magna Hungáriában rekedt honfitársainkról, és hírt hozott az európai hadjáratukra készülődő tatárokról is. Második útjának beszámolói is fontos kordokumentumok. Ugyancsak messze földre, Kínába vetődött a velencei kereskedő, Marco Polo. A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai című művével érdemelte ki a „Kína újbóli felfedezője” címet. Irigy kortársai az ő nimbuszát is kikezdték: egyesek szerint történeteit perzsa utazók elbeszéléseiből merítette. A kötet egyébként Magyarországon is megjelent, számos film dolgozta fel az utazó életét, az 1982-ben készült nyolcrészes tévésorozatot itthon is láthatta a közönség. A romantika világában megszaporodtak a híres írók kiruccanásai a mesés tájakra. Stendhal, Dumas és Lord Byron útleírásai mind megannyi remekművek. Goethe 1786 szeptemberében utazott Itáliába, s két éven át járta a napfényes ország útjait, élményeit az Itáliai utazás című könyvében tette közkinccsé. Minden bizonnyal jól megismerte a taljánokat, s véleményét igen markánsan fogalmazta meg róluk, szívünkből szólt: „Hihetetlen gondtalanságban élnek, nehogy vénítse őket a töprengés.” Mielőtt 2011-ben spanyolországi filmforgatásra indultam, levettem a polcról Zádori János 1869-ban kiadott Spanyol-út című könyvét. Sokat tanultam a klasszikus beszámolóból, nemcsak a műemlékekről írt részletesen, hanem megfigyeléseit is veretes szavakkal adta közre. Megállapításai másfél század után is megállják helyüket. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat 1902-től negyven esztendeig szórakoztatta az utazni vágyókat, és azokat, akik lélekben vágytak messzi tájakra. A szerkesztőség olyan neves tudósok írásait közölte, mint Vámbéry Ármin, Baktay Ervin, Cholnoky Jenő, vagy az Angol beteg című film idealizált főhőse, Almásy László. A Gondolat Kiadó 1959-ben indította el Világjárók címmel sorozatát, ami – az akkori utazási tilalmak között is – hamar népszerűvé vált, s 1990-ig majd’ kétszáz kötettel kedveskedett a messzi földre vágyakozóknak. A kiadó egy Világjárók – Klasszikus útleírások sorozatot is elindított, Marco Polo könyve is e szériában jelent meg. Napjainkban, mikor kitárult a világ e visszaemlékezések előtt, helyüket a felszínes útikönyvek inváziója és az internetes blogok vették át, sajnos!

Csermák Zoltán