„A szabadság szép dolog, de a kenyér szükséges” – kezdi Trócsányi Zsolt Recipe [Recept] éhség ellen című írását (Kirándulás a magyar múltba. Bp., 1937), aztán idéz a Nemzeti Gazda 1814-es évfolyamából: „Minden nevezetes dolgok között, amelyek ma fennforognak, semmi sem fekszik úgy a szívünkön, mint ez a kérdés: hol vegyünk kenyeret. Igaz, hogy mindennap fogy az ember, akit le nem vágtak [meg nem öltek a napóleoni háborúkban], azt elviszi a pestis. De még így is elég elszegényedett marad, akik nem tudják, mivel éljenek. Mi mindjárt találnánk is másutt eleséget, de se pénzünk, se marhánk. Se marha, se trágya: és így se gabona, se takarmány, következésképpen az éhség, vagy mely azzal egyet jelent, a drágaság elkerülhetetlen lesz 1814-ben és 1815-ben. De ne essünk kétségbe! Bátran szegezzük neki a vállunkat a szerencsétlenségnek!” A Nemzeti Gazda 1814-től két évig Bécsben, majd újabb két évig Pesten jelent meg, akkor megszűnt, mert alapítója és szerkesztője, Pethe Ferenc a lap kiadását anyagi támogatás nélkül nem tudta tovább pénzelni. Célja a talajművelés és haszonnövény-termesztés korszerű eredményeinek elterjesztése volt, javaslatai azonban nem találtak kedvező fogadtatásra. Pethe Ferenc újságírót, gazdasági szakírót, az első magyar gazdasági szaklap szerkesztőjét kortársai álmodozónak tartották, sem tudásával, sem ötleteivel nem tudta áttörni a közönyt, amivel övezték. 1827-ben Kolozsváron megindította az első erdélyi politikai lapot, a Hazai Híradót, amit egy év múlva Erdélyi Híradó címmel jelentetett meg. A tudományos élet fellendítéséért harcolt, társadalmi, gazdasági reformokat sürgetett. (De ne essünk kétségbe! Bátran szegezzük neki a vállunkat a szerencsétlenségnek!) Csalódott emberként költözött Szilágysomlyóra „csak földet művelni”. Ott is halt meg. Emlékét ma a magyar agrártörténet, sajtótörténet, na és persze kültéri szobrok őrzik. Egyik fontos, egyben újdonságot jelentő recipéje éhínség idejére a krumplitermesztés propagálása volt. A krumplit a 17. század közepétől ismerték ugyan Magyarországon, hellyel-közzel ültették és fogyasztották is, de igazi elterjedése II. József (1741–1790) királyi adókedvezményének köszönhető, Pethe idejében éppen csak kezdett megkapaszkodni a hazai földben és a köztudatban úgyszintén. „Vivát a krumpli, a mi jótevőnk! Vivát Drake Ferenc, aki azt nekünk általhozta a tengeren. A görögök és rómaiak oltárokat építettek volna ennek” – írja. A Pethe által jósolt éhínség 1817-ben következett be. Kőváry László Erdélyország statistikája című könyvében (Kolozsvár 1847) „az égre kiáltó éhség; milyet 1817-ik év látott, mikor a csusza [kukoricatorzsa] megőrlött lisztje, sokaknak édes eledel leende, de azt sem kapának... A humánus Cserei Farkas császári és királyi kamarás és őrnagy, ki az 1817-i éhségkor a népnek ezrekre vásárolt gabonát, mit köztük kiosztatott, a mellett három évi tizedet s 2200 napszámot elengedett; s jószágaiban a három napos robotot, addig is míg úrbér lenne, két napra leszállíttatott.” Imreh István A törvényhozó székely falu (Kriterion Kiadó, 1983) című könyvében egy évszázaddal előbbi adatokat közöl az éhező Székelyföldről: 1717-ben például Csíkban „merőben akkora szárazság volt, hogy csak egyszer is a föld termények termeszthetésére nézve meg nem ázott, a földön annyira kiszáradtak a füvek gyükerei, úgy a fáké és nádaké is, hogy ahol meggyúlt, azok lassan égtek a földben egy öl mélységre is füstölögve... a tavak, kutak, kisebb folyók főképpen kiapadtak... Háromszéken olyan éhínség pusztított, hogy a fagyökér, rügy is emberi táplálékká vált, sőt az elhullott állatok tetemei is. Még az emberhús-evés híresztelése sem maradt el. A mezei gazda átlagos élethelyzetéről pedig a Vadrózsák-beli népi vers pár szakasza ily módon tudósít: Szerelmes édös istenünk! / Ugyan bizony mi lesz velünk? / Mind csak szántunk, mind csak vetünk, / Még sincs megévő kenyerünk.” Az éhezés biológiájával foglalkozó kutatók szerint a hiányos táplálkozás fizikai tünetei hatással vannak az agyi funkciók kémiai vezérlésére is, az alultápláltság szorongást, depressziót, lelki-szellemi zavartságot okoz. Az üres has látomásokkal tölti meg a szellemet, a koplalás fölerősíti a meglévő misztikus meggyőződéseket. Az erdélyi Bethlen Farkas Erdély története című művében (1684) azt írja, hogy a 16. századi Erdélyben sokan az éhség miatt megbolondultak. A régi korok embere pedig rengeteget koplalt, aztán meg böjtölt is vallási parancsot követve. Boldog kor a miénk: a túlsúlyos emberek soha eddig nem ismert mértékű elszaporodásának világában a koplalást éppen az egészséges táplálkozással hozzák összefüggésbe, erről szólnak a fogyókúrareceptek. Semmilyen épeszű ember számára nem kell viszont bizonygatni, hogy ez a koplalás azoknak előjoga, akiknek bőven van mit enniük, és nem egyenlő az igazi éhezéssel: az éhínséggel. De mi ne essünk kétségbe! Legalább addig ne, míg pityóka terem a földjeinken!

Kozma Mária