„Korcsoportonként a 16–24 évesek 39 százaléka mondta azt, hogy nem érdekli az olvasás, 29 százalékuknak pedig nincs rá ideje. Úgy tűnik, hogy a 65-74 évesek a legérdektelenebbek az olvasás iránt, 40 százalékuk válaszolta ugyanis azt, hogy nem érdekli ez a tevékenység” (Vig Emese: Románia az utolsó helyen áll az EU-ban az olvasás terén. Transtelex, 2024. február 19.) A számok tehát azt mutatják, hogy a megkérdezettek több mint fele olvas! Kedves Olvasóm! Te is nyilván az olvasók közé tartozol, hiszen ellenkező esetben nem is tudnálak megszólítani. Úgyhogy, mielőtt elszomorodnál a kezdeti adatsor láttán, igyekszem fényt szórni az olvasásra, az olvasóra. Ráeszmélésem erre a másik oldalra kicsit olyan, mint Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című meséjének rajzában meglátni a kígyóban az elefántot. Ugye ismerős? Az óriáskígyó egészben nyeli le az elefántot, ezért a külsejét megjelenítő rajzban kalapra hasonlít. A könyv 1943-ban jelent meg, máig több mint száznyolcvan nyelvre lefordították, egy 2008. évi statisztikai adat szerint a világ ötven legolvasottabb könyve között szerepel, és minden korosztály számára van mondanivalója. Tökéletes mese, az eszményi életnyugalom és a feltétlen szeretet meséje. Nincsenek benne rémalakok, akik felriasztják a gyermeket éjszakai álmából, akiktől ébren is fél, akikre felnőttkorában is szorongással gondol. Alakjai ott laknak a szomszédban, látogatóba lehet menni hozzájuk, ismerősök, barátok. Barát a „megszelídített” róka, könnyen azonosítható idealizált emberi hasonmásával. Idézem én is a mese legtöbbet idézett mondatának szövegkörnyezetét: „Isten veled, mondta a róka. Tessék, itt a titkom.

Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan… Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.” A valóságban a szeretet „kötelező” dogmája nemegyszer elsodor a lényegtől. A szeretet igazából nem a feleket, hanem a viszonyt jelzi a két fél között, meg azt, hogy mennyire vagyunk képesek egyedül is örülni a meglétének. A legnagyobb csalódásokat ugyanis az elvárások okozzák, az adok-kapok elve: én szeretek és ő viszontszeret; én szeretek, de ő nem stb., ezért azt várjuk, mások is úgy érezzenek, mint mi, rájuk erőszakoljuk álmainkat és látásmódunkat. A szeretetet csak feltételek nélkül szabadna átélni, és sosem válhatna csereüzletté. Eugen Drewermann katolikus pasztorál pszichológus A lényeg láthatatlan. A kis herceg mélylélektani elemzése (Bp., 1998) című könyvéből: „Századunkban sokak számára Antoine de Saint-Exupéry legszebb műve, a kis hercegről szóló költői mese életük kulcstörténetévé vált. Menedéket nyújtott a magányosság óráiban, vigaszt a csalódás perceiben, reményt az elhagyatottság pillanataiban, keresés és vágyakozás gyakran oly hosszú útján nélkülözhetetlen társsá vált a kis herceg: az egyre fagyosabb világban az ő tartózkodó szomorúsága megértő melegséget jelentett. Az elvesztett gyerekkor örök álma teszi vajon olyan vigasztalóvá és rokonszenvessé a kis herceg alakját? Bizonyára, ám mégsem csupán ennyi. Hozzáadódik a felnőttek őrült, gúzsba kötöző világából való kiszabadulás élménye: hogy egyszerre iróniával tudjuk látni ezt a világot, végre egy lélegzetvétel, megpihenés az emberi lét sivatagában. A legfontosabb azonban, hogy A kis herceg visszaállít valamit a feltétlen, hűséges szeretetbe vetett bizalmunkból, az egymásért való felelősség és gondoskodás eszményét ígéri és testesíti meg, megmutatja, hogy a szeretet olyan összetartozást jelent, melyet a halál sem győzhet le.” Drewermann a mese helyszínválasztását, a sivatagot az értékvesztés jelképeként értelmezi: sokkal több, mint térbeli meghatározás, lényegében a lelki sivárság megjelenítése. Meg kell értenünk a történetből, figyelmeztet Drewermann, hogy a sivatagban keresett víz értékét nemcsak az adja, hogy életmentő, éppoly értékes az út és annak vállalása is, amely a kúthoz vezet. Szomorú, magányos emberekre talál a kis herceg vándorlása során: a hatalom bűvkörében élő király csak parancsolni tud; az elbizakodott azt képzeli magáról, hogy különb mindenkinél; az önsajnálatba menekülő részeges folyton iszik; az üzletember azt számolja, hány csillagot vásárolhat a pénzén, pedig azt sem tudja, mi a csillag; a földrajztudós számadatokat gyűjt a hegyekről, folyókról, de nem tudja, milyen egy rózsa. Velük szemben a kis hercegnek a rózsa a legfontosabb s a víz, mert locsolni kell a rózsát, a bárány is értékes, pedig megeheti a virágot, jelentőségteljes megszelídített barátja, a róka, na és saját egyszemélyes kisbolygója is. Megtanulja, hogy nem az a megoldás, ha a felelősségtől való féltében megszökik előlük, hanem az, ha ismeri a sérülékenységüket, mert csak így tud gondoskodni róluk, vagyis nem elég szeretnie, hanem együtt is kell éreznie a szeretteivel. Ezt semmilyen adok-kapok révén nem lehet pénzre, számokra átváltani. Kedves Olvasóm! Ma mindenütt a szavak óriáskígyója magasodik fölénk. Ugye, tudod, hogy benne van az elefánt, bár ránézésre kalap? Merthogy e szerint egyszerre megváltozik minden.