borús égbolt
Füstbe ment a terv?
A január 13-i kormányülésen jóváhagyott ama memorandum, amellyel jóváhagyták a közalapokból fizetett személyzet bérezésére vonatkozó egyeztetések menetrendjét, valamint annak a munkacsoportnak a létrehozását, amelyre a szóban forgó törvénytervezet kidolgozása hárult, ígéretesnek, örvendetesnek tűnt. Most már elmondhatjuk, hogy csak tűnt, mert valamilyen oknál fogva a menetrendet nem sikerült tiszteletben tartani, ilyenképpen pedig a szóban forgó memorandumban szereplő végső határidő eltávolodni látszik. Abban a menetrendben igen részletesen fel volt tüntetve minden egyes közbeeső állomás, a munkacsoport ténykedését lebontották napokra, sőt azon belül órákra is, közbeeső határidőket is megszabva. Január 14-én nevesítették a munkacsoport tagjait, majd január 19–21. között az amolyan előzetes egyeztető tárgyalásokat folytatott, úgymond kijelölve a főbb cselekvési, ténykedési irányvonalakat. Az első napokban még nyilvánosságra kerültek bizonyos értesülések, arról is lehetett hallani, hogy nézeteltérések támadtak a szakszervezeti konföderációkat képviselők és a munkacsoport többi tagja között. Január 21-én nyilatkozott a legilletékesebb, azaz a munka-, családügyi és szociális védelmi miniszter, Ana Costea miniszter is, aki többek között azt hangoztatta, hogy elfogadták a munkacsoport tevékenységének a módszertanát, felvették a kapcsolatot a minisztériumokkal, bekérték a szükséges információkat stb. stb. Hozzáfűzte azt is, hogy a február 10-i időpont a munkacsoportra nézve kötelező, lévén, hogy vállalta az egységes bérezési törvény tervezetének a véglegesítését addig az időpontig, s erre még akkor is sor kerül, „ha éjjel-nappal dolgozni kell”. Hogy dolgoztak-e éjjel-nappal, arról nem szól a fáma, ugyanis az elmúlt hetek során nagy diszkréció övezte a munkacsoport tevékenységét, semmiféle közleményt nem hoztak nyilvánosságra. De térjünk vissza arra a február 10-i időpontra. A jóváhagyott memorandum értelmében február 5–10. között kellett volna véglegesíteni a törvénytervezet szövegét. Ezt megelőzően február 3-án ki kellett volna elemezni a minisztériumok képviselői által megfogalmazott javaslatokat, majd február 4-én találkozó szerepelt a programban a szakszervezeti konföderációkkal, a képviselőház és a szenátus illetékes szakbizottságaival, valamint az államelnöki hivatal képviselőivel. Nem tudni, hogy ezekre a találkozókra egyáltalában sor került-e, sem pedig azt, hogy a február 10-i határideig sikerült-e finalizálni a törvénytervezet szövegét. Valószínűsíthető, hogy nem, mert ha igen, akkor az csak terítékre került volna a szerdai, azaz a február 10-i kormányülésen. És még történt valami: kedden, február 9-én a bérezési törvény témakörében a képviselőházi szakbizottság ülésére várták Ana Costea miniszter asszonyt. Ő viszont nem jelent meg, s immár harmadszor történt meg, hogy visszautasította a meghívást, amit szerfelett rossz néven vettek a bizottság tagjai. A képviselőház munkaügyi szakbizottságának alelnöke, a liberális Cristina Pocora például azt nyilatkozta, hogy a munkaügyi miniszter közel egy hónapja akadályozza a szakbizottság tevékenységét. „Azt tapasztaljuk, hogy több olyan szektor is van, ahol problémák vannak a bérezéssel, az emberek arra hajlamosak, hogy a béremelésekkel kapcsolatos javaslatokat ilyen vagy olyan úton támogassák, a maga módján mindenkinek igaza van, de a legjobb az lenne, ha mindennemű dolog bekerülne az egységes bérezési törvénybe, egy olyanba, amely méltányos és tükrözi minden egyes társadalmi kategória munkájának a jelentőségét. Arra szólítom fel a miniszter asszonyt, hogy szakítson időt és jöjjön el a képviselőházba a munkaügyi szakbizottsághoz, mert sok olyan fontos dolog van, amit meg kell tárgyalnunk” – így Cristina Pocora.
Sajnálatos, hogy a január 13-tól eltelt időszakban egyetlen kormányülés alkalmával sem tekintették át az egységes bérezési törvény tervezetének kidolgozásáért felelős munkacsoport tevékenységét, a tárcavezető ténykedését, sőt úgy tudni, hogy még az informális jellegű hétvégi kormányüléseken sem került az szóba. Ilyen körülmények között viszont meglepő, legalábbis némileg meglepő Dacian Cioloș kormányfőnek az a február 9-i nyilatkozata, miszerint aznap reggel találkozott Vasile Dâncu és Costin Borc kormányfőhelyettesekkel, akikkel azokról a témákról tárgyalt, amelyek tekintetében stratégiai döntéseket kell hozni, s ezek között tételesen említette a bérezési törvényt is. Hogy miért kellett erről a törvényről is tárgyalnia helyetteseivel február 9-én, nehezen érthető, hisz abban az időpontban a szóban forgó törvénytervezet szövegének a finalizálásán kellett volna „serénykedni”. Tehát valami sántikál a munkacsoport tevékenysége, illetve a törvénytervezet kidolgozása terén. S mindez irritálja a parlamenti pártokat is. Arra már utaltunk, hogy miként reagált a liberális párt egyik képviselője, aki történetesen a legilletékesebb szakbizottság alelnöke is. Szerdán hallatta hangját a szociáldemokrata párt elnöke is, Liviu Dragnea, aki az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak adott interjújában arra is utalt, hogy pártja számol annak a lehetőségével, hogy törvénykezdeményezést nyújt be a közszférai bérezési rendszerre vonatkozóan. Hozzáfűzte azt is, hogy annak idején az egykori munkaügyi miniszter, Rovana Plumb az egységes bérezési törvény tervezetét átadta utódjának, a jelenlegi munkaügyi miniszternek. Akkor arról értesültek, hogy az a törvénytervezet nem volt kellőképpen megalapozva, de három hónap alatt csak meg lehetett volna alapozni, legalábbis ezt állítja Liviu Dragnea. Továbbá utalt arra is, hogy a szociál-demokrata párt parlamenti csoportjaiban már tárgyalnak egy törvénytervezet benyújtásáról, és a közeljövőben arról egyeztetni fognak az UNPR és az ALDE honatyáival. Ilyenképpen pedig annak a bizonyos törvénytervezetnek meglesz, meglehet a parlamenti támogatottsága. A kérdés viszont marad: miért hallgat a tárcavezető, a kormány az általa beígért közszférai bérezési törvénytervezet sorsáról.
Hecser Zoltán
.jpg)
