közepes eső
havazás
Fura világ és a nők
Minap egy rendezvényen hallottam előadótól, hogy olyan világban élünk, amikor hatalmas méreteket öltött a közömbösség, egymás kiszipolyozása és leigázása, amikor az adott szó csak addig tart, míg az illető meg nem gondolja magát. Az erősebb eltapossa a gyengébbet, a ravaszabb letiporja azt, aki becsületesen próbál érvényesülni, a csalás pedig intézményesített méreteket öltött. Ráadásul mindez halmozottan sújtja a nőket. Hogy mennyire igaz mindez, nem kell messzire menni kutakodni, bőven elég, ha a közvetlen környezetünkben szétnézünk. Vegyük például a családokat! Ha alaposabban szemügyre vesszük a munkamegosztást, akkor szomorúan konstatálhatjuk, hogy a székely családok többségében a nők két műszakban dolgoznak. Igen, nyugodtan lehet második műszaknak tekinteni a „könnyű” házimunkát vagy „asszonymunkát” is – ahogy mifelénk a férfiak szeretik nevezni –, miközben a férfiak többsége kényelmesen elnyúlva a fotelben a tévékészülék távirányítóján zongorázva váltogatja a csatornákat. De ha a munkahelyeken nézünk szét, ott is azt látjuk, hogy nem az halad, aki becsületesen dolgozik, hanem az, aki valakinek a „valakicsodája”, aki jobban könyököl és törtet, illetve aki pontosan tudja, mikor, kinek, hol kell hajbókolni. Az is nyílt titok, hogy a nőknek látványosan kevesebbet fizetnek a munkáltatók, mint a férfiaknak ugyanazért a munkáért, többnyire azzal az indokkal, hogy a férfi családfenntartó. Ez talán még rendjén is lehetne abban az esetben, ha nem lennének családfenntartó nők is – lásd a gyerekeiket egyedül nevelő nőket, illetve az elvált édesanyákat –, akik ugyebár ettől még fikarcnyival sem lépnek elébb a fizetési rangsorolásban. A felsorolást nyugodtan lehetne folytatni a fogyatékkal élők megkülönböztetésével, illetve azokkal a személyekkel, akik egészségkárosodásuk következtében, csökkentett munkaképességgel vállalnak munkát, és ezeken a kategóriákon belül megvizsgálni a nők helyzetét. Erre viszont nem térek ki, mert a korábban vázoltak is bőségesen elegek arra, hogy rádöbbenjenek – legalább a jóérzésű emberek –, hogy mennyire fura világot élünk. S azt sem szeretném, ha ezért bárki is hazabeszéléssel vádolna, vagy rám sütné a feminizmus bélyegét, mert szomorú, de tényszerű, amit írtam.
Jánossy Alíz
-min.jpg)
