A kicsi magyar világban több új/ifjú tanár megfordult Csíkszeredában és Csíksomlyón, a Segítő Mária Gimnáziumban, illetve a Majláth Tanítóképzőben. Akkor helyezték Csíksomlyóra Papp Géza zenetanárt, a későbbi zenetörténészt, Kovács Dénes végzős rajztanárjelöltet, a későbbi képzőművészt és múzeumigazgatót, és 1941-ben érkezett – Vámszer Géza helyére – Fuchs József képzőművész, rajztanár is, hét (más források szerint nyolc) szolgálati évvel a háta mögött. Születésének 110. és halálának 40. évfordulóján életútját mutatja be Daczó Katalin, segítőkész kecskemétiek jóvoltából. Fuchs Józsefről igen kevés információ szerepel a Segítő Mária Gimnázium korabeli értesítőiben, ám ahhoz elég, hogy kiindulópontot nyújthasson a nyomozásban. Megtudhatjuk például, hogy a rajz és szépírás 34 éves oktatója, a rajzszertár őre 1941. május 1-jén foglalta el állását Csíkszeredában, hogy az 1942–43-as tanévben „ismételten katonai szolgálatot teljesített”, ezért óráit a tantestület „keblileg helyettesítette”, valamint, hogy az 1943/44-es tanévben a IV. osztály osztályfőnöke volt és „tíznapos nagy sikerű tárlatot rendezett a vármegyeháza kicsi tanácstermében”. Az első kiállítás Az iskolai évkönyv nyomán a Csíki Lapokban meg is találtam a Fuchs-tárlatot beharangozó írásokat. „A csiki tájunknak, falvainknak egyik legihlettebb csodálója, szerelmese jelenik meg közönségünk előtt, hogy bemutassa, csendes, szerény munkásságának eredményét” – írta a Csíki Lapok 1943. november 28-án. „A képkiállítás anyagát tulnyomó részben csíki vonatkozásu képek teszik. Fuchs tanárnak nagyszerü meglátásai vannak. Igen szép képeket láttunk már tőle. Mint torzkép (karikatura) rajzoló is kitünik” – közölte Csíkszereda másik lapja, a Csíki Néplap, 1943. december 1-jén. A Csíki Lapokban az ismeretlen újságíró – de elképzelhető, hogy éppen a főszerkesztő Részegh Viktor – fontosnak tartotta felhívni a figyelmet a festményeknek lakásokat díszítő értékére, és azt javasolta, hogy az olvasók inkább semmit ne tegyenek a falra, semmint a házalók által árusított „selejtes, értéktelen és haszontalan” dolgokat. „Karácsony előtt, az ajándékozásnak, a szeretetnek ünnepe előtt különösen ide irányítjuk közönségünk figyelmét Fuchs képkiállitása felé. Értékes, tökéletes művészi alkotások kerülnek szemeink elé, amelyeket megbecsülni kötelességünk.” (Csíki Lapok, 1943. december 5.) A tárlatról beszámolót is közölt a Csíki Lapok, és ez különösen értékes, hisz nemcsak azt tudhatjuk meg a cikkből, hogy a vármegyeház kis tanácstermét kiállítás céljára is használták akkoriban, hanem azt is, hogy a gimnázium rajztanárának ez volt az első kiállítása, sőt alkotásainak tematikájából is ízelítőt kapunk. „A kiállítás anyagából megállapítható, hogy egy valóban kiforrott, egyéni utakat járó müvészember lelkes munkáiban gyönyörködhetünk – számolt be a Csíki Lapok 1943. december 19-i száma. – Ötven képet láttunk. Mindegyik egy-egy élmény a csiki levegő hamisítatlan hangulatával. A müvész szerelmese a székely falunak és ezen keresztül olyan pálfalvi, csobotfalvi részletek születtek az ecset nyomán, amelyek a legmélyebb benyomást keltik a nézőben. Kinek nem markol a szivébe a somlyói föutca a kegytemplommal vagy a reggeli ködből ébredező Nagysomlyó? Annyi sok kedves, őszintén közvetlen benyomást nyújt a kiállítás változatos anyaga és témaköre, mint maga az ezer szint és hangulatot játszó csiki táj.” A Csíki Néplap szerint a tárlatnak „nagy erkölcsi sikere volt. Sokan nézték meg a kiállítást s annak szépségéről és müvészi értékéről mindenki a legteljesebb elismerés hangján nyilatkozott.” (Csíki Néplap, 1943. december 23.) Sajnos nem tudjuk, hogy az ötven kiállított képből hány talált vevőre, vagy hogy mi lett a továbbiakban a Csíkszeredában készült alkotások sorsa. Szabó András művészettörténész-muzeológusnak három Fuchs-műről van tudomása. Kettő a Takács István, egy a Csíki Székely Múzeum tulajdona. – Édesapám jóban volt Fuchs Józseffel, gondolom, tőle vásárolta ezt a két faluképet, talán Csíksomlyón vagy Csobotfalván készülhettek – mesélte Takács István. – Fuchs különben nekem tanárom is volt. Arra emlékszem vele kapcsolatban, hogy gyorsan összebarátkozott az itteni emberekkel, és hogy a hajszíne talált a nevéhez – mert rókavörös haja volt (fuchs = róka). Háború teltével Nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy Fuchs József pontosan mikor és miért hagyta el Csíkszeredát. Szabó András Jakab László kanonoknak A gyulafehérvári „Majláth” főgimnázium elődjének története című könyvében bukkant néhány életrajzi adatra, amely nyomán folytathattam a kutatást. Jakab László ugyanis leírta, hogy „a bécsi döntés után Kecskeméten tanárkodott. Ott nősült meg, és ott is hunyt el”. Innentől már az internet segített: a kecskeméti telefonkönyv, amelyből felhívtam egy Fuchs lakást, remélve, hátha utód, s bár kiderült, hogy nem rokonok, a kedves beszélgetőtársam hallott a néhai festőről és javasolta, hogy próbáljak a Bányai Júlia Gimnáziumban vagy a főiskolán érdeklődni. Előbb a gimnáziumot hívtam fel, ugyanis egyik netes tablón magam is láttam Fuchs Józsefet. Dr. Lukács Lajos igazgató kérésemre utánanézett az iskola volt tanárának. „Iskolánk 1966-ban érettségizett 4. F és 1970-ben érettségizett 4. A osztályának tablóján szerepel a képe. Az iskolai törzskönyvben nem találtam arra utaló adatot, hogy kinevezett tanára lett volna az iskolának. Beszéltem telefonon Baltás Dániel Igazgató Úrral, ő a Katona József Gimnáziumban érettségizett, (…) ma már nyugdíjas. Őt a Katonában emlékei szerint az 1956/57-es vagy az 1957/58-as tanévben tanította Fuchs Tanár Úr. Rajzot, ábrázoló geometriát és művészettörténetet tanított, szerinte a Katonában volt kinevezett tanár, és óraadóként néhány osztályban tanított a Bányaiban. A Katonából később a Tanítóképző Főiskolára került tanítani. Baltás Igazgató Úr úgy tudja, hogy egy fia volt Fuchs Tanár Úrnak, aki 1969-ben érettségizett a Katona Gimnáziumban (ebben biztos, mert az ő unokaöccsének volt osztálytársa). A fiú egy budapesti zenekarban játszott (talán zongora szakon végzett a konzervatóriumban – ez bizonytalan információ), de tudomása szerint fiatalon meghalt.” Dr. Lukács Lajos megadta a valamikori kecskeméti Tanítóképző Főiskola – jelenlegi neve Pallasz Athéné Egyetem Pedagógusképző Kar – elérhetőségeit is, ott pedig kíváncsi kérdéseimet a Dékáni Hivatal a könyvtárhoz továbbította, ahol Berente Terézia szakkönyvtárvezető tekintette szívügyének, hogy a Fuchs-életút megrajzolásához hozzájáruljon. „Fuchs József tanár úr valóban tanított nálunk rajzot, tudomásom szerint akkor, amikor még Óvónőképző Intézetként működött az intézmény – válaszolta Berente Terézia. – Én személyesen nem ismertem, de idősebb kollégák szeretettel emlegették a nevét.” Néhány nappal később, 2017. február 22-én már egy fotó és egy Fuchs Józsefnek egy önmagáról rajzolt karikatúrája is megérkezett a könyvtárostól, a következő sorokkal együtt: „Fuchs József az 1960-as években az összes óvónőképzős kollégáját lerajzolta, az intézetigazgatótól a portás bácsiig. Ezeket a karikatúrákat most február 27-én fogjuk kiállítani a könyvtárban, egy intézménytörténeti könyvbemutató kapcsán. Ez jó alkalom lesz arra, hogy idős oktatótársait megkérdezzem, mire emlékeznek a Tanár úrral kapcsolatosan.” A szakkönyvtárvezető ekkor már arról is tájékoztatott, hogy A Kecskeméti Óvónőképző Intézet évkönyve, 1969–1972 című kiadvány szerint „Fuchs József tanár eredményes és lelkiismeretes 32 éves nevelőmunka után, 1971 augusztusában” vonult nyugalomba. Berente Terézia tovább kutatott: az intézmény egyik szobájában Fuchs Józsefnek egy 1969-ben készült akvarelljére bukkant, és a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet Krónikáiból 1965–1967 között készült fotókat is küldött. Kirajzolódott az életút Még egyvalami volt hátra: a pontos születési dátum. Ebben is Berente Terézia segítségét kértem, tudtam ugyanis, hogy Fuchs 1907 márciusában született, de a napra vonatkozó adatot nem találtam. A könyvtárvezető búvárkodása viszont eredményre vezetett, és 2017. március 10-én, az 1960-as években írt munkahelyi feljegyzések, jellemzések alapján összeállította a rajztanár életútjára vonatkozó legfontosabb adatokat. E szerint Fuchs József Brassóban született, 1907. március 18-án. Anyja neve Lakatos Erzsébet volt. Apja, a postatiszt 1914-ben hunyt el. Rajztanári oklevelét a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán szerezte 1930. október 22-én. Tanított a gyulafehérvári gimnáziumban 1939–40-ben, a nagyváradi polgári fiúiskolában 1940–41-ben, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumban 1941 áprilisától 1945 novemberéig, a kecskeméti Piarista Gimnáziumban 1945 novemberétől 1948-ig, a kecskeméti Állami Katona József Gimnáziumban 1948-tól 1960-ig, végül a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézetben 1960-tól 1971-ig. Házastársa tanítónő volt. Fia, László (1950–1996) rockzenész, egy időben a Hobo Blues Band billentyűse volt. A korabeli kecskeméti dokumentumok alapján Fuchs József „oktatási tevékenységét magas színvonal jellemezte. Jó előadó, óráit derűs mozzanatokkal színezte. A hallgatók hivatástudatra nevelésére nagy gondot fordított. Részt vett a Rajz és kézimunka az óvónőképző intézetek számára című jegyzet II. kötetének megírásában. Folyamatosan báb szakkört és egy ideig színjátszó szakkört is vezetett. A megyei képzőművészek munkaközösségének, a városi műkedvelő színpadnak, valamint a városi énekkarnak tagja volt. Kollégái között népszerűségnek örvendett szakmai tudása és jó kedélye miatt” – foglalta össze Berente Terézia, aki a rövid életrajzot azzal zárta le: „Még annyit: nem volt párttag.” Sajnos a Petőfi Népe című kecskeméti lapban, 1977. július 9-én megjelent gyászhírben nem szerepel az elhalálozás pontos dátuma, csak az, hogy a nyugalmazott főiskolai tanár hosszú, súlyos betegség után hunyt el. Hamvasztása előtti búcsúztatását július 11-én a kecskeméti köztemetőben tartották, és a részvétlátogatások mellőzését kérte a gyászoló család.