borús égbolt
enyhe eső
Formicidae
Kikapcsolódásként katasztrófa-forgatókönyveket olvasok a neten, most éppen arról, hogy ha végleg elpusztul az emberiség és az általa teremtett világ, melyik faj veszi át helyünket a bolygón, mi lesz a piramis csúcsán (csak akkor már nem lesznek piramisok, ugye). Az valószínű, hogy egy – számunkra mindenképpen – posztapokaliptikus jövőben a természet visszahódítja, amit eddig elkunyeráltunk, illetve ellopkodtunk tőle, és a korábban ezt a címet büszkén magáénak tudó ember helyett más élőlény lesz domináns. Következtetéseink szerint erre a leginkább a delfinek, vagy a disznók, vagy a csótányok, vagy a patkányok, esetleg a hangyák esélyesek, legzsenánsabb esetben pedig a medveállatkák. Ezek ugyanis jobbára mind olyan élőlények, amelyek intelligensek, képesek kommunikálni és fejlett „társadalmi” struktúrákat alkotni. A medveállatka mondjuk nem, de hát azok kvázi hallhatatlanok, ami nem keveset nyom a latban. Tehát ez van, illetve lehet. És nem kellene csapkodni az asztalt, mert ez még egy többé-kevésbé elegáns váltás lenne. Más elképzelések szerint ugyanis az ember már most sem a domináns faj, legfeljebb beképzeltségben. A bolygó domináns életformája ugyanis nálunk kevésbé délceg, de sokkal régebbi, alkalmazkodóbb és hatékonyabb: ők a baktériumok, amelyek köszönik szépen, már egy csomó milliárd éve egész jól elvannak, alkalmanként némi mutációval, és mi, emberek minden erőnket megfeszítve sem tudnánk olyan csinos globális katasztrófát összehozni, amelyre nekik felfutna a szemöldökük (több okból is). Ha eltekintünk tőlük, és nem adunk esélyt a nagyobb emlősöknek sem, akkor hagyhatnánk a Földet mondjuk a hangyákra (a csótányos verziótól most tekintsünk el). Nos, ők már most is annyian vannak, hogy akár méretkezhetnénk is, ha mind kijönnének a napvilágra: ha az összes hangyát mérlegre terelgetnénk, súlyuk elérné a szárazföldi állati biomassza egynegyedét. Emellett fejlett, szervezett kolóniákban élnek, rengeteg „foglalkozást” űznek, javakat termelnek, raktároznak és osztanak szét, megdöbbentően komplikált építményeket hoznak létre, új területeket hódítanak, amihez teljes értékű katonai kampányokat szerveznek, megfigyelhető náluk a „társadalmi” rétegződés, vannak vezetőik stb. Szóval van reális esélye, hogy ezek a parány rovarok csaklizzák el tőlünk a bolygót, ha már nem leszünk. Ami mégiscsak restellendő. De tudok rá megoldást (még a környezettudatosabb életmóddal sem kell vacakolni): gyártsunk eltérő mintájú, miniatűr zászlókat, és ha hangyabolyt látunk, arra tűzzük ki. Akkor szétszedik egymást.
Burus János Botond
fokep.jpg)
.jpg)
 (002).jpg)
