Fontosság
Általában egy szolgáltató vagy üzlet számára addig vagy fontos, amíg a kiszemelt árucikkel el nem értél a pénztárig. Utána – bármi is történjék – csak problémát jelentesz számukra. Hiába tudod bizonygatni, hogy a polcon kifüggesztett és a pénztár közötti ár között eltérés van, vagy csak otthon vetted észre, hogy a szavatossági idő már a múlté, ha fizettél, már csak egy volt kliens, egy problémás vásárló/fogyasztó vagy. Nagyon ritka, hogy a pénztártól távozva és később oda visszatérve a szolgáltató emberszámba vesz. Pedig te vagy a Vásárló, a Fogyasztó, a Fizető.
A napokban egy telekommunikációs cégnél akadt dolgom. Kedvesen fogadtak, hellyel kínáltak – ami ritkaságszámba megy máshol –, meghallgatták problémámat, találtak rá több megoldást, és ami nagyon fontos, nem a legdrágábbat kínálták, de azt is megemlítették mint lehetőséget. Aztán másnap visszatértem, mert nem minden volt számomra kristálytiszta, és noha előtte való nap fizettem, nem kezeltek le, hanem újra kedvesen, mosolyogva próbáltak segíteni. Sikerrel. Két nappal később pedig SMS-en érdeklődtek a fővárosból, hogy elégedett vagyok-e a szolgáltatással, az ügyfélszolgálattal, és felkértek, hogy pontozzam őket. Tízest adtam nekik, ez volt a legnagyobb jegy, amit megjelölhettem.
Nem szeretem, ha valamit rám tukmálnak, legyen az áru vagy szolgáltatás. A napokban elinduló M4 Sport tévéadó kapcsán jutott eszembe, ha azt szeretném nézni a tévében, amit akarok, legalább két, de lehet, hogy három szolgáltatónál is előfizetést kellene kérjek. Fontossági sorrend szerint a sport- és hírcsatornák vannak az első helyen, a gyerekeknek a rajzfilmeket sugárzó tévék, aztán jöhetnek a filmesek, majd a többi, a lecsó. De ahhoz, hogy a számomra oly kedves sportcsatornákat nézni tudjam, legalább két hazai és egy külföldi szolgáltatóra lenne szükségem. Előbbi összesen túl sokba kerülne, a második lehetőség pedig drága is és elérhetetlen is romániai halandóknak.
Így marad a sóvárgás, egy szolgáltató és az öröm, hogy legalább egy telekommunikációs cégnél emberszámba vesznek.
Kopacz Gyula