enyhe havazás
borús égbolt
Fondorlatos kormányállítás
Ugyanezen a helyen a múlt hétfői lapszámunkban azt írtuk, hogy a hét végére legördülhet annak a nemkívánatos színjátéknak a függönye, amely drámai betétekkel egészült ki, s amely a koronavírus jelentette veszély közepette még inkább elkeserítette az ország lakóit, egyszersmind felborzolva a kedélyeket. A függöny szombat este igen „fergeteges”, de egyben kínkeserves körülmények között legördült, s a régi/új kormány tagjai, élükön Ludovic Orban kormányfővel a Cotroceni-palotában mindennemű nyilvánosság „elhárításával” letették a hivatali esküt. Az előzmények a maguk nemében világviszonylatban is valószínű, hogy egyedei esetként lesznek számontartva. Lássuk mi is történt. Talán azzal kell kezdenünk, hogy csütörtökre volt kitűzve a Florin Cîțu kormányfőjelölt és kormánya, valamint a kormányprogram parlamenti szavazása. Aznap a déli órákban megjelent az az alkotmánybírósági döntés is, amely révén a taláros testület a Nép Ügyvédjének beadványa nyomán leseperte az asztalról ama 2020/26-os sürgősségi kormányrendeletet, amely lehetővé tette volna az előrehozott parlamenti választásokat. Ezzel szertefoszlott Klaus Johannis nagy álma és a liberálisok ama reménye, hogy az év közepéig megszerezhetik a parlamenti többséget. Ilyenképpen pedig új helyzet teremtődött: kényelmetlenné vált Cîțu esetleges kormányfővé való megszavazása, lévén hogy ezt sosem gondolták komolyan, neki csak a „kormányfőjelölt” szerepét osztották ki, de semmiképpen a „kormányfői” főszerepét. Időközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a koronavírusos megbetegedések elterjedése miatt a szociáldemokraták „beadnák a derekukat” és akár a Cîțu vezette kormánynak is bizalmat szavaznának, gondolva arra is, hogy majd ennek a kormánynak kell elvinnie a balhét a 2020-as esztendei drámai fejleményekért és az elkerülhetetlen megszorításokért. (Amúgy egyetlen feltételt szabtak meg, nevezetesen azt, hogy Victor Costache ne legyen egészségügyi miniszter.) A kitűzött időpontra összesereglettek a parlamentben a honatyák. Az együttes ülést megnyitó Marcel Ciolacu, a képviselőház elnöke viszont beolvasott egy nagy meglepetést okozó, az államelnöki hivataltól érkezett szűkszavú közleményt, abban az állt, hogy Florin Cîțu visszaadta kormányalakítási megbízatását. Ez a bejelentés még a liberális honatyák egy részét is meglepte, sőt egyeseket felháborított. Néhány perc múltán szétszéledtek a honatyák. Az esti órákban Klaus Johannis államelnök bejelentette, hogy konzultációra hívja a parlamenti pártok képviselőit egy új kormányfőjelölt majdani kijelölése végett. Akkor már felgyorsulni látszódtak az események, mert határozottan szorgalmazta, hogy a hét végére tűzzék ki a két ház együttes ülését. Időközben, pontosabban péntek reggel kiderült, hogy a liberális párt egyes tagjai, köztük miniszterek, képviselők és szenátorok esetleg koronavírussal fertőzöttek, azok, akik kapcsolatba kerültek Vergil Chițac konstancai szenátorral, akinek tesztje péntekre virradóan pozitívnak bizonyult. Lett is nagy felfordulás, zűrzavar, mármint a meghallgatás tekintetében, s azt végül is közvetlen módon vagy távközlési eszközök révén „zavarták le”, egy-egy jelöltre hét percet szánva. Puszta formalitás volt, de ennek ellenére is a vizsgán ismét elbukott hét jelölt (köztük Victor Costache, Violeta Alexandru, Ion Ștefan és Costel Alexe). Szombaton került sor a szavazásra igen szigorú egészségbiztonsági feltételek közepette, ugyanis akkor (de még ma sem) nemigen lehetett tudni, hogy kit is fertőzhetett meg a már említett szenátor. Ugyanakkor voltak olyan magas rangú tisztségviselők is (köztük Ludovic Orban kormányfőjelölt), akik önelszigetelésbe „vonultak”. A kora esti órákban ért véget az elhúzódó szavazás, a lényeg az, hogy 286 szavazattal elfogadtatott a régi/új kormány. Az államelnök a 2020/194-es dekrétumával azon nyomban kinevezte Románia kormányát, s a kormánytagok még az est folyamán letették a már fentebb említett körülmények között a hivatali esküt.
Ezekkel a váratlan fordulatokban bővelkedő, fergeteges és részben nevetséges, de drámai beütésekkel is tarkított eseményekkel párhuzamosan dúlt a harc a koronavírus „frontján is”. Bizonyos értelemben annak tekintetében is voltak váratlan fordulatok. Nem bocsátkoznánk részletekbe, de mindenképp meg kell említenünk az államelnök igen képlékeny viszonyulását. Így például Renate Webernek, a Nép Ügyvédjének ama csütörtöki beadványára, miszerint indokolt lenne a sürgősségi állapot kihirdetése, a füle botját se mozdította, s azt szombat estig figyelmen kívül hagyta. Mi több, a március 10. és 13. között elhangzott nyilatkozataiban a koronavírus kapcsán azt hangoztatta, hogy tulajdonképpeni krízisről nincs szó, a hatóságok, az orvosok teszik a dolgukat, bár elismerte, hogy a fertőzések száma növekedhet. Nem reagált viszont a Nép Ügyvédje beadványára és nyilatkozataiban arról még csak említést se tett. Szombaton este viszont, miután a kormánytagok letették a hivatali esküt kirukkolt egy újabb sajtónyilatkozattal. Abban többek között azt hangoztatta, hogy az új kormány számára elsődleges prioritást a koronavírus-járvány elleni harc folytatása kell jelentsen, és azért, hogy ebben a harcban lehetőség adódjon minden törvényes eszköz felhasználására, „úgy döntöttem, hogy a jövő hét elején kihirdetem a sürgősségi állapotot”. Kissé furcsállandó, hogy a Nép Ügyvédje figyelmeztetése után csak három nappal szánta rá magát erre a döntésre. Valahogy úgy tűnik, hogy csak az előrehozott választások álmának szertefoszlása és Ludovic Orban újabb kormányfői megbízatása után vált igazán szükségessé és időszerűvé a sürgősségi állapot kihirdetése. Van még egy dolog, ami furcsállandó: az államelnök péntek délután még azt nyilatkozta, hogy a pártokkal történő konzultálások nyomán egyetlen javaslat hangzott el azok részéről, az pedig Ludovic Orban neve volt, akit a liberálisok javasoltak kormányfőnek. Dan Barna, az USR elnöke viszont utólag azt állította, hogy ez nem igaz, mert a maguk részéről kormányfőjelöltnek javasolták Dacian Cioloșt, Victor Ponta pedig állítólag egy nemzeti egységkormány megalakítását javasolta, élén dr. Raed Arafattal. Ezek a javaslatok vagy túlontúl halkan fogalmazódtak meg, vagy pedig azokat „nem hallotta meg” az államfő…
Hecser Zoltán
-min.jpg)
