Érdekes adománnyal gyarapodott a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum gyűjteménye: a II. világháborúban a szövetséges pilóták által használt, selyemre nyomtatott haditérképet ajándékozott az intézménynek egy székelyudvarhelyi gyűjtő. Az izgalmas és értékes relikviát Veres Péter ismerteti. Nemrég Takács János, székelyudvarhelyi lakos egy érdekes térképet adományozott a Haáz Rezső Múzeumnak. A 70 x 70 cm nagyságú kemény kartonra kifeszített finomszövésű anyagra nyomtatott, angol nyelvű térkép állagát tekintve viszonylag kielégítőnek mondható. Annak ellenére, hogy feltehetően huzamosabb ideig falra akasztva használhatták – egyes részei kissé kifakultak, „a nap kivette a színét” –, a térkép szinte teljes felülete ma is olvasható. Első látásra megállapítható, hogy eredeti funkcióját nem így (kartonra kifeszítve) töltötte be, hanem mint egy szövetdarab. Jellege, anyaga és felhasználása alapján „földabrosznak” is nevezhetjük, mint ahogy régen a térképeket hívták. Ha figyelmesebben vizsgáljuk, hamar feltűnik, hogy a finomszövésű anyag másik oldaláról átsejlenek egy másik nyomtatott térkép vonalai. Ebből egyértelműen következik, hogy két külön térképről van szó, csak valamikor, valaki valamiért felfeszítette a vásznat egy kartonlapra, miáltal „láthatatlanná”, használhatatlanná tette egyik oldalát. Az adományozó annyit mondott, hogy Pécsen vásárolta egy vásáron több évvel ezelőtt ebben a formában, és az árus nem tudott semmit eredetéről. Tüzetesebben megvizsgálva megállapítható, hogy a térkép két részből áll. Bal oldalon Délkelet-Franciaország, Délnyugat-Németország és Svájc (kivéve annak délkeleti része) látható 1:1 000 000 méretarányban. A távolságok angol mérföldben és kilométerben is adottak. Jobb oldalon Belgium és Németország határsávja van megrajzolva 1:250 000 méretarányban, és az ennek megfelelő mérföld és kilométer meghatározási skálák. A kartus, a térkép jelmagyarázata, csak a használathoz szükséges technikai adatokat tartalmazza. Készítője, kiadója, a kiadás éve nincs feltüntetve. Bal szélen, jobb szélen és fent, a térkép keretén kívül apró betűs felirat jelzi angol nyelven, hogy az illető oldal milyen jelzésű térkép melyik oldalával egészíthető ki. Jobb felső sarkában egy 43/D jelzés olvasható. Ezek alapján sejthetjük, hogy egykor katonai célokat szolgálhatott, és nem egy mindennapi, bárki számára hozzáférhető térképpel állunk szemben. Ahhoz, hogy többet megtudjunk róla, kiindulási pontként a térkép finomszövésű hordozójának meghatározása látszik kézenfekvőnek. A leheletvékony, puha és mégis erős vászon minden bizonnyal selyem lehet. A szakirodalom az első, katonai célra, selyemre nyomtatott térképeket 1939–40-re teszi. Ekkor látta el először az MI9 (angol katonai hírszerzés egyik részlege) a brit légierő legénységét olyan térképekkel, amelyek selyemből készültek. Ezt követően nagyon hamar a II. világháborúban részt vevő bombázó repülősök túlélőkészletében rendszeresítették az iránytű, a kis vasfűrész, tű, cérna, helyi pénz és az adott területen beszélt nyelv legfontosabb szavainak listája mellett a selyemre nyomtatott térképet is. Így az ellenséges vonalak mögött lelőtt bombázók túlélő legénysége e térképek segítségével könnyen megtervezhette menekülő útvonalát. Azért esett a választás a selyemre mint hordozóra, mert nem ártott neki a víz, nem ment tönkre a gyűréstől, hajtogatástól, és legnagyobb előnye az volt, hogy könnyű volt elrejteni. Motozáskor nem volt kitapintható, ha a ruha bélésében rejtették el. Nagy tételben az első, selyemből készült menekülőtérképek gyártásával a John Waddington Ltd., angliai játékgyártó céget bízták meg, melynek munkásai esküvel fogadtak titoktartást munkájukról, a cég pedig az így befolyt összeg jelentős hányadát háborús célokra ajánlotta fel. A háború során a selyemre nyomtatott menekülő térképek előállítása olyan nagy mértéket öltött, hogy selyemhiány állt elő. Ezért lassan áttértek a Bemberg-selyem, vagy más néven a műselyem használatára, melynek a cellulóz az alapanyaga. A műselyemre nyomtatott katonai térképek terén az első és a legismertebb az ún. „43-as sorozat”. Ez az élénk, nyolc színből álló, zömmel 1:1 000 000 méretarányú, 1943-ban nyomtatott térképsorozat 5 lapból („műselyem vászonból”) áll, melyre 10 térképet nyomtattak, és szintén a John Waddington Ltd. műhelyeiben készült. Megfelelően egymás mellé helyezve a különböző íveket (vásznakat), megkapjuk egész Európa térképét. Minden ívoldal jobb felső sarkában a 43-as előtagszám található (a gyártás éve), amit a következő nagybetűk valamelyike követ: A, B, C, D, E, F, G, H és K (EAST) és K (WEST). A térképeket a műselyemvászon mindkét oldalára nyomtatták úgy párosítva, hogy az egyik oldalra az A kerüljön a másikra a B, C oldal hátára a D stb. E térképsorozat egyik érdekes tulajdonsága az, hogy a nagyobb településeket, városokat apró fekete ponttal is jelölték és a két szomszédos fekete pont közötti távolságot kilométerben jelezték. Így segítették a felhasználót a távolságok könnyű megállapításában. Nem kellett külön összehasonlítani a két pont között mért távolságot a térkép alján található méretarányt jelző skálával. Ezek a térképek a RAF (Royal Air Force), RCAF (Royal Canadian Air Forces) és az Egyesült Államok alkotta szövetséges légierő pilótái számára voltak rendszeresítve a háború végéig. Ezáltal a II. világháború során a „43-as sorozat” valamelyik darabja Európa hadszínterein szinte mindig „jelen volt”. Rákeresve az interneten a 43/D jelzésű második világháborús menekülőtérképre, számos, katonai relikviákat áruló oldalon megjelenik ez a térkép. Az azonosság egyértelmű. Minden kétséget kizáróan a múzeumnak adományozott térkép a „43-as sorozat” egyik darabja. Továbbá azt is sikerült megtudni, hogy a kartonra kifeszített műselyem másik oldalán a 43/C jelzésű térkép található, mely Belgiumot, Hollandiát, Északnyugat-Franciaországot és Délnyugat-Németországot ábrázolja. Ebből következtethetünk arra, hogy 1944. június 6-án, a normandiai partraszálláskor és a következő hetekben a szövetséges légierő pilótái számára nagy becsben állhattak a 43/C és a 43/D jelzésű térképek. Annak ellenére, hogy egyiken sincs rajta a normandiai partvonal, mégis nagy fontossággal bírtak, ugyanis az újonnan kialakult frontvonal mögötti közvetlen „hátország” térképe e két szelvényen található. Nem tudjuk, hogy az adományba kapott térkép 1943 után milyen utat járt be, ki, mikor és mire használta, kinek mentette meg az életét, vagy kinek nem sikerült a térképen megtervezett menekülő útvonalon kijutni az ellenséges területről, …de örvendünk, hogy a múzeum gyűjteménye egy izgalmas, érdekes és értékes II. világháborús relikviával gazdagodott. Az adományt ez úton is köszönjük.