Márciusban több szó esik a vesékről, e szerv védelméről, hisz ebben a hónapban van a vese világnapja, múlt héten pedig sómentes hetet hirdettek meg, amelynek a vesék megóvásában is fontos szerepe van. Dr. Ilyés Andreával, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház nefrológus főorvosával ez alkalommal a veseelégtelenségről és ennek megelőzési lehetőségeiről beszélgettünk. – Amint azt korábban egy sajtótájékoztató keretében elmondta, a pandémiás időszak alatt több és súlyosabb veseproblémákkal jelentkező beteget láttak el. Mi ennek az oka? – Több beteg fordult hozzánk, és a korábban tapasztaltnál súlyosabb eseteket is gyakrabban látunk mostanában. A magasabb esetszám valószínűleg annak a hozadéka, hogy a Covid-fertőzés révén sok, addig nem diagnosztizált vesebeteg is bekerült a kórházba, és ez alkalommal a vesebetegségét is diagnosztizáltuk. Van egy ilyen, szűrővizsgálati jellegű hozadéka is a Covidnak, hogy sok, addig fel nem fedezett betegséget diagnosztizáltunk. A tüdőgyógyász kollégák is mondták, hogy számos tüdőrákot fedeztek fel így. Hisz amikor bejött valaki a koronavírus-fertőzés miatt a kórházba, akkor a sürgősségen tüdőröntgent végeztek a számukra, vérképet készítettek, így számos betegségre fény derült. Azok a vesebetegek, akik így kerültek hozzánk, már súlyosabb állapotban voltak, a légzési elégtelenség esetében pedig nagyon rossz prognosztikát ad, ha veseelégtelenség is társul hozzá. Sajnos nagy volt a halálozási arány azoknál a koronavírusos betegeknél, akiknél a veseelégtelenség akutizálódott vagy egy előrehaladott krónikus veseelégtelenség-állapotban kapták el a fertőzést. Fiatal betegeket is elveszítettünk emiatt. Ez a nemzetközi szakirodalomban is így jelenik meg, a Covidban jelentős súlyosbító tényező a veseelégtelenség. – Mennyire gyakori megbetegedés a veseelégtelenség? – Nagyon gyakori, mondhatni népbetegség. Például a magas vérnyomás, a cukorbetegség – manapság már talán nincs család, ahol ne legyen egy-két ilyen beteg, és egyre fiatalabb korban jelenik meg – mind nagyban érinti a vesét. Ha ezek a betegségek nincsenek diagnosztizálva, fennmaradnak, nincsenek kezelve vagy rosszul vannak kezelve, akkor ezek nyomán kialakulhat veseelégtelenség. Az így, szekunder módon kialakuló vesebetegség mellett vannak még elsődleges vesebetegségek, szisztémás betegségek, glomerulonefritisz, fertőzés következtében kialakuló betegségek. Népbetegséggé kezd alakulni a veseelégtelenség is és óriási költségekkel is jár ez az államkassza számára. – Melyek a veseelégtelenség tünetei? – A betegség előrehaladott fázisában jelentkeznek az első tünetek, és ezek sem túl jellemzők. Például viszket a betegek bőre, hányinger jelentkezik, nincs étvágyuk, emiatt fogynak. Sajnos kezdetben nincsenek tünetek, amikor krónikusan, lassan alakul ki egy veseelégtelenség, az nagyon előrehaladott fázisban produkál csak tüneteket. A veseelégtelenségnek hat stádiuma van – a harmadik stádiumot két részre osztjuk, A és B részre, ez egy fontos fordulópont, amire nagyon oda kell figyelni, mert ott még lehet fékezni a történéseket, még vannak visszafordítható állapotok – tünetek pedig a negyedik-ötödik stádiumban jelentkeznek. Akkor az már predialízises állapot, a művese-kezelés elkezdése már felmerül mint lehetőség. – A veseelégtelenség kezelése a művesekezelés, a dialízis? – A veseelégtelenség kezelése a dialízis, emellett kezelni kell az alapbetegségeket is. Egy jó vérnyomáskontrollal, a cukorbetegség kontroll alatt tartásával, az egyéb szisztémás betegségek gyógyításával kaphatunk eredményeket. Az lenne fontos, hogy ne jussunk el a súlyos stádiumig. Érdekesség, hogy ha elég sokat élnénk, akkor mindenki veseelégtelen lenne, hisz a vese egy öregedő szerv, az időben előrehaladva pusztulnak a vese sejtjei, a nefronok, erre pedig rátevődnek a különböző környezeti ráhatások, a rossz étrend, a magas vérnyomás, cukorbetegség. Ez egy ördögi kör, egymást görgetik a problémák: abban a pillanatban, amikor kialakult egy cukorbetegség, az előidéz egy veseelégtelenséget, az egy magas vérnyomást, és ezek egymást állandó körforgásban tartják, hol az egyik, hol a másik billen ki, és hatással vannak egymásra. – Milyen korú betegeket érint leginkább a veseelégtelenség? – Bármelyik korban előfordulhat. Az autoimmun betegségek nyomán fiatalkorban is felmerülhetnek. Középkorban is jelentkezhet egyes megbetegedések, például rákos daganatok vagy szisztémás betegségek nyomán, időskorban pedig már gyakoribb a cukorbetegség, a magas vérnyomás miatt. – Milyen megelőzési módok vannak, illetve hogyan lehet megelőzni a súlyosabb állapotok kialakulását? – Nagyon fontos lassítani az időt, mielőtt a súlyosabb stádiumokhoz elér a beteg. A megelőzés ugyanakkor elsődleges, ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni. Oda kell figyelni magunkra, ha tudunk róla, hogy magas a vérnyomásunk, cukorbetegségünk van, akkor erre is figyeljünk oda, végeztessünk szűrővizsgálatot, derüljön ki, ha fennáll veseelégtelenség. Ha igen, akkor rendszeresen nefrológushoz kell járni. Előbb-utóbb, bizonyos genetikai adottságokkal rendelkező pácienseknél – amiket sajnos előre nem tudunk – oda torkollik, hogy művese-kezelésre vagy esetleg vese-átültetésre van szükség. – Milyen manapság a művese-kezelés? – Ez sajnos ma sem kellemes a betegek számára, hetente háromszor négy órát töltenek a művese-központban. Itt minden olyan funckiót, amit a vese kellene ellásson, mesterségesen próbálunk fenntartani, átszűrjük a vért különböző szűrőkön. Természetesen ez is jobb, mint a semmi, életben tartja a betegeket. A körülmények nagyon jók, a betegek étkezhetnek, tévézhetnek a művese-kezelés alatt, de ez akkor sem egy egyszerű dolog a számukra. – Mit tehetünk még a vesénk védelme érdekében? Múlt hétre volt meghirdetve például a sómentes hét. – Miért lenne fontos kevesebb sót fogyasztani? – Nagyon ajánlott odafigyelni a sófogyasztásra, mert a túlzott sófogyasztás előidéz magas vérnyomást, érmerevséget. Ugyanakkor ez egy olyan dolog, amit a beteg meg tud csinálni, amire ráhatással lehet, nem kell gyógyszer hozzá, csak rajtuk múlik. Mindenből a mértékletesség az, ami egészségesnek bizonyult. Ha egyébként is egészségtelen valaki életmódja, nem mozog eleget, nem eszik rendesen, akkor legalább az ilyen apróságokra figyeljünk oda. Az itteni értrend amúgy sem egészséges, a sok füstölt hús, a sóban érlelt hús, a sós lében eltett káposzta, a megsózott zöldségek, vidékünkön eleve nem sószegény az étrend. Nem azt mondom, hogy a só az ördögtől való és teljesen el kell hagyni, de napi öt-hat grammnál nem kellene többet fogyasztani, és ez a mennyiség körülbelül egy teáskanál sónak felel meg. Sokan elhasználnak ennyit akár egy étkezésnél. – A folyadékfogyasztással mennyire tudjuk segíteni a vesénket? – Tudjuk segíteni addig a pillanatig, amíg a vesék jól működnek. Sokat halljuk, hogy másfél-két liter folyadékot kell fogyasztani. Ez igaz mindaddig, amíg tudjuk, hogy nincs baj a vesénkkel vagy a szívünkkel. Ha gondok akadnak, akkor vissza kell fogni a vízfogyasztást, hisz túlterheli a veséket is. Egy veseelégtelen betegnek nem szabad sok folyadékot fogyasztani, a dializált betegeknél pedig nagyon szigorúan meg van szabva, hogy miből és mennyi folyadékot lehet fogyasztani, hisz náluk nincs vizelet, telik fel a szervezet vízzel, ezért két dialízis-ülés között legtöbb másfél liter folyadék az, amit a beteg bevihet a szervezetébe, levessel, joghurttal, vízzel, mindennel együtt. – Gyerekeknek más a folyadékigénye? – Nem más, talán jobban oda kell figyelni a bevitelre. Például, ha pici a baba, kisebb a gyerek, napon tartózkodik vagy sportol, fokozott erőkifejtésnek van kitéve, akkor hasznos rászólni néha, hogy igyál egy kis vizet, de jól jelzi a szervezetünk a folyadékigényt, oda kell figyelni rá! Időseknek is fontos szólni néha, hogy ne felejtsenek el vizet inni. Náluk nem jelez már a szervezet annyira, kissé elmozdul az ingerküszöb, nem érzik úgy a szomjúságot, mint korábban. – Mi tehetünk még a vesénkért? – Kérik tőlem a betegek néha, hogy adjak nekik vesevitamint, de ilyen nincs. A megelőzés nagyon fontos, az, hogy odafigyeljünk magunkra. Nagyon sok olyan betegség van, amit a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a stressz kilök az egyensúlyából, de tuti tipp nincs. Oda kell figyelni, évente egyszer legalább el kell menni ellenőrzésre a családorvoshoz, egy belgyógyászhoz. Negyven fölött ez már ugyanolyan rutin kellene legyen, mint egy nőgyó-gyászati vizsgálat vagy egy mammográfia. El kell menni, elvégeztetni egy adag alapanalízist, ha gond van, akkor annak utána kell járni. A szűrés nagyon fontos. Ha egy családorvos, egy belgyógyász ránéz az eredményekre, akkor már látja, hogy mi az, ami veszélyes lehet, mi az, amivel esetleg el kell küldeni nefrológushoz a beteget. Az én szakterületem nem az, amiben csak úgy besétálnak a betegek az utcáról, a legtöbb beteget az orvoskollégák küldik, amikor látják, hogy valami gond van. Ha valakinél diagnosztizáltuk a veseelégtelenséget, akkor nagyon jól be van állítva az ellenőrzések algoritmusa, megvan, hogy milyen stádiumú beteg milyen gyakorisággal kell felülvizsgálatra jöjjön. Ha van egy kezdeti stádiumú veseelégtelenség, akkor elég, ha évente egyszer jön kontrollra a beteg, megvizsgálom, ultrahangot készítünk, kielemezzük a laborleleteket, a vizeletet, és ha nem észlelem azt, hogy felgyorsult ez a folyamat, akkor egy év múlva jön ismét a beteg. Szeretném azt is elmondani, hogy a családorvos kollégák is nyugodtan felhívhatnak, ha kérdéseik vannak. Úgy látom, hogy sok beteg későn jut el hozzánk, gyakori, hogy utolsó stádiumban jutnak el a betegek a nefrológiára. Nem megfelelő, nem korrekt ma már az, hogy a beteg ilyen állapotban jusson orvoshoz, és ahogy bejön az ajtón, azonnal meg kell dializálni, hisz élet-halál között van. A krónikus veseelégtelen beteget elő kell készíteni a művese-kezelésre, ehhez időre van szükség, megvannak ennek a fázisai. Közben lehet javítani az életminőségén, azért, hogy elő lehessen készíteni őt a dialízisre. Szükség van fisztula kialakítására, ez egy artériás-vénás összekötés, amely biztosítja a megfelelő fluxust a vér szűréséhez. Az, hogy a családorvosok szűrést végezzenek a betegeknek, azért is fontos, hogy ezt, a felkészüléshez szükséges időt megkaphassa a beteg. Ehhez kell az, hogy a rutinlaborok keretében a családorvosok kérjék az urea-, kreatinin- és vizeletvizsgálatokat is. Ezekre a laboreredményekre van szükség ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a vesék működéséről.

R. Kiss Edit