A nyár a fesztiválok időszaka is. A világjárvány tavaly átírta a kisebb-nagyobb közösségek fesztiválozási szokásait: 2020-ban tömegrendezvényeket nem lehetett szervezni a járványügyi előírások miatt, s a tilalmat idénre is csak részben oldották fel, ráadásul a helyzet nagyon képlékeny, hétről hétre – akár napról napra – változik, így nem lehet hosszú távra tervezni. Azaz nem lehet a szokott módon előkészíteni egy-egy tömegrendezvényt, gondoskodni az infrastruktúráról, a résztvevők elszállásolásáról, étkeztetéséről, a különböző események, foglalkozások megtartásának feltételeiről. A résztvevők száma mindenképpen apadt egy-egy korábban bejáratott rendezvényen, főként a távolabbról érkező vendégek… maradtak távol, a résztvevők zöme helyi, a helyiek közül kerül ki. De azért próbálkoznak a szervezők. Egyrészt azért, mert egy-egy nyári tömegrendezvény szokásos célközönsége számít rá, igényli, évi rutinjának részét képezi a részvétel; másrészt pedig azért, hogy ne szakadjon meg a folytonosság, ne törjön meg a lendület. Bár számos jól bejáratott tömegrendezvény idén is elmaradt, akárcsak tavaly – gondolok itt például a rendszerváltással egyidős Tusványosra vagy a sófalvi tánctáborra –, örvendetes, hogy másokat, még ha visszafogottabban, szerényebb körülmények között, kevesebb résztvevővel is, de megtartottak, s emellett új kezdeményezések is megjelentek a kínálatban. A tavalyi rendezvényböjt, no meg az idei elfojtott nyaralási, kirándulási hajlandóság találékonnyá tette az embereket, igyekeznek itt, a közelben megtalálni a kikapcsolódási, pihenési, feltöltődési lehetőségeket, megtalálni az alkalmat az együttlétre, a közösségi élmény megélésére. Mert végül is ezt a célt szolgálják a tömegrendezvények, a fesztiválok: azonos érdeklődésű emberek közösségben élnek meg számukra fontos élményeket. Gyergyószentmiklóson a hét végén zajlott az Egyfeszt, Csíkszeredában a városnapokat váltó vásárnapokat készítik elő, Keresztúron Petőfi utolsó estéjére emlékeztek, de ebbe a sorba illeszkedik az 1849-es nyergestetői csata hőseire való emlékezés is: nemcsak ünnepelni, vigadni lehet és kell közösen, közösségként, hanem emlékezni, kegyeletet ápolni is felemelőbb másokkal együtt. Mert örömben, vigalomban és gyászban egyaránt osztozni nemes emberi tulajdonság. Tehát a járvány elővigyázatosabbá, körültekintőbbé tett sokunkat, olykor a túlzott óvatosság és a félelem is erőt vesz rajtunk, szűkítettük a találkozási alkalmak körét, a kisebb közösségeket keressük, de megmaradt bennünk az igény a közösen eltöltött idő, a közösségben megélt élmények iránt. Használjuk ki tehát az idei fesztiválkínálatot, éljünk a tömegrendezvényeken való részvétel lehetőségével, mert hát ugye a nyár a fesztiválok időszaka is.

Sarány István