A nemzetközi ökumenikus imahét Szent Pál apostol megtérésének ünnepéhez, január 25-éhez kötődik. A legtöbb helyen január 18–25. között imádkoznak a keresztények egységéért. A csíkszeredai felekezetek egy héttel korábban szervezték meg az imahetet.
Szatmári Szilárd református lelkész kedden a cselekvő szeretetre biztatta az egybegyűlteket.

– Az örök élet feltétele, a mennyek országába való bejutás előfeltétele nem más, mint a szeretet. Nem azt fogják tőlünk számonkérni, milyen vallásúak voltunk, hanem azt, hogy a szeretetet miként tudtuk megélni Isten és ember iránt

– mondta az áhítaton a lelkész, aki lapunk érdeklődésére örömének is hangot adott, hogy immár tizenöt éve rendszeresen megszervezik az ökumenikus imahetet. – A katolikus többségű városban reformátusokként befogadtak, és az ökumenét valójában a reformátusok a vegyes házasságokban élik meg, ahol szeretetben, egyetértésben élnek együtt, adott esetben a más felekezethez tartozó gyermekek is – tette hozzá Szatmári Szilárd.

Bálint Emil, a Szent Ágoston-plébánia plébánosa, fel­csí­ki főesperes szerint az öku­menikus imahét az összetartozás tudatát erősíti.

– Széthúzó világban élünk, nagyon sokszor az egoizmus határozza meg az életet, a gondolkodásmódot, és nem mindig könnyű elfogadni, hogy nem egyformán vélekedünk Istenről, a világról, az emberről, és nem könnyű elfogadni a másságot, az eltérő véleményt, gondolkodásmódot. Mindannyian istenkeresők vagyunk, és szeretnénk közelebb kerülni hozzá. A hit az, ami összeköt minket, más-más felekezetűeket, és amikor együtt imádkozunk, dicsőítjük a Jóistent, akkor közelebb kerülünk hozzá és egymáshoz

– mondta Bálint Emil.

– Unitáriusnak lenni büszkeség Erdély földjén, az ökumenikus imahét pedig óriási élmény. Élmény ilyenkor szembenézni a gyülekezettel, együtt körülülni a jézusi örökséget. Az idei év meditációs forrása az evangéliumi üzenet központja, a felebaráti szeretet, érzékenység. Az ökumenikus imahét nekünk, lelkészeknek is egyfajta csapatépítő, hiszen ehhez mérten tudjuk egymást Isten országának építésében – jó értelemben – használni

– mutatott rá Solymosi Alpár unitárius lelkész.

– Ezek az alkalmak is azt igazolják, a felebarátaink nem határokat szabó válaszfalak, hanem tudunk találkozni, közösen imádkozni, Isten igéjét hallgatni és abból táplálkozni, illetve meggyőződhetünk arról, hogy tényleg egyek vagyunk

– ezt már Tamás János evangélikus lelkész mondta.
Az imaalkalmakon zsúfolásig teltek a város templomai.