Az elmúlt napokban két olyan makrogazdasági számadattal is szembesülhettünk, amelyek megelégedésre távolról sem adhatnak okot. Az egyik számadat nemkívánatos (fel)gyorsulásról tanúskodik, a másik pedig viszonylagos (le)lassulásról. Az előbbi esetében az inflációról van szó, amely áprilisban az utóbbi öt esztendő legmagasabb szintjére kúszott fel. 2017 áprilisához viszonyítva a fogyasztói árak 5,2%-kal emelkedtek, az éves fogyasztói ráta pedig elérte a 4,3%-ot. Ez utóbbi „eredményeként” országunk uniós szinten a nemkívánatos első helyre került, jelentősen túlhaladva még a második helyet elfoglaló Szlovákiát is, amely esetében az éves inflációs ráta 3%-os volt, uniós viszonylatban pedig 1,2%-os. Ennek az immár négy hónapja tartó felfelé ívelésnek megvoltak a maguk negatív előjelű következményei, például egyes személyi kategóriák (mindenekelőtt a kisjövedelműek) vásárlóerejének a zsugorodása vagy egyes termékek további várható drágulása vonatkozásában (például a villamos energia, a gáz vagy az üzemanyagok megemelkedett árai rövid időn belül gerjesztő hatást gyakorolhatnak egyes áruféleségek kiskereskedelmi árainak alakulására). A jegybank magyarázza a bizonyítványt, s a maga módján a kormány is kénytelen-kelletlen belenyugszik ebbe a helyzetbe. Az üzemanyagok ára tekintetében már csak annak okán is, hogy a tavaly visszavezetett különleges jövedéki adónak ugyancsak szerepe van, s lehet a jövőben is azok kiskereskedelmi árainak alakulásában. Egyébként az üzemanyagok árai a megelőző hónaphoz viszonyítva 1,63%-kal, a múlt esztendő decemberéhez viszonyítva 3,9%-kal drágultak. Világviszonylatban bekövetkezett tendenciával állunk szemben, amelynek országunk esetében megvan a már említett jövedéki adón túl egy másik sajátossága is: nevezetesen a lej/dollár árfolyam alakulása. (Ez sem nevezhető kedvezőnek, bár egyelőre a negatív előjelű kilengés nem nevezhető túlzottnak.) Ami pedig a világpiaci árakat illeti, köztudott, hogy amikor konfliktus van a közel-keleti térségben, akkor az olaj ára rendszerint emelkedik. Most az iráni egyezménynek Donald Trump általi felmondása váltott ki újabb konfliktushelyzetet. A helyzet esetleges változását nemigen lehet megbecsülni, főleg azért nem, mert az nem közgazdasági kérdés, hanem politikai. Ilyen körülmények között az sem vitás, hogy ha kitörne a térségben egy nagy háború, minden bizonnyal elszabadulnak az árak. Ami pedig az üzemanyagok áremelkedését illeti, az az anyaországban is igen „látványosan” zajlik: míg a benzin és a gázolaj átlagára március végéig nem haladta meg a literenkénti 370 forintot, május 16-án a 95-ös benzin átlagára 388 forint/liter volt, a gázolaj átlagára pedig 397 forint/liter, olyan körülmények között, amikor is az elmúlt hét folyamán az kétszer is drágult. E hét folyamán kilátásba helyezett drágulás nyomán mindkét üzemanyag átlagára meg fogja haladni a 400 forintos átlagárat. Hazai viszonylatban az elmúlt hét végén voltak olyan töltőállomások, ahol a gázolaj ára súrolta a literenkénti 6,20 lejt, a benziné pedig az 5,90 lejt. Amúgy a hónap első dekádjában a 95-ös benzin ára még 5,75 lej volt, a szabvány gázolajé pedig 5,68 lej. Egyes piaci elemzők szerint amennyiben a tőzsdei árfolyamok továbbra is felfelé ívelő pályán helyezkednek el, a benzin kiskereskedelmi ára akár a 7 lejt is meghaladhatja, a gázolaj átlagára pedig 6 lej fölött állapodna meg… Bekövetkezett egy olyan viszonylagos lelassulás is, amely ugyancsak nem nevezhető örvendetesnek. A múlt esztendő során országunk a gazdasági növekedés (GDP) esetében irigylésre méltó eredményt mutatott fel, uniós viszonylatban is az első helyet foglalva el. További, majdhogynem hasonló arányú növekedéssel számolt az idei esztendőre vonatkozóan a kormány, egyes pénzpiaci elemzők, sőt nemzetközi pénzintézetek illetékesei is (igaz, némileg visszafogottabb növekedési arányt vetítve előre). A minap viszont bekövetkezett a nagy meglepetés: az Országos Statisztikai Intézet május 15-i közleménye szerint az első évnegyed során a megelőző évnegyedhez viszonyítva a hazai gazdaság stagnált. Az igaz viszont, hogy az idei esztendő első évnegyedében a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva a GDP 4%-kal gyarapodott, de a várakozások szerint el kellett volna érnie az 5,4%-ot. Tehát lelassulás – vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy lefékeződés – következett be, s ez jobbára a hitelek megdrágulásával, a fogyasztói kedv némi lanyhulásával, valamint az eurózónába irányuló exportok lelassulásával magyarázható. A ROBOR erőteljes megemelkedése okán az utóbbi hónapokban némileg csökkentek a hiteligénylések, s ezzel egyidejűleg bizonyos fogyasztások is beszűkültek. Amúgy az euróövezetben is lelassult a gazdasági növekedés, ami kihatott a romániai ipar termelésének a viszonylag mérsékeltebb arányú növekedésére. Ha már itt tartunk, utalhatunk arra, hogy uniós viszonylatban a gazdasági növekedés aránya alig 0,4%-os volt, s alig 3 tagállamban – Lengyelországban (1,6%-os), Magyarországon (1,2%-os) és Finnországban (1,1%-os) – jegyeztek 1%-ot meghaladó GDP-növekedést. (Az Eurostat által május 15-én közölt helyzetjelentés nem ad valós képet a GDP országonkénti alakulásáról, ugyanis jó néhány tagállam nem közölte határidőre a maga számadatait, köztük Svédország, Görögország, Horvátország és Írország.) Egyébként Románia a maga 0%-os növekedésével a lista utolsó helyét foglalta el. A számadatok ismeretében azon nyomban reagálták a hazai és a külföldi pénzintézetek szakelemzői is. Az Erste Csoport például az éves gazdasági növekedésre vonatkozó 4,7%-os előrejelzését 4,1%-ra mérsékelte, az ING Bank elemzői pedig 4,7%-ról 3,5%-ra, a Költségvetési Tanács elnöke, az egyik tekintélyes hazai pénzpiaci elemző, Ionuț Dumitru szerint pedig semmiképpen sem lehet számítani 5%-ot meghaladó gazdasági növekedésre. Hecser Zoltán