Újabb, ezúttal fotográfiai kiállítás nyílt tegnap délután Csíkszeredában, a Megyeháza Galériában: a székelyudvarhelyi székhelyű megyei intézmény, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont Erdővidéki hétköznapok címmel állított össze gyűjteményes kiállítást az Orbán Balázs nyomdokán Erdővidéken című dokumentációs fotótábor 2019–2020-as kiadásán készült felvételekből. A kiállított anyagot ismerteti P. Buzogány Árpád. Egy csapat fotográfus évente kétszer főleg a Hargita megyei Udvarhelyszék falvait járja, hogy képeken örökítsék meg, miként élnek az emberek, milyen a gazdálkodás, vagyis milyenek a mindennapok és milyen fényben pompáznak az ünnepeink. A Forrásközpont szervezte fotótáborok gyökere egy korábbi kezdeményezésre megy vissza, amikor az intézmény még nem is létezett. 2002-ben a csíkszeredai székhelyű Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársaiként szerveztük az első tábort Székelyvarságon, ettől azt vártam ötletgazdaként, hogy átfogó képet rögzítsenek egy település mindennapjairól, az ott zajló életről. A következő másfél évtizedben a fotográfusok végigjárták egész Udvarhelyszéket, minden települését és tanyáját Balázs Ödön szakmai irányításával, az összegyűjtött képanyagból 4 albumot szerkesztettünk és jelentettünk meg. A székely falvak ezredfordulós képi dokumentálódása azóta is folytatódik, sőt a meghívott fotográfusok csapata kilépett közben Hargita megyéből. Így adódott lehetőség arra is, hogy 2019 tavaszán és őszén az Orbán Balázs nevét viselő dokumentarista fotótábort Barót vidéken szervezzék. A 39. és 40. fotódokumentációs tábor a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a baróti Erdővidék Múzeuma és az Exposia Fotográfiai Alkotócsoport szervezésében valósult meg 2019. április 26.–május 3. között, illetve október 16.–23. között a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület közreműködésével, Hargita Megye Tanácsa támogatásával. A táborokban készült felvételekből Balázs Ödön válogatta a most látható fényképtárlat anyagát. A tábor résztvevői voltak: Ádám Gyula (Csíkszereda), Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Bartók Izabella (Sepsiszentgyörgy), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Hlavathy Károly (Sepsiszentgyörgy), Kovács László Attila (Sepsiszentgyörgy), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Kuthi Lázár (Felsőboldogfalva), Nagy Botond (Marosvásárhely), Papp Elek (Nagykőrös – Magyarország), Péli László (Dabas – Magyarország), Sándor-Tóth Zsuzsanna (Hatvan – Magyarország), Szabó Béla (Öttevény – Magyarország), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy). Többségük nem is egy alkalommal vett részt az emlegetett fotótáborokban az elmúlt években. Együtt járták a vidéket, keresték a témákat, ettől eltekintve mindenkinek saját döntése – érdeklődése szerint –, hogy mit kap lencsevégre. Minden kiállításon számon kérhetik a nézők, a tárlatlátogatók a legismertebb, és a környéket bemutató műfajokat: nem hiányozhatnak a tájképek, a falu- és utcaképek, a portrék, idősek és fiatalok arcképei, de az eseményfotók rögzítik a munkaalkalmakat, sőt egy megkopott épületfa erezete a mikrofotózással válhat érdekessé mások számára is. Ezeket a szempontokat a válogatás során is érvényesítette Balázs Ödön. Így fogalmazott a fotótáborokról: „Az évente más-más tájegységen szervezett fotótáborok elsődleges célja a még meglévő, múltat idéző építmények, tárgyak, motívumok, mesterségek, élethelyzetek, a tájban élő ember ünnep- és hétköznapjainak, a változó és tünékeny emberi arcok, tájak megörökítése.” Tömör összefoglalás, amiben szinte minden benne van, a szekér zörgésétől a kasza pengéséig, a felszabadult gyermekkacagástól a madárhangokig. Ennek a tárlatnak az anyagában különösen erősen érvényesült a vidéki életformának a megjelenítése, mint ennek a vidéknek a jellegzetessége. Látjuk a felvételeken a mesterembereket: a molnárt, a mészégetőt, a pásztort, a földművest, kovácsot, mézeskalácsost, zenészt, cserépvetőt, cipészt, juhászt, téglavetőt, illetve megkopott gazdasági épületeket és újba öltöztetett kúriákat is. Több felvételen feltűnnek a munkálkodó vagy éppen pihenő emberek. A korszerű technikának köszönhetően légifelvételeket is láthatunk. Különleges néhány ellesett pillanatkép, és a táj sugallta hangulat is több felvételen megmutatkozik. Felvillan a korszerű életforma is, például egy rollerező férfi meg egy pónifogat. Az egyes alkotók sajátos érdeklődése és látásmódja a válogatott felvételek alapján is felmérhető. Ádám Gyula portrékkal és portrészerű életképekkel szerepel ezen a tárlaton. Egyiken a mozgás, másikon a megállított idő kínálja magát látványként. Balázs Ödön esetében épületfotókat, portrét, munkaalkalmat látunk több felvételén, kedvence a szocio- és a természetfotó, jelen esetben panorámafelvételek is. A lófürösztés bár Tompa László verscímként is ismerős, kezd ritka látvánnyá válni. A vargyasi mészégetők szakmája az egész környéken ehhez a településhez köthető. Bartók Izabella egy idős férfi meg egy fiatal lány életképszerű portréjával azt bizonyítja, hogy a környezet részletgazdagsága néha érdekesebb is lehet, mint maga a fő alak. Csíki Csaba tájképeket és településképeket készített leginkább, él a légifelvétel kínálta újszerűséggel is. Erős Zoltán egyetlen hangulatos életképpel szerepel ezen a tárlaton: a pihenő idős emberek látványa a hátulról beszűrődő fénnyel olyan, mintha felmagasztosulnának. Hlavathy Károly képein a fénnyel vagy éppen annak hiányával való játék látszik: a szénégető fölé beszűrődő fényt a füst teszi érdekessé, az ablakot nyitó lány népviseletén a fehér részeken verődik vissza, illetve a fekete-fehér vashidas életképen a fény hiánya kelt különös érzést. Kovács László Attila képein a pillanat megragadása a legfontosabb, akkor is, ha pihenő perceket vagy elmélázást, netán éppen a templomi környezet áhítatát mutatja meg. Kerekes István minden itt látható felvételén az ember a központi téma: kislány vagy idős ember, a pihenés vagy a munka pillanatai, és mindegyiket derű meg nyugalom jellemzi. Kuthi Lázár a cserépvetőt láttatja olyan környezetben, ami nem szokványos: raktári polcokként látjuk mellette a száradni tett terméket. Nagy Botond a munkaalkalmakat részesítette előnybe, munka közbeni pillanatokat örökített meg, ő is használja a különböző perspektívákat, nem szokványos hatást idéz elő ezzel. Ilyen például a téglavetésről készített felvétele. Papp Elek az emberi környezet részletgazdagságára figyelt, hiszen az emberek, főleg munka közben, elválaszthatatlanok a környezetüktől. Péli László felvételein egy hangulatos udvar és kúria, illetve a régi boronaház az előtte rollerező férfival a jelen hangsúlyos felmutatása. Sándor-Tóth Zsuzsanna derűs felvételei közül a kettősportré, az idős férfi és a fiatal lány párosa ragadja meg legelőször a figyelmet. Kedveli az idős emberek és környezetük fotózását, gyakran jár székelyföldi településeken a táborok idején kívül is. Szabó Bélának a kisbaconi malomról és az éppen pihenő molnárokról komponált felvétele hangulatos életkép, még mozdulatlanságában is. Vinczefi László pásztorgyereke az időt megállító életkép témájánál fogva, ugyanis a pásztorkodás az előző nemzedékek idejében is megkívánta, hogy a legfiatalabbak is részt vegyenek az őrzésben. A hosszú pásztorbot és az annál jóval alacsonyabb legényke méretbeli kontrasztja igencsak kifejező. A kiállításon most bemutatott felvételek számbelileg nyilván egy kis részét képezik azoknak, amelyek a három táborban készültek. Akár albumnyi válogatást is lehetne belőlük összeállítani, annak az időszaknak a képi lenyomataként. A fotográfusok igyekeztek lehetőleg minél több településre eljutni, hogy átfogó képi lenyomatát adják a tavaszi és őszi időszaknak Erdővidéken. Összesen 19 kisebb-nagyobb települést kerestek fel. Talán egy következő alkalomra kell várnunk, hogy többet lássunk ezekből a felvételekből.