enyhe eső
borús égbolt
Emberek, dobozokkal a hátukon
Ez is a koronavírus-járvány idejéből maradt ránk: a futárszolgálatok felerősödése és a fogyasztási szokások megváltozása. Emlékszem, nagyvárosokban diákként tanuló fiatalok körében terjedt el tavaly és tavalyelőtt az a gyakorlat, hogy az online oktatás idején, annak szüneteiben futárként vállaltak munkát. Ez általában azt jelentette, hogy dobozokkal a hátukon bicikliztek fel-alá a kihalt utcákon – ami viszonylag biztonságos volt abban az időben –, és előre elkészített étkeket, különböző fogásokat juttattak el az embereknek a megadott címekre.
Nyilvánvaló, hogy ez a módszer a pizza-
kiszállítás műfajából fejlődött ki, amely fogyasztóivá váló társadalmunkban már megvolt. Minél nagyobb egy város, annál több benne a pizza, s annál több a futár. Holott nem is olyan régen – sértődés ne essék! –, ha derék véreink felmentek valamelyik nagyvárosba és alkalmuk volt betérni egy-egy olyan helyre, türelmesen várták, hogy vigyen a pincér egy-két szelet kenyeret a hatalmas karika Margerita, Marinara, Capricciosa, Quattro stagioni vagy az egyszerűen Magyaros, a mindenféle húscafatokkal, zöldségekkel és szószokkal meghintett tésztakarika mellé, mert másképp nem tudtak hozzálátni. Nyilvánvaló, hogy mára már kikupálódtunk minden szinten, nincs már a kenyérnek akkora becsülete, mi is tudjuk, mi jó, mi egészséges és mi káros… Nem való a sok kenyér, mert hizlal, felmegy tőle a cukrunk, illetve az is lehet, hogy lisztérzékenyek vagyunk.
Jó volt a vendéglátósoknak, az éttermi szolgáltatóknak, a közétkeztetési feladatokat ellátó vállalkozóknak, hiszen gyakorlatilag a házhoz szállítás mentette meg őket a csődtől. No meg némi állami támogatás, ami hol járt, hol nem. Szóval így-úgy túléltük, sokan túlélték, és ma is szolgáltatnak, hagyományosan, etetik a kedves vendéget, akinek joga, lehetősége és tán pénze is van ahhoz, hogy betérjen és rendeljen. Nyilvánvaló, hogy az ételkihordás, a házhoz szállítás részben szociális, részben kényelmi jelenség. Az a negatívum benne, hogy a Covid után is jelentékenyen fennmaradt, hiszen ami elterjedt valamilyen hatásra egyszer, az a továbbiakban is működik, ha kialakul valamilyen kultúrája. Itt most bárki megjátszhatja a nagyvárosit falun is – akár –, bár az lenne jó, ha részben megtermelnénk azt, amit megeszünk vagy megiszunk. Önbecsülésből. Miheztartás végett.
Simó Márton
