A barackra gondolva mindig egy kicsit behúzom a nyakam, hisz gyerekkoromban elég sok barackot kaptam, aminek sehogy se lehetett kiköpni a magját. Ma már úgy gondolom, a kajszi- és az őszibarack a nyári gyönyörök édes kísérői. Ahogy beköszönt a nyár, az édes gyümölcsök királyai, a kajszi- és az őszibarack újra előtérbe kerülnek az étkezésben és a kertekben egyaránt. Miért is olyan különlegesek?
A gyümölcsök közül elsőnek virágoznak, ráadásul na­gyon gazdagon és látványosan. Ezenkívül a gyümölcsök nem csupán finom ízükkel kápráztatnak el minket, hanem jótékony hatással vannak az egészségünkre is. Vegyük hát közelebbről ezt a két nyári csemegét!

A kajszi: az élet napfénye
A kajszi egyike a nyár jellegzetes gyümölcseinek, melyet szívesen fogyasztanak frissen, illetve számos más étel és ital összetevőjeként is használnak. Kiváló C-vitamin-forrás, amely segít erősíteni az immunrendszert és megvédeni szer­vezetünket a betegségekkel szemben. Emellett a kajszi magas rosttartalma segíthet megőrizni az emésztési rendszer egészségét és javítani a bélmozgást. A kajszi gazdag béta-karotinban és A-vitaminban is, amelyek fontosak a szem egészségének megőrzésében és a látás javításában. Rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a bőr egészségéhez is, mivel segíti a bőr hidratálását és megújulását, így megelőzve a szárazságot és az öregedés jeleinek megjelenését.

Az őszibarack: az édes érlelődés
Az őszibarack, a nyár másik kedvelt gyümölcse, szintén kiemelkedő tápértékkel rendelkezik. Gazdag C-vitaminban és A-vitaminban, ami hasonlóan jó hatással van az egészségre, mint a kajszi. Emellett az őszibarackban megtalálható kálium segít szabályozni a vérnyomást és támogatja a szív- és érrendszer egészségét. Az őszibarack különlegessége azonban az, hogy magas antioxidáns-tartalommal rendelkezik, beleértve a likopint és a zeaxantint is, amelyek fontosak az egészséges sejtek védelmében és a szabad gyökök elleni harcban. Ezek az antioxidánsok segíthetnek csökkenteni a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát, beleértve a szívbetegségeket és a rákot.

Termesztéstechnológiai ismeretek
Környezetünkben, Székelyföldön általában nem szoktuk ajánlani az őszibarack, de főleg a kajszibarack ültetését, az utóbbi években azonban egyre jobb eredményeket sikerült elérni, ami egyrészt a klímaváltozásnak, másrészt a növénynemesítésnek köszönhető. A barackokra jellemző a korai virágzás, ami veszélyes a fagykárok miatt, ezért ha ültetni szeretnénk, akkor közeli faiskolából válogassunk, és a késői virágzású fajtákat keressük. Minden esetben ajánlom, hogy hallgassanak a faiskolásokra, mert tapasztalataik révén ők tudnak a környezetre való tekintettel a legjobb információkat adni. Lehetőleg kerüljük a nagy áruházakból való vásárlást.
A friss virágok, hajtások fagytűrését egy ábrával szemléltetem. Késői fagyok esetén kis fák esetében fá­tyolfóliával, nagyobb fák esetében füstöléssel vagy fagy­védelmi öntözéssel tudunk védekezni, ez általában nagyon költséges és munkaerőigényes, ezért jellemzően csak in­tenzív ültetvényekben, szőlősökben szokták alkalmazni.
Ültetés előtt fontos a tő- és sortávolság meghatározása. A barackoknak legalább 7 × 4-es vagy 7 × 5-ös térállást ajánlanak 357-285 fa/ha igénnyel. Az ültetést követően rögtön elkezdődik a koronaalakítás. A termelés szempontjából fontos a megfelelő koronaforma meghatározása és kialakítása. A baracktermelés bevált koronaformái a tölcsér és a katlan koronaformák (sudár/központi tengely nélküli koronaformák). A vázágak nagyban befolyásolják a gyorsabb termőre fordulást, kezdetben nagyobb terméshozamokat, gépi, valamint kézi munkák könnyítését, valamint a növényvédelem hatékonyságát.
Az őszibarack alanyait tekintve nem beszélgetünk univerzálisan bevált fajtáról, a különböző ökológiai adott­ságoknak megfelelően más-más fajták alkalmazkodnak jobban. A keserűmandula alany a száraz, meleg, meszes kötött talajokra való. A vadőszibarack a lazább, homokos vagy vályogtalajokat kedveli. A szilvamagonc alanyokat hűvösebb, nedvesebb, agyagosabb talajokon alkalmazzák elsősorban. A kajszi esetében kevesebb alany áll rendelkezésünkre, leg­nagyobb arányban mirobalán alanyt használnak a termelők.
Nemes fajták tekintetében az őszibarackok esetében megkülönböztetjük a friss fogyasztású molyhos héjú, sárga vagy fehér húsú, valamint a nektarin- és az ipari fajtákat. 
A növényvédelmet a kajszival kezdeném, ugyanis itt vannak sajátosságok. A sarka vírus mellett a legveszélyesebb betegsége a kajszigutaütés, melyet a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium, a Leucostoma cinctum gomba és a Verticillium dahliae gomba külön vagy akár közösen okoz. Ezek a kórokozók sebzéseken vagy a legutóbbi gyökereken keresztül kerül a fa törzsébe, elfogyasztják a fából a cukrokat, így a növénykondíció mellett romlik a fagytűrő képesség is. Ha ezeket sikerült elkerüljük, akkor még mindig van egy, mégpedig a csonthéjasok jellemző gombabetegsége, a monilinia laxa, amely virágokon keresztül támad, ezért lemosó permetezés, valamint fehér bimbós állapotban is kell védekezni. A későbbiekben már nagyobb problémát általában csak az sztigminás levéllyukacsosodás betegség szokott okozni, vagy az utóbbi időben a lisztharmat. 
Kártevők közül a kéregmoly, kis téli araszoló, szil­valevéltetű, barackmoly, keleti gyümölcsmoly, cserebogár egyedekkel találkozhatunk.
Most lássuk, mi eheti meg előlünk az őszibarackot. A kár­tevők közül többféle pajzstetűfaj, levéltetvek, de akár atka-, takácsatkafélék is megtámadhatják növényünket a barackmoly és a gyümölcsmolyok mellett. Kórokozók közül a kajszigutaütést okozó baktérium és gombás betegségek itt is megjelenhetnek, valamint a moniliniához hasonlóan fertőz és levéltetű-fertőzésre hasonlít a tafrinás gombabetegség is, ami az őszibarack legjellegzetesebb betegsége. Számíthatunk még lisztharmatra és sztigminás levéllyukacsosodásra is.

Fülöp Alpár növénytermesztési szaktanácsadó, falugazdász