enyhe havazás
borús égbolt
Előremutató idétlenség
Az alkoholt, a cigit és a drogokat időrendben ma már megelőzi a számítógép és az internet, amelynek a veszélyei nem kisebbek az előbb felsoroltakénál. Az átvertekre most ki sem térek, csupán azokra, akik egy-egy játék nyomán annyira függővé válnak, hogy a valós életterüket és életritmusukat a virtuális tér és ritmus után igazítják.
Az utóbbi hetekben újabb ilyen addiktív játéktól hangos a média: a Pokémon Go a legnépszerűbb lapoknak is olykor a címlapsztorija volt, milliók ugrottak fejest az okostelefonos alkalmazásba. Ez alapvetően ijesztő lehetne, de ezúttal talán mégsem az.
Röviden: 90-es évekbeli japán rajzfilm figuráit, úgynevezett pokémonokat kell összegyűjteni, de az ehhez szükséges labdákat az adott város különböző pontjain, „PokéStopoknál” veheti fel a játékos. A helyszíneket a telefon szatellit-térképe jelöli. Ezeket a „szörnyecskéket” tojásokból is ki lehet költeni, ha – tojástól függően – 2, 5 vagy 10 kilométert legyalogolunk. A telefonba épített nyomkövető ugyanis méri a távolságot is. Tehát a valós település valós térképén, valós távolságok megtételével valótlan pokémonokat kell összegyűjteni.
A jelenünkre jellemző, hogy kaphatók vagyunk az ilyen hülyeségekre, s ha már igen, végre nem az az érdek, hogy odabüdösödjünk a számítógép elé, hanem az, hogy felkeressük a PokéStopokat és gyalogoljunk vagy biciklizzünk. (Bizonyos sebesség fölött nem működik az alkalmazás, autóval csalni tehát nem lehet.) Ezek a PokéStopok ráadásul sok esetben az adott város látványosságai, és érdekes részleteket árulnak el az adott helyszínről.
A múlt hétvégén Kolozsváron jártam. A főtéren annyi pokémon volt, hogy talán egész Csíkszeredában nincs annyi. Egyhetes fellángolás után nekem így elment a kedvem a játéktól, de kifejezetten örülök annak, hogy szobájukban gubbasztó tinédzserek végre kijárnak a falak közül. …És nem holmi idétlen lövöldözős játékok reflexei dolgoznak bennük, hanem csak ilyen ártatlan butaságokéi.
Konács Hont Imre
.jpg)
.jpg)
