Ahogy évről évre történik, július 29. a román himnusz napja, így szavazta meg a parlament 1998-ban, ugyanis akkor volt kerek 150 éve, hogy a Deșteaptă-te române (Ébredj, román) kezdetű költemény a makedón Anton Pann zenéjével első ízben hangzott el. A román állam himnuszává azonban csak 1990 januárjában vált, azt megelőzően ötven év alatt hat elődje váltotta egymást. Leghosszabb ideig, hatvanhat évig a Trăiască Regele în pace și onor… kezdetű királyi himnusz élt, ennek szövegét Vasile Alecsandri írta, zenéjét pedig Hirsch Ede felvidéki zsidó-magyar származású egykori ’48-as honvédtiszt szerezte, miután Bukarestben megtelepedett, alezredesi rangban a román katonazenekar főfelügyelője lett és maradt 1894-ben, Sinaián bekövetkezett haláláig. A Deșteaptă-te române! szövegének szerzője Andrei Mureșanu. Számunkra külön figyelemre méltó személyiség azért is, mert Erdély szülötte (Beszterce, 1816), de még inkább azért, mert az iskolában nemigen tanultunk róla. Miért? Az életrajza néhány sor: tanulmányok a besztercei piaristáknál, majd a balázsfalvi görögkatolikus teológián, tanár a brassói román iskolában, végül a római katolikus gimnáziumban, tehát hol románul, hol magyar nyelven tanított. 1850-től Nagyszebenben az erdélyi kancellária tolmácsa és a Hivatalos Közlöny román kiadásának szerkesztője volt. A biztos jövedelmet hozó állást a bécsi udvarnak szóló dicsőítő versekkel hálálja meg. Mikor Karl von Schwarzenberg herceg 1851-ben Erdély újdonsült kormányzójaként ünnepélyesen bevonult Szebenbe, Mureșanu verssel köszöntötte. Ez semmi ahhoz képest, ahogy 1852-ben az Erdélybe látogató Ferenc Józsefet A hűség ódája című költeményével köszöntötte. A román nemzet kultúrája őfelsége szelíd pajzsának oltalma alatt virul. 1854-ben a császár és Erzsébet hercegnő (Sissi) házassága nyújt újabb alkalmat az örvendetes esemény tiszteletére. Mureșanu megírja Imn popular című versét. A költő Istenhez fohászkodik, hogy éltesse a hazát és a császári párt. Ausztriát is magasba emeljük, a házassággal pedig megvédjük az ellenségtől. Az osztrák nemzeti imával való egybecsengésekből arra lehet gyanakodni, hogy Mureșanu lelke mélyén Erdély himnuszának szánta költeményét. 1861-ben visszatért Brassóba. Titu Maiorescu, a legtekintélyesebb kritikus szerint minden verse közül a legsikeresebb az Un răspuns című. Kezdősorait jól ismerjük: Deșteaptă-te române din somnul cel de moarte... Ez lett 1990-ben Románia himnusza, attól függetlenül, hogy már első strófájában feltűnnek a zsarnokok, barbárok, „csak a kegyetlen ellenség, miattuk alussza mély álmát a román, de most fel kell végre ébrednie, hogy legyőzze őket”. Kik lehetnek a szörnyű barbárok? Ausztria nem, a császári udvar nem, az erdélyi kancellária nem, hiszen láttuk, hogy Mureșanu milyen rajongással zengi dicshimnuszukat. Erdély lévén a színhely, egyetlen válasz lehetséges a kérdésre, hogy kik ellen mozgósít a költemény. Magyarország románsága számára harci indulónak volt szánva. G. Călinescu mégsem kegyelmezett a versnek, de nem kegyelmezett az utókor sem. 2002 novemberében a România literară című rangos irodalmi hetilap aggodalmát fejezte ki, miszerint 150 évig biztatni a románt, hogy ébredjen fel… Mircea Dinescu egy tévényilatkozatában: „Abszurdnak érezzük, hogy éjfélkor, mikor a románok aludni térnek, a rádió azzal zárja a napi műsorát, hogy ébredjünk fel.” 2017-ben a TV București az utca járókelőitől kérdezte, ismerik-e július 29-e jelentőségét, olyan válasz is volt, hogy: „Nem, és nem is érdekel!” Szomorú mulasztás, hiányosság az általános műveltségből. Hol maradt a honpolgári kötelesség? Darvas Dezsőné Marika néni, Tusnádfürdő