Nemrégiben már-már kész tényként tálalta az egyik hazai magyar nyelvű napilap azt a jogszabályt, melynek értelmében „átalányadót vetnek ki az éttermekre, szállodákra”, majd némileg tompítottak a dolgon, mert feltételes módot is használtak: „megadóztatnák a vendéglátósokat”. Az már csak hab volt a tortán, miszerint „az ágazat képviselői üdvözlik a kezdeményezést”. Megtudhattuk azt is, hogy átalányadóval próbálják adófizetésre serkenteni a vendéglátóipari egységeket, valamint azt is, hogy a jogszabályt a parlament már elfogadta, így csak Klaus Johannis államfőnek kell kihirdetnie. Nos, belátható időn belül nem kerülhet sor az átalányadó kivetésére, lévén, hogy a szóban forgó törvényt július 20-án Johannis államelnök nem hirdette ki, hanem fenntartásokat fogalmazva meg azt újratárgyalás végett visszaküldte a parlamentnek. Szerinte a törvény ebben a formájában nem fogja megvalósítani azt a célt, amellyel számolt a törvényhozó. Szerinte megtörténhet, hogy esetenként olyan előnyökhöz jutnak egyes vendéglátóipari, turisztikai piaci szereplők, amelyek akár állami segélyként is értelmezhetők, s éppen ezért indokolt lenne, hogy a parlament konzultáljon az Európai Bizottsággal is. „Egyes gazdasági ügynökök esetében megtörténhet, hogy az új szabályozók szerint megállapított adó kisebb lesz, mint az Adótörvénykönyv előírása szerint jelenleg megállapított, míg más gazdasági ügynökök kevesebbet fognak fizetni, mint eddig” – nyomatékolja újratárgyalási kérésében az államelnök. Egyébként a pénzügyminisztérium csúcsvezetői szerint is nincs rendjén, hogy egyesek az átalányadó bevezetése révén túlontúl, azaz indokolatlanul „jól járnának”. Anca Dragu tárcavezető pedig még februárban a törvénytervezet vitája során azt állította, hogy olyan vendéglátóipari cégek, amelyek éves árbevétele megközelíti a 4-5 millió eurót, jelentősen lecsökkentett adót fizetnének, el egészen a jelenleginek az egyharmadáig, ugyanakkor a kisebb piaci szereplők, amelyek esetében valóban indokolt lenne egy egyszerűbb adózási eljárás és egy adott fajta támogatás a jelenleginél, nagyobb adót fognak fizetni. Gabriel Biris adópolitikáért felelős államtitkár ugyancsak vehemensen nyilatkozott, azt hangoztatva, hogy ez a jogszabály bizonyos érdekek mentén született meg, és egyes befolyásos piaci szereplők nyomást gyakorol(hat)tak jó néhány honatyára. Szerinte ebben szerepet játszhatott az is, hogy az adócsalás-ellenes vezérigazgatóságok ellenőrei számos adóelkerülést fedeztek fel, aminek okán „tekintélyes” vendéglátóipari egységek célszerűbbnek látták a nyereségadó „helyettesítését” az úgynevezett átalányadóval, amelyet, mint ismeretes, nem a bevétel, illetve a nyereség függvényében állapítanak meg, hanem másabb, az üzleti forgalomra kevésbé „reagáló” paraméterek és kritériumok alapján. Az államelnöki „visszaküldés” nyomán biztosra vehető, hogy a szóban forgó törvény átdolgozására és újólagos elfogadására az idén már nemigen kerülhet sor. Előzmények A törvény ugyan bizonytalan sorsúvá vált, de attól függetlenül érdemes utalni egy-két vetületre. Kezdenénk azzal, hogy a törvénykezdeményezést még az elmúlt esztendő októberében nyújtotta be 117 honatya, s azok közül 115 az akkori kormánypárt, a szociáldemokrata párt képviselője és szenátora volt. Ezt azért érdemes felemlegetni, mert ugyancsak a múlt esztendőben elfogadott és a Ponta-kormány által kidolgozott, valamint a parlamentben elfogadott Adótörvénykönyv és adóeljárási törvénykönyv ezek szerint a szóban forgó parlamenti párt „ténykedéséhez” fűződik. Azok elfogadásakor a párt csúcsvezetői (de nem csak) kijelentették, hogy két olyan jogszabály született, amely stabil, időtálló és kiszámítható lesz. Nos, ilyen körülmények között meglepő, hogy rövid idő múltán ugyanazon kormánypárt honatyái egy olyan törvénykezdeményezéssel rukkoltak elő, ami óhatatlanul „belegázol” a stabilnak kikiáltott Adótörvénykönyvbe. Térjünk vissza a törvénytervezet sorsára. A szenátusba a múlt esztendő októberében terjesztették be, s elfogadására az idei esztendőben, február 15-én került sor. A képviselőházban február 17-én ismertették, majd következett a szokásos eljárás, a szakbizottsági megvitatások és véleményezések, majd június 28-án annak plénumán történő megvitatása és jóváhagyása. Ezt követően július 4-én küldték meg azt az államelnöki hivatalnak. Időközben, pontosabban március 8-án, beterjesztésre került a kormány véleményezése is: abból az derül ki, hogy a kormány ugyan egyetért a törvénytervezet elfogadásával, de adott feltételek közepette, ami azt jelenti, hogy igényt tartott az észrevételei és a javaslatai beépítésére az elfogadásra kerülő törvénybe. Ezekből a javaslatokból azonban alig néhány került be a törvény végleges szövegébe. Végezetül, de nem utolsósorban utalnunk kell néhány olyan meggondolkoztató számadatra, amely a jogszabályt kezdeményező honatyák beterjesztésében szerepel. 2014-ben például a szállodák által együttesen befizetett profitadó 47 420 166 lej volt, s ez kivetítve egy szállodai ágyra, éves viszonylatban körülbelül 214 lejt jelent, azaz 2014-ben egy szállodai ágy után átlagosan 214 lejnyi nyereségadó befizetésére került sor. Nevetségesen kevés ez az összeg, hisz vannak olyan szállodák, amelyeknek egyetlen szobája egyetlen nap alatt kitermeli ezt az értéket. A panziókban még kevesebb volt ez az érték, 2014-ben az egy elszállásolási helyre kivetített nyereségadó 14,68 lej/év volt. A törvénytervezet megindokolásában többek között az is szerepelt, hogy a szóban forgó számadatok tükrében joggal feltételezhető, hogy a vendéglátóipari, illetve szállodaipari szektorban igen sok cég elkerüli az adózást. Ezt próbálták volna meg az átalányadó bevezetésével mérsékelni, megelőzni. Egy igen bonyolultnak tűnő rendszert vezettek be, a különböző vendéglátóipari tevékenységekben adott számítási képletek révén állapítódott volna meg az átalányadó. Ám a jelek szerint „csöbörből vederbe” került volna az adózás, legalábbis olyan értelemben, hogy valakiknek kedvezett volna az átalányadó rendszere, másoknak pedig nem. Másabb összefüggésben: valószínűsíthető, hogy az online pénztárgépek közeljövőben történő bevezetése lehetőséget fog biztosítani arra, hogy kiszűrjék a szóban forgó szektorokban is az „ügyeskedőket”. Hecser Zoltán