erős felhőzet
szórványos felhőzet
Eladósodott ország
Az ország lakossága felének van tartozása, de hetvenhét százaléka nem érzi erkölcsi kötelességének, hogy határidőre kifizesse az adósságát. Becsületszavamra, ezt nem én találtam ki. Egy követeléskezelő cég megrendelésére készített felmérést az IRES közvéleménykutató-intézet. Pár másodpercig kikerekedett szemmel bámultam a monitoron a hírügynökség cikkét. Elsőre erős túlzásnak éreztem. Zsigeri tiltakozásként száguldott végig idegpályáimon a gondolat, hogy nem lehet éppen ekkora erkölcsi, morális válság az országban. Aztán persze csak eszembe jutott, hogy „hol élünk”. Legyintettem. Dehogynem lehet.
Sőt. Rá kellett jönnöm, hogy pár napos csúszásból én sem csinálnék kázust. Igaz, nem szeretek tartozni, szeretem minél hamarabb rendezni a számlát. Előfordul, hogy a közköltséget előre kifizetem egy hónappal. Ezt nem dicsekvésképpen említem. Azért nem dicsekvés, mert a helyzet az, hogy nem azért fizetek előre, mert azt morálisan helyénvalónak tartom, hanem azért, mert nincs kedvem minden hónapban elcsatangolni a kasszához. Ha minimális megtakarítása van az embernek, akkor egyszerűen sokkal kényelmesebb előre fizetni. Legalábbis nyáron, amikor a legalacsonyabbak a számlák. Ott, ahol online is lehet fizetni, egyszerű a dolog. Amint megjön a számla, az ember fia utalja is a pénzt, mert így biztosan nem feledkezik meg róla. Ha tudjuk önmagunkról, hogy bizony kicsit szórakozottak vagyunk, akkor célszerű megoldás. Mindezt csak azért említettem meg, hogy tisztázzuk: nem áll szándékomban pálcát törni senki felett.
A dolog ugyanis úgy áll, hogy a fentiek ellenére kissé elszomorít, amikor ilyen és ehhez hasonló hírekkel szembesülök. Ezek a nyers statisztikai adatok ugyanis sajnos túl sok mindent is elárulnak társadalmunk állapotáról. Gyakran számon kérjük választott vezetőinktől a morálisan, erkölcsileg kifogástalan magatartást. Mélységesen fel szoktunk háborodni azon, ha valamelyik vezető tisztséget betöltő szereplőt korrupción kapnak rajta. Egyébként teljes joggal. Pláne, amikor olyan szintű pofátlanságig jutnak el a magukat sérthetetlennek érző elöljárók, hogy akkurátus nyilvántartást vezetnek arról, hogy pontosan ki, mennyi csúszópénzzel tartozik még. Így bukott le. (Kolozs megyében fordult elő az eset. Az illető tavaly márciusban már ki is szabadult a nagybányai börtönből.)
A fenti felmérés adatai ettől függetlenül aggasztók. Szokták mondani, hogy minden népnek olyan vezetői vannak, amilyet megérdemel. Bizony jogos a kérdés, hogy vajon milyen vezetőket választ magának egy olyan ország népe, amely nem tartja erkölcsi kötelességének, hogy időben rendezze tartozását? A választott vezetők ugyanis a nép soraiból kerülnek ki, nem rendelkezhetnek annál jobb normarendszerrel, mint amilyet a közösség egésze a magáénak vall. Nehéz ám így számon kérni a korrupt politikust csak azért, mert megtalálta a módját, hogy a közpénz elveszítse közpénz jellegét.
Azt sem merem állítani, hogy ennek a balkáni mentalitásnak nincs pozitív hozadéka. Mert ott, ahol konszenzus van arról, hogy a tartozást ráér megadni, ott valószínűleg egy fokkal nagyvonalúbbak az emberek és nem fújnak fel minden apróságot. Könnyebben megbocsátanak felebarátaiknak, és a megbocsátás bizony erény. Másrészt ez a hozzáállás bizalmatlanságot is kelt a társadalomban. Ahogy az Igenis, miniszterelnök úr! című brit szatirikus televíziós vígjátéksorozat minden hájjal megkent hivatalnoka, Sir Humphrey Appleby is megjegyezte egy ízben: „nem bízhatsz meg egy olyan emberben, akit már egyszer átvertél”.
Itt tartunk. Egy adósságban úszó országban élünk, ahol ez teljesen magától értetődő állapotnak számít, szidjuk a vezetőinket válogatott disznóságaikért, miközben fél szemmel félrenézünk. Elvégre mi is kerülhetünk bajba. Nem egyszerű így hatékony, bizalomra épülő társadalmat teremteni. A közösség cselekvőképessége szenved tulajdonképpen csorbát. Attól tartok, ha egy szobrászművész valaha elkészíti az ismeretlen román állampolgár szobrát, akkor az egy üres zsebű embert fog ábrázolni, aki réveteg tekintettel bámul az égre és csak sóhajtozik magatehetetlenül…
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
.jpg)
