Eltűnnek a félévek, nem lesznek évharmadok sem, kidobják a félévi dolgozatokat, központosított értékelést vezetnének be a jövő tanévtől a hazai iskolákban. Gyakorlatilag átrendeznék az egész tanévet, ilyen mérvű változás rég nem volt az oktatási rendszerben. Mit hozhat a módosítás? Többek között ezt is megkérdeztük Ferencz-Salamon Alpár pedagógustól, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házának igazgatójától, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szakmai alelnökétől. – Tudomása szerint előzte-e meg valamiféle szakmai konzultáció a tanügyminiszter által minap bejelentett tervezett változásokat? – Amennyiben a szaktárca Társadalmi Párbeszéd Bizottsága konzultációnak minősül, akkor a válasz igen. Amennyiben a konzultáció alatt egy közvéleményezést értünk, akkor már kevésbé. Rendszerünk központosított jellegét ismerve és tapasztalva nem lepődtünk meg, hisz a gyakorlat eddig is erről szólt. A legérdekesebb kérdés számomra ellenben az lenne, hogy kik azok a „szakértők”, akik ezt a rendszert javasolták, amelyet én egyszemeszteres tanévnek is nevezhetnék a jelenleg birtokunkban levő információk szerint. – Van hasonló rendszer valahol Európában? – Én bármilyen információt kerestem, évharmadokról vagy félévekről olvashattam, ennek ellenére nem zárom ki egy-egy adott országban hasonló tanévszerkezetek létét. Egyébként nem is az a fontos, hogy van vagy nincs félév, hanem az, hogy mégis ezen belül milyen rendszert építek fel: intézményközpontút (értsd az állam érdekeit érvényesítőt) és fokozottan szummatív értékelés alapút vagy gyermekközpontút (ide beleértem a pedagógust is) és formatív értékelés alapút. Számomra elsősorban ezek a fontosak, s bármilyen tanévszerkezetet tudok támogatni, amelyet a gyermekek valós oktatási-nevelési igényei köré építenek fel, illetve amelyben a pedagógusoknak lehetőségeket, kellő motivációt és modern eszközöket biztosítanak az elvárások mellé. – Összességében hogyan vélekedik az elképzelésről? Mi az, ami határozottan előremutató, pozitív elem, és mi az, ami esetleg kérdéseket vet fel? – A 6-8 hetente beiktatandó vakációkról én már régóta beszélek és nyilatkozok. Facebook-oldalamon és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) állásfoglalásaiban visszakövethető. Ideje kell legyen a megfeszített és következetes munkának, de a pihenésnek is. Végre belátták ennek fontosságát. Még csak annyi kell, hogy lássák be azt is, hogy ne szervezzenek vakációra semmi mást. Sem tantárgyversenyt, sem pedig vizsgákat. Ellenben nagy ellensége és kritikusa vagyok a központosító törekvéseknek, így az „egységes tételű” értékeléseknek is. Nem látok semmi előremutatót, s a közismert helyzet jut eszembe ilyenkor, vagyis fára mászásban értékelni mókust, elefántot és halat nem méltányos. Én az értékelést teljes mértékben formatívvá tenném. Az év végi/félévi/szakasz végi értékelést inkább esszék, bemutatók, kiselőadások, értekezések formájában vagy valamilyen kreatív alkotási feladatként, vagyis a tudás gyakorlati alkalmazását bizonyító feladat elvégzéseként képzelném el. – Önmagában ez a tervezet képes jobbítani a jelenlegi rendszeren? Milyen hatás várható általa? – Minden a részleteken múlik majd. Vagyis, hogy milyen tartalommal töltik meg, mit értenek év eleji értékelés alatt, mit takar az év végi értékelés, képes lesz a rendszer (ismerjük a digitális eszköztár eklektikáját) a digitális értékelést lebonyolítani, mi lesz a tétje ezeknek, akarnak vagy sem modul végi értékeléseket, ennek mennyire lesz szummatív jellege, nem ébredünk-e fel két félévi dolgozat helyett öt modul végi értékeléssel stb. Sok a letisztázandó kérdés, egyelőre kecsegtető, de az ördög a részletekben rejtőzik el… – Ön mivel egészítené ki? – Én kizárólag az átlát­ha­tóságot, a kiszámíthatóságot és a gyermekközpontúságot venném figyelembe, és mindent ennek rendelnék alá.

Asztalos Ágnes