Megdöbbenéssel fogadtuk a sajtóhírt: szándékos gyújtogatás miatt égett le február 8-ra virradóan Héderfája református templomának haranglába. A közigazgatásilag Küküllőszéplak községhez tartozó településen hajnalban vették észre, hogy ég a 19. században épült harangláb. Szatmári László írása. A héderfájai sudaras harangláb. A szerző fényképe, 2005 A 15 kilométerről érkező dicső­szentmártoni tűzoltóknak nem sikerült eloltaniuk a tüzet, csupán továbbterjedését tudták megakadályozni. A harangláb teljesen megsemmisült, a benne lévő két harang elolvadt. A hírek szerint a közelmúltban több – szándékosságot mutató – tűzeset történt a faluban, a harangláb felgyújtásával is már két ízben próbálkoztak. Az eset kivizsgálásával foglalkozó hatóságok gyanúsítottat is előállítottak, s a nyomozás minden bizonnyal majd fényt derít az elkövető szándékára: elfajult gyermekes csínyről, rosszindulatról, szándékos károkozásról, avagy kóros gyújtogatás formájában megjelenő betegség következményéről van szó? Az okozott kár mértéke körülbelül 50 ezer euró, a lelki károkat pedig hogyan is lehetne megsaccolni... Egy település, egy gyülekezet jelképe puszult el, a gyújtogatás a bizalmatlanság újraéledését okozhatja, az üszkök a türelmetlenség, meg nem értés, idegenkedés káros feszültségét eredményezhetik. Héderfája nevét az elmúlt ősszel a példás összefogással, a múlt emlékeinek útmutató megmentésével kapcsolatban emlegették: a Barabássy-kúria (az első reneszánsz udvarház, amelyet 1508-ban Barlabássy Lénárd alvajda építtetett) mintaszerű helyreállítása ihletet és követendő utat mutatott. Reméljük, ez utóbbi eset lesz a település további életének meghatározója, a mások ártalmára és kárára törekvő, ellenséges indulatok pedig köddé válnak. A károk fedezésére magyar kormányzati segítség van megígérve már. „Ez a fájdalmas eset ismét rávilágít arra, hogy milyen nagy szükség van az egyházak szolgálatára, amelyek a romboló ideológiákkal szemben felelős cselekvésre, a teremtett világ óvására és a közösség építésére nevelik a rájuk bízottakat – nyilatkozta Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár. – Héderfája néhány száz lelkes közössége számíthat Magyarország Kormánya segítségére, ezért a Miniszterelnökség vállalja a tűzben elpusztult harangok újraöntésének támogatását.” Nem maradnak magukra a héderfájaiak, a harangoknak azonban talapzatra is, kőtoronyra vagy legalábbis fa haranglábra van szükségük. Míg az adományozás ideje eljön és az új haranghordozó megtervezése bekövetkezik, vessünk egy pillantást a héderfájai református gyülekezet, temploma és főleg az elpuszult harangláb múltjára. A héderfájai fatorony. Debreczeni László rajza, 1933 „Ruinak vadnak, a harangláb majd pusztulójában vagyon” Bizonyos, hogy volt középkori temploma Héderfájának: az 1332–1334-es pápai tizedjegyzék szerint a falunak önálló egyháza és plébániája volt. Egy 1525-ös oklevél a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épített kápolna létéről tanúskodik. Barlabássy Lénárd alvajda végrendeletében több templomról gondoskodik, többek között a héderfájai kápolna javára is hagyományoz. A reformáció helvét irányú hulláma a Kis-Küküllő magyar falvaiban az 1555-ös évek végén csaknem teljesen elsodorta a betelepített szászok által meghonosított evangélikus tanokat. Az evangélikus és református felekezetek különválásával az egykori katolikus főesperesség területén immár két különálló egyház szerveződött meg. A küküllői evangélikus egyházmegye magyar ajkú felekezeteiből, a bonyhai evangélikus káptalan egykori szász településeinek (Héderfája, Szászbonyha, Szászcsávász, Bernád) odacsatolásával megalakult a küküllővári református egyházmegye, amely a 17. századra az erdélyi református egyház egyik legvirágzóbb közösségévé vált. A település korai templomáról egy 1736-os vizitációs jegyzőkönyv tanúskodik: a templom javítását sürgetik. Az ellenreformáció enyésztő hangulata nem kedvezett a templom kijavításának, a helyreállítási munkálatok engedélyezése egyre késett, végül a gyülekezet új templom építéséről döntött. A templom engedély nélkül, hosszas huzavona után fel is épült, a régi Kis-Küküllő melletti templom kőanyagából, a nagylelkű patrónusok, gróf iktári Bethlen Sámuel és Várhegyi Keresztes Borbála áldozatából. Az épületet néhány esztendő múlva átépítették (a falak a szerződött pallérok tudatlansága miatt meghasadtak), a templomot csaknem kétszeres méretűvé bővítették. A templomnak nem volt kőtornya, faépítményre helyezett harangok hirdették a mindennapi élet ritmusát. Az első haranglábról a 17. század közepéről van adatunk: „Committáltunk nékiek, hogy a jövő nyáron megépítsék az haranglábat” – szól az 1655-ös vizitációs jegyzőkönyv határozata. Feltehetően ugyanannak a haranglábnak a javításáról van szó egy 1736-ös jegyzőkönyvben: „A cimetium puszta, a harangláb zsendelye megromlott. (…) A mater ecclesia admoneáltatik, a templomot, cimiteriumot, haranglábat reparályák, alioquin más Visitation megbüntettetnek.” Néhány esztendő múltán (1749) sem javult a helyzet, az ellenőrző főtiszteletes ismét meginti a gyülekezetet, mivel mind a papilakon, mind a haranglábon sok „restantiak” vannak: „a ruinakot mind a haranglábon, mind a parochian reparállyák, a tiszteletes pap házára ablakokat csináltassanak, a cinterem körül való építését senki a maga interessiben ne tudgya, minthogy mindenik tartozott a cinteremet jó kerttel tartani.” Anyagi javak, jóakarat továbbra sem jutott az egyházi ingatlanok karbantartására, mert a jegyzőkönyvek az épületek romos állapotáról tudósítanak: „Ruinak vadnak, a harangláb majd pusztulójában vagyon – az 1756-ös egyházlátogatási irat szerint. Minthogy a mesternek sok restantiai vadnak, tűzifája is semmi nincsen, annakfelette igen sok ruinak is vadnak, nevezetesen a harangláb fedetlen és majd össze is omlik (melyről más Visitatiokor is keményen admoniáltatott az eklézsia, mégis semmit nem újítottak), azért mostan az eklézsiát bünteti a Szent Visitatio in ft. 3.” Egy esztendő múltán (1757) újrafogalmazzák az intést, hiszen semmi előrelépés nem történt: „Ruinak is sokak vadnak. A mesternek sem kapuja, sem fája nincsen, a harangláb iránt még tavaly is deliberált volt a Szent Visitatio, hogy megzsendelyezzék, de még eddig is semmit nem újítottak rajta. (…) Deliberatum: A restantiakról s ruinakról, kiváltképpen a harangláb megépítéséről írt tavalyi deliberatumot mostan is helybenhaggya a Szent Visitatio és effectumba veszi.” Hozzáértő ácsok munkája Az egyházi forrásokban szereplő harangláb, feltehetően az érdektelenség, szegénység és kilátástalanság miatt megbomlott, s csupán jobb idők eljövetelekor készült a most leégett építmény. A hagyományostól eltérő alakú konstrukció hozzáértő ácsok munkáját mutatja, építését 1819-ről datálták. A négyoszlopos, talpgerendás építmény négyszögű, viszonylag alacsony (zárt) szoknyával, zárt harangházzal készült. Az andráskeresztekkel gazdagon ellátott alkotás stabilitása, statikai jellemzője kitűnőnek számított. A kis alapterületű szoknyával épült harangláb érdekes és sokféle sajátos szerkezeti, valamint formai megoldást mutatott, néhány közülük másodlagos jellegű, későbbi kiegészítés, mint az alaprajzi négyzete elé épült – a temető bejárata felé nyíló – kis portikus, amelynek oszlopa az 1981-es hozzáépítés évszámát hordozta. A harangláb formailag a négyzetes alaprajzon álló négyoldalú gúlatest, melynek magassága az alap oldalánal több mint háromszorosa. Az épülettömböt felbontva alul egyszintnyi magasságban, a portikus tetejéig, a kőalapzaton fekvő burkolt szerkezetű lábakat találjuk, s a lapos hajlású tetősávot, amelynek négyoldalú eresze az épülethasáb alaprajzán túl, s így a talpgerendákon túl nyúlt ki. A láthatóan sudarasodó nagy toronytörzset lefedő süveg – melyet oldalanként egy-egy tetőnyílás tagol – kucsmaszerűen borult a zárt harangházra. A süveg négyzetes ereszvonalú, közepes ereszkiállású, vízcsendesítős, laposabb ereszével megismétli az alsó tetőindítást. A süvegen a felekezeti hovatartozást jelképező gömb és tércsillag kapott helyet. Idestova öt esztendeje jártam a héderfájai haranglábnál, több fényképet is készítettem ekkor, s ki gondolta volna, hogy utoljára láthattam. Az erdélyi fatornyokat és haranglábakat összeíró, felleltározó nagyszabású munka egyik szomorú adaléka lesz a szűkszavú, száraz megállapítás: 2020-ban leégett.