A különböző országok vagy esetenként a különböző régiók fejlettségi szintjét (mármint gazdasági szempontból) az egy főre jutó társadalmi össztermékkel (GDP) szokták „mérni”. Ugyanakkor ez utóbbinak megvan a maga jelentősége az adott ország vagy régió lakosai életszínvonala tekintetében is. Ennek alapján rangsorokat is állítanak fel, s az azon elfoglalt helyek függvényében szokták értékelni a fejlettségi szintek közti különbséget. Az egy főre jutó GDP (a vásárlóerő paratitásán számítva) országunk esetében 2018-ban 19 900 euró volt. (Az Eurostat által közölt adatról van szó, a 2019-es esztendőre vonatkozó számításokat az unió statisztikai intézete egyelőre még nem hozta nyilvánosságra.) Ezzel az értékszinttel az uniós ranglista végén kullogunk, igaz, nem a legutolsó helyen (azt egyébként Bulgária foglalta el 15 400 euró/fővel). Régiós felbontásban már sokkal változatosabb a kép, mert Romániának vannak olyan régiói, amelyek esetében uniós viszonylatban is jelentős az egy főre jutó GDP, de olyanok is, amelyek esetében az még a 10 000 eurót sem éri el. Régiós viszonylatban az első helyet Bukarest foglalta el, amely esetében az egy főre jutó GDP értéke 45 900 euró volt, azaz közel 144%-kal nagyobb, mint az országos átlagszint. Ugyanakkor ezzel az értékszinttel Bukarest lekörözte Budapestet, ugyanis az anyaország fővárosa esetében az egy főre jutó GDP értéke 32 500 euró volt. Magyarország szintjén viszont az egy főre jutó GDP 21 500 euró volt, s ezzel a szinttel nemcsak Romániát és Bulgáriát, hanem Lengyelországot is megelőzte. Apropó, Lengyelország: ott az egy főre jutó GDP értéke 21 400 euró volt, a főváros, Varsó régiójában pedig 47 000 euró. Ezek szerint országos viszonylatban jócskán megelőzte Romániát, de a két uniós tagállam fővárosai esetében a szintkülönbség már elenyésző. Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy a kelet-közép-európai országokban hogyan viszonyul a főváro­sok szintjén jegyzett egy főre jutó GDP-érték az országos átlagéhoz: a számadatokból az derül ki, hogy az adott országok fővárosait is felölelő régiókban az egy főre jutó GDP mintegy 50%-kal nagyobb, mint az egy főre jutó országos átlagos GDP. Ebből pedig az olvasható ki – és így is van –, hogy a fővárosok esetében általában magasabbak a keresetek is, illetve magasabb életszínvonal biztosítható. Leszakadva A Bukarestben jegyzett egy főre jutó GDP értéke meghaladja az uniós átlagértéket is, ugyanakkor az ország többi régiói attól nagyon eltávolodtak, pontosabban leszakadtak. Románia legfejlettebb régiója, a Nyugat Régió az egy főre jutó GDP uniós átlagának csak a 67%-át vallhatja a magáénak, a Központi Régió (amelyben találtatik megyénk is) a szóban forgó átlag 60%-át, az Északnyugat Régió 56%-ot, a Délkelet Régió 53%-ot, a Déli Régió 50%-ot, a Délnyugat Régió 45%-ot, az Északkelet Régió alig 39%-ot. A leszakadás okai mindenekelőtt az infrastruktúra „rozoga” voltára vezethetők vissza, s ez leginkább a Délnyugat Régió és az Északkelet Régió esetében éreztette és érezteti hatását továbbra is. Az Eurostat által közzétett adatokból az derül ki, hogy a közösség több mint 200 régiója között összesen 21 olyan régió van, amelyek esetében az egy főre jutó GDP az uniós átlagnak még a felét sem teszi ki. A sereghajtók listáján Bulgária 5 régióval, Görögország és Magyarország 4-4 régióval, Lengyelország és Románia pedig 3-3 országrésszel képviseltette magát. Vásárlóerő-paritás A vásárlóerő-paritás (angolul: purchasing power parity, rövidítve PPP) közgazdasági módszer egy alternatív árfolyam kiszámítására két valuta között. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. Az említett javak (termékek és szolgáltatások) úgynevezett kosarat alkotnak, amelynek a tartalmát megfontoltan kell összeválogatni. A referenciavaluta általában az amerikai dollár egy adott évre. Ezzel a módszerrel két problémán lehet felülkerekedni: a valutaárfolyamok finom és durva ingadozáson eshetnek át anélkül, hogy változnának a gazdasági körülmények. Egy rövid távú nemzetközi összehasonlítás hamis eredményre jutna a piaci árfolyam használatával; a szegény országok valutáit rendszerint alulértékelik a piacon gyenge termelékenységük miatt. (Wikipedia)

Hecser Zoltán