Holnap, november 15-én mutatják be a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csík­szeredai kari könyvtárában Nagy Gyöngyvér csíkszeredai fényképész Mezei József élet­műve című kötetét. Mezei Jó­zsef 19. századi fes­tő­mű­vész–fény­ké­pész–köl­tő újra­fel­fe­de­zőjével többek között arról be­szélgettünk, hogyan lett egy kis de­di­kációból több mint egy évszázad múltán jókora kötet. – Mi késztette arra, hogy éppen Mezei József életét és munkásságát kutassa? Hogyan figyelt fel Mezei Józsefre? – Egy Mezei József-verseskötet és az abban található, a testvérének, az én ükanyámnak szóló dedikáció késztetett a kutatásra, ugyanis az egyik verssorból rájöttem, hogy Mezei József festőművész (is) volt. Előzőleg költőként semmi információt sem találtam róla, de Mezeiről, a festőről már nagyon érdekes dolgokat tudtam meg. Például 1846-ban Szatmáron megfestette Petőfit, a portré a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokának gyűjteményében található, jelenleg pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállításán szerepel. Az 1848–49-es szabadságharc idején az erdélyi hadjáratban tüzértisztként harcolt, a szabadságharcról írt visszaemlékezéseiben több, Bemhez és Petőfihez kötődő történetet is leírt. Ezek közül az egyik, hogy Petőfi kérésére szerette volna Bem tábornokot megörökíteni, aki viszont nem állt modellt, ezért portréját később, 1860-ban, emlékezetből festette meg. Fényképészként könyvekben említik, sőt az „akadémiai mesterek” közé sorolják, viszont a szakemberek manapság nem tudnak általa készített fényképekről. Három fényképét őrzi a Magyar Nemzeti Múzeum Fotótörténeti tára, a többit különböző gyűjteményekben sikerült felkutatnom. Az Országos Levéltárban talált, K. Papp Miklós kolozsvári újságíró-történészről készített fényképén lévő szárazbélyegző felirata („Mezei József festő és fényképész”) azt bizonyítja, hogy állandó fényképészeti tevékenységet folytatott. A felesége leszármazottainál is találtam két fényképet, egyet pedig Nagybányán, amelyen a bányaváros főtere látható. Érdekesség, hogy Orbán Balázsnak is munkatársa volt – ez derül ki A Székelyföld leírása első három kötetének címlapjából, és az alábbi dedikációból: „Mezei József munkatársamnak és barátomnak, szeretettel, Orbán Balázs.” – Tehát létezett egyfelől egy elfelejtett életmű, másfelől a saját könyvespolcán egy dedikált könyv… És ez az ön ükanyjának írt ajánlás oda vezetett, hogy a Mezei-életmű összeálljon, hiszen ha jól tudom, elszórt morzsákból rakta össze, hogy ki is volt Mezei József, el addig, hogy az Ön munkája nyomán már emlékművet is állítottak a művésznek. – Valóban, 2016-ban szülőfalujában, Kislétán emlékművet avattak. Írtam néhány sort a kislétai közösségi oldalra, és egy ottani helytörténésznek, Pénzes Józsefnek köszönhetően két év múlva már elkészült az emlékmű, amelynek egyik oldalán Mezei Józsefnek, másik oldalán a 23 helybéli szabadságharcosnak állítottak emléket. Azóta a március 15-i koszorúzások itt zajlanak. [caption id="attachment_79880" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: László F. Csaba[/caption] – Hány éves munka eredménye a most megjelent Mezei József életműve című kötet? – 2014 tavaszán kezdtem a kutatást, és idén szeptemberben jelent meg a könyv. Viszont nem dolgoztam folyamatosan, ugyanis 2015-ben, felkérésemre, az általam összegyűjtött anyagot felhasználva, Muhi Sándor művészettörténész összeállított egy Mezei József-kismonográfiát. Akkor úgy gondoltam, hogy ezzel az én szerepem le is zárult, már mindent tudunk róla, minden fel van kutatva. Csakhogy egyre-másra újabb és újabb érdekes adatok, alkotásai, fényképei bukkantak fel, és rájöttem, hogy mégis folytatnom kell. Így végül összesen három évig tartott az én munkám. Két alkalommal kutattam Budapesten, rengeteg levelezés során is kaptam anyagot, és az interneten is nagyon sok adatot gyűjtöttem. – Mit tartalmaz a kötet? – Külön fejezetet szenteltem Mezei fiatalkorának, a Petőfivel való barátságának, és ez a fejezet egyben a szabadságharcot tüzértisztként végigharcoló Mezei Józsefet is bemutatja. Külön foglalkozom festészetével, egy másik részben pedig Orbán Balázzsal való barátságával és fényképész tevékenységével. Mivel Mezei József 40 éves korára megvakult, ezt a korszakát külön fejezetben tárgyalom. Nehéz anyagi körülményein, a Fővárosi lapok címlapján havi rendszerességgel megjelent versei hatására az olvasók is próbáltak segíteni. Verseskötetének előjegyzésére 2400 előfizető jelentkezett, így kötete 1870-ben három kiadást ért meg. Érdekességként megjegyzem, hogy Erzsébet királyné és Ferenc József császár a koronázásuk alkalmából jótékony célokra fordított adományából is 100 forint segélyben részesült. A kötetben válogatást is közlök verseiből. A hazafias és szerelmes versei mellett kettő az édesanyjáról, az én szépanyámról szól, ezek számomra nagyon meghatók. Ebben a fejezetben olvashatják szabadságharcos visszaemlékezéseit is. Ugyanakkor egybegyűjtöttem a róla szóló dokumentumokat, sajtóban megjelent írásokat az 1900-as évek elejéig. – Hogyan jellemezné, milyen ember volt Mezei József? – Szokatlanul nagy munkabírású és szorgalmas. Előbb mérnökként, majd képzőművészként, illetve fényképészként kereste kenyerét. A kitartását és vállalkozókészségét igazolja, hogy másfél évtizedes festői korszakából több mint száz művet sikerült felleltároznom. Sokoldalú művész volt, egyházi festményeket, portrékat, csendéletet, tájképeket festett. Példát mutatott hazafiasságból, hitből, érzelmi gazdaságból, tudásból, kitartásból, alkalmazkodóképességből. Szomorú sors jutott osztályrészéül, hiszen 38 éves korában, alig 7 évesen meghalt egyetlen gyermeke, majd két év múlva megvakult, de a csapásokat méltósággal viselte, nem szűnt meg alkotni. Az utolsó egyházi alkotását, a nagybányai katolikus templom gyönyörű főoltárképét már félvakon festette, ahogy Papp Zsigmond festőbarátja írta, ő mondta a már-már látását vesztő Mezeinek „ecsete alá a színeket”. – Miért éppen nagybányai kiadó adta ki a kötetet? – Nemrégiben egy Nagybányáról megjelent album címlapján ismertem fel Mezei József Nagybánya látképét ábrázoló festményét. Akkor kerestem meg az album szerkesztőjét, a nagybányai Pintér Zsoltot, aki vállalta, hogy pályázatot nyújt be a kötet kiadására, így a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap támogatását felpótolva sikerült kiadni ezt a csaknem 190 oldalas, 120 színes illusztrációt tartalmazó, nagy méretű könyvet. – Ön tapasztalt fényképész, reprodukciók készítésében is jártas, gondolom, ez is hozzájárult ahhoz, hogy különösen szép kiállású könyvet tehetett le az asztalra. Úgy tudom, Mezei József nyomait kutatva jó néhány településre eljutott és személyesen készítette a felvételek nagy részét… – Két évvel ezelőtt meghívtak Nagybányára előadást tartani. A város közelében lévő kékesoroszfalvi görögkatolikus templom lenyűgöző ikonosztázát örökíthettem meg, amire egy nagybányai nyugdíjas levéltáros hívta fel a figyelmemet, de később még kétszer tértem vissza Nagybányára. Voltam Kislétán, az emlékműavatáson, Beregszászon – Mezeinek Lehoczky Tivadarról készített portréja kapcsán, amelyet én azonosítottam a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum gyűjteményében. Jeleztem a beregszászi Lehoczky Tivadar Intézetnek a portré létezését és azt, hogy a jeles régész és történész halálának századik évfordulóján talán felhasználhatják ezt a festményt, mert korábban csak egy kis méretű, fehér-fekete fotót ismertek róla. Így a portrémásolat leleplezésére jutottam el Beregszászra. – Lehetnek még rejtőzködő Mezei-alkotások? – Egészen biztos. Úgy vélem, csak nagyon kis részét találtam meg. De így is sok esetben, szinte csodálatos módon bukkant fel egy-egy alkotása vagy vele kapcsolatos információ, dokumentum. Úgy gondolom, hogy kárpótlás ez a könyv egy hányatott és tragikus sorsú művésznek. Fontosnak tartom, hogy ily módon összeállt ez az életmű, és olyan helyekre jutott el a könyv, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Széchényi Könyvtár, az Országos Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóintézete, a Pozsonyi Városi Képtár, a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum. Felfigyeltek Mezei Józsefre a fotótörténészek is, ha arra gondolunk, hogy néhány éve még a Nemzeti Galéria művészettörténésze azt állította, hogy egyetlen fénykép sem köthető Mezei Józsefhez, mára pedig már gratulált az általam talált fényképekhez. Ezután a művészettörténészek mellett a magyar fotótörténet is mindenképpen számon tartja Mezei Józsefet, és ez nagy elégtételt jelent számomra. Daczó Katalin